Georges Leekens csak "ócska időhúzásra" jó?

Bernd Storck viharos távozását követően többen bejelentkeztek a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi posztjára. Hangzatos nevek felcsendülését követően – melyek közül többen köszönték szépen, nem kértek a nemes feladatból – végül a belga Georges Leekensre esett Csányi Sándorék választása.

A 68 éves szakember kinevezése aligha több ócska időhúzó-cserénél. Az MLSZ ezzel a lépéssel egyértelműen letette a voksát a mai modern futball rákfenéje mellett: nagyon gyorsan, nagyon nagy eredményeket akarnak elérni.

Csányi Sándorék

sutba vágták a szisztematikus építkezés lehetőségét és idehoztak egy olyan szakembert, aki bár kétségtelenül hatalmas tapasztalattal rendelkezik, nem fogja lerakni a jövő magyar válogatottjának az alapjait. A hőn áhított cél a kudarcba fulladó világbajnoki-selejtezősorozat után, hogy a 2020-as kontinensviadalra ismét kvalifikálja magát a nemzeti tizenegy, s Leekens megbízása is ezt a tervet hivatott végrehajtani. Csakhogy a belga vándor eddig hőn szeretett klubján, az FC Bruges-ön kívül sehol nem tudott gyökeret verni, legutóbbi két munkája egyaránt kudarcba fulladt a Kotrijk, majd az algériai válogatott kispadján. Egyáltalán nem ismeri a magyar futballközeget, nem ismeri az utánpótlásban pallérozódó fiatalokat, nem ismeri a magyar futballkultúrát, a hagyományainkat.

Leekens

nagy alkalmazkodó hírében áll és

Storckhoz

hasonlóan ő sem fog várat építeni, nos, tudják miből. Az is megtörténhet, hogy ilyen-olyan szövevényes úton-módon (Nemzetek Ligája, Európa-bajnoki selejtező, pótselejtező) kivezeti az Európa-bajnokságra a válogatottat, ennél azonban sokkal égetőbb és aggasztóbb kérdés, hogy négy-öt év múlva kik lesznek azok a

Gera Zoltánok

,

Király Gáborok

és

Dzsudzsák Balázsok

, akik húzzák a nemzeti tizenegy szekerét. Ezeket a labdarúgókat most kellene megtalálni, most kellene beépíteni a körforgásba, egy olyan folyamatos munkával, amit Bernd Storck elkezdett. Bár védhető a német menesztése, mégis ugyanott tartunk vele, ahol már annyiszor tartottunk az elmúlt évtizedekben. A senki földjén bóklászva, identitásunkat keresve újra és újra nekifogunk az építkezésnek, hogy aztán néhány hónap múlva eldőljön, merre is tartunk: jobbra vagy belga? Fotó: MTI