Tökéletesen időzített PR-interjú, amiben éppen a legfontosabb kérdésre nem válaszolt Botka László

A doajen

Tévedhetetlennek tűnő magabiztossággal ekézte csaknem kétórán keresztül saját politikai közösségét Botka László. Mint egy igazi ikon, egy „doajen” ( ez utóbbi a műsorban is elhangzott), úgy osztotta ő a jótanácsokat, éleslátású politikai összefüggéseket, és a ’mit kellett volna tenni’ okosságokat – éppen két hónappal a választások után. Azt sosem fogjuk megtudni, hogy Botka László mostanra lett-e ennyire okos, vagy már előtte is az volt – ha hinni lehet neki, akkor előtte is az volt.

A címben azt írtam „tökéletesen időzített PR-interjú volt ez Botka Lászlóval”. Igen, ezt gondolom. Ugyanis neki az égvilágon semmi köze nem volt a 2022-es eredményekhez, sem a választáshoz, sem a kampányhoz országosan, de nagyon helyben sem.  De akkor minek nyilatkozott; minek kérdezték erről? Mi köze hozzá? Milyen alaéon minősít az, aki elfutott akkor, amikor harcolnia kellett volna?

Szegeden se kampányolta szét magát

Ugyan azt mondta Gulyás Márton kérdésére, hogy rohadt nehéz volt hallgatnia a kampányban, mert annyira ostoba volt az ellenzék, de ha ez a kijelentése igaz egyáltalán, akkor nagyon jól bírta a némaságot, mert nem csak az országos politikai kampányban nem szólalt meg, de igazán a szegediben sem. Kívülről úgy nézett ki, mintha teljesen magára hagyta volna a baloldali jelölteket: az esélyesnek kikiáltott, és úgy is viselkedő Mihálik Edvin bele is bukott például – de persze igazságtalan lenne egyedül Botka László nyakába varrni a vereséget. Ehhez ugyanis kellett egy Mihálffy Béla is, aki ciklusok óta biztos pontja a jobboldalnak Szegeden, és nem csak a Homokhátságon, de a szegedi körzetében is bezsebelte a szavazatokat, tönkreverve ezzel a Momentum fiatal és feltörekvő politikusát.

Mivel erős jelölt volt Mihálffy, így duplán érthetetlen a mágikus delejű Botka László kampánybéli hallgatása, amiért szinte csak a kötelező minimális megjelenést hozta Mihálikkal. A Partizános interjúban egyébként azt is kihallani, mintha a Momentumot semmire se tartaná Botka László – de ez más kérdés már.

Kritika nélküli tágra zárt szemek

Na, de térjünk vissza a PR részre.  Ha a Partizán Botka Lászlóról készített volna egy mélyinterjút, azt még megértettem volna; sőt rettenetesen kíváncsi is lennék egy olyanra. Mert ugyan Gulyás Mártonnal nem kockáztat nagyot, de egy gszl „interjúnál” fényévekkel izgalmasabb lenne. Főleg akkor, ha Gulyás érintene legalább minimális városvezető kritikát is, amihez bőven adnánk segítséget, muníciót is, ha erre az igény felmerülne. Komoly Botka-kritikára ugyanis évtizedek óta nem volt példa a baloldali médiában. Ha valaki csak a balos médiumokból tájékozódik helyben és az országban, akkor az az érzése alakulhatott ki, hogy egyszerűen Botka László sosem hibázik. Soha! Semmiben! Semmikor! Szeged a mintaváros, ahol minden FEJLŐDIK és a nap örökké süt, még télen is! Botka László pedig tökéletes.

Gulyás Márton azonban nem „életút” interjút készített, ahogy ezeket nevezni szokta, hanem sima PR anyagot. Ha ez volt a célja, ha nem, érzésem szerint ez lett belőle. Botka ugyanis szabadon, bármiféle komolyabb visszakérdezés és szorongatás nélkül, akadálytalanul szidalmazhatta annak a politikai közösségnek a vezetőit, akik közül ő maga is kikerült anno; és eközben zavartalanul tündökölhetett az okos és higgadt, vérprofi politikus szerepében.

Kicsit olyan bosszú szaga is volt az egészek, mintha most akarna elégtételt venni azért, amiért szerinte őt elárulta a baloldal. Erre a „baloldali” narratívára erősen rá is tett, szinte az egész interjún végig vonul az a tétel, hogy ő (maradt) igazi baloldali, szociáldemokrata, miközben mindenki más azon a térfélen már rég nem az. Hanem önző, önmagukat pozícióban tartó lúzerek gyülekezete, akik négyszer is 2/3-os hatalomba segítették Orbán Viktort. Gulyás Márton pedig ezeket tágra zárt szemekkel hallgatta végig, érzékenyen félrefordított fejjel.

Igazi nagyágyú? Nem, nem az

Még mielőtt valaki nagyon beleélné magát abba, hogy Botka László egy zseni, és ha ő lett volna Márki-Zay Péter helyében, akkor nyert volna a baloldal, érdemes elgondolkodni a következőn.

Vajon mekkora nagyágyú és mennyire éleslátású, erős, okos, illetve jó vezető az a politikus, aki saját politikai közösségén belül sem bírta elérni, hogy ő legyen az igazi góré? Aki évek – évtizedek – óta nem került valójában még a közelébe sem egy igazi, nagy tétes politikai küzdelemnek, harcnak, játszmának; amikor viszont igen, akkor megfutamodott és szaladt vissza az egyetlen helyre, ahol feltétlen hívei élnek: Szegedre. Hol volt Botka László tévedhetetlen magabiztossága és zseniális politikai érzéke 2017 környékén – amikor ugyanezek az emberek voltak ugyanott, ahol most is: Gyurcsányostól, Karácsonyostól, stb.

A félszemű király

A helyzet az, hogy Botka László csak Szegeden király, de vakok között a félszemű is lehet az a mondás szerint. Botka László Szegeden király, de nem azért, mert zseniális vezető, és mert annyira rohamosan „fejlődne” a város. Hanem azért, mert egyrészt ügyes és rafinált hatalomtechnikus; városi politikai ellenfeleit leszalámizta egyesével; okos és jó tanácsadók vehetik körbe; brutális direkt kommunikációs hálózata van; és rettenetesen óvatos, már-már a bujkáláshoz hasonlóan kerüli a spontán nyilvánosságot. Vagyis nem igen lehet meglepni kérdésekkel, és mivel keveset beszél (spontánul főleg), így nem is tud hibázni se nagyon. Amikor meg hibázik, akkor beindul a gépezet és elsikálják, tisztára mossák a hibát, addig-addig suvickolják, míg úgy tűnik: nem is volt soha.

Mi végre?

Az egész Partizános PR interjúban egyetlen fontos és érdekes kérdés körvonalazódik. Miért pont most beszélt Botka László, amikor történelmi mélységben és romokban van a magyar Orbán-ellenes ellenzék? Vajon feltámadt-e benne újra az országos politikai ambíció? Az ezt firtató kérdésre ugyanis nem érkezett egyenes válasz, azt ügyesen kikerülte.