Vélemény

Vissza a vármegyéket!

Vissza a vármegyéket!

2017. október 6., péntek
Vissza a vármegyéket!

Persze nem a 63-at! A történelmi elnevezések azonban nem olyan ördögtől valóak. Főleg, ha az alternatívák egykor Rákosi kopasz fejéből pattantak ki. Vitaindító gondolataink hagyományokról, múltról és a 21. század valódi európai kihívásairól.

Először is leszögeznénk: nem, nem viccelünk, nem, nem ironizálunk. Ha kell, a pusztába kiáltjuk: „vissza a vármegyéket!” Képtelenek vagyunk megérteni, hogy mi ez a már-már forradalmi láz a változatlanság mellett. Harap az átnevezés? Visszalopakodik a „Horthy-fasizmus”? Drága

Bolgár úr, Szent István

ugye nem volt horthysta? Miért jobb egy saját elvtársa halálában szerepet játszó belügyminiszter, bizonyos

Kádár János

-

Rákosi Mátyás

által sugalmazott - ötlete egy közel ezer évig bevált rendszernél? Inkább azok a szabad, demokrata, haladó értelmiségiek gondolkodjanak el, akik – 2015 után ismételten - diktatúrát kiáltva állnak ki a Rákosi-korszak névkreálmányai mellett, most éppen a

Csongrád-Csanád megye

ellen. Olyan ötleteket támogatnak, amelyeket a kor emberei a hátuk közepére sem kívántak, és vagy utasításra, vagy sunyi módon, titkolva vezettek be, esetleg e kettőt kombinálták. Igaz,

írtak akkoriban

mindent az „önkormányzatiság teljes bedarálása” kifejezés helyett: „államigazgatási szempont, lakossági érdek, soviniszta propaganda megszüntetése, arányosítás, rendezettség” – talán csak azért nem nevette el magát írás közben a szerző, mert félt, lesz még neki hely Recsken, ha az arról szóló döntést is megírta. Iróniából ma sincs hiány a kritikusok körében. Nem kérdés pedig, hogy a megyeátnevezés igazságszolgáltatás a kisebbségnek,

Csanád megyét akarata ellenére

olvasztották be Csongrádba, most legalább szavak szintjén kap rehabilitációt a térség lakossága. Azonban meggyőződésünk, ennek csak az első lépésnek kell lennie. A Szent Istvánhoz köthető, s 1950-ig kisebb-nagyobb megrázkódtatásokkal fennálló vármegye elnevezés visszahozatala szimbolikus lenne. Mit értünk ez alatt? Szavakban is kifejezné az egykori tanácsi rendszer önkormányzatiságot eltörlő szemléletével való szakítást. Megmutatná, hogy a helyi ügyekben történő döntéshozatal évszázados hagyományokra épül, amelyekhez a közösségek ragaszkodtak, s ragaszkodni is fognak. Az ellenzéki polgármesterek minden március 15-én hivatkozhatnának a vármegyék reformkori ellenálló szerepére, a kormányhivatalok vezetői pedig a dualizmus évtizedeinek sikereit emlegethetnék az újjászervezés utáni, elsősorban térségük fejlődését segítő – ma még elfeledett - hivatalnokok neveit emlegetve. Az ötletekért a jogdíj megbeszélés tárgya… Persze, akad itt más is. „Csongrád megye 2020-tól Csanád megye is lesz, szerintem időszerű lenne Csanádapácának a megyeváltás” – humorizált az egyik kis párt helyi vezetője a közösségi oldalon. Valójában viszont kifejezetten fontos kérdést vetett fel, nem egy helyen a történelmi hagyományokkal nem törődve húzták meg a megyehatárokat, amely hibák orvosolandóak lennének. Szintén figyelembe kellene venni a gazdasági szempontokat, melyek még lényegesebbek egy település esetében. Ha a falu lakossága a tíz kilométerre lévő, szomszédos megyében található városba jár dolgozni, akkor ne az ötven kilométerre lévő megyeszékhelyen tudjon intézni mindent – habár a kormányhivatalok a 2010 előtti helyzethez képest sokat javítottak a helyzeten. S akkor most szeretnénk pár sorban progresszív olvasóinknak is kedvezni. Azt tudták, hogy a legkisebb és a legnagyobb lélekszámú megye között több mint hatszoros az eltérés? S ha a kiugróan különböző Pest megyét kivesszük a listából, akkor is kiderül, több mint háromszor annyian élnek a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, mint Nógrádban? Arról hallottak, hogy Bács-Kiskun megye területe majd négyszer akkora, mint Komárom-Esztergomé? Nem gondoljuk ördögtől valónak, ha elgondolkodunk rajta: megfelelőek ezek a mai kor követelményeinek? Nem ugyanazok a problémák, aránytalanságok merülnek fel, mint amelyeket 1949-ben meg akartak oldani? Nem lenne előnyösebb egy más struktúra, hogy az Európai Unió térképein erőteljesebben legyünk jelen – virtuális fejlesztési régiók helyett valóban egymásra utalva? Megannyi kérdés. Talán a választások után erre is jut idő. Valami nagyra. Vagy folytatódik az idegőrlő küzdelem egy-egy nüansznyi apróságért.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.