Csúri Ákos a Blogstaron: Lázár tyúkszem(ek)re lép

Az igazi kérdés a megrendelők listája, azok neve és felelőssége, akik a bűntetteket megrendelték és végrehajtották! - idézi a miniszter szavait Vasárnapi üzenetében a Blogstaron Csúri Ákos.

Múltra tett és teendő pontok. Lesz itt szisszenés meg cincogás, az tuti. Ugyanis Hódmezővásárhelyen megint tovább látnak az orruknál, érzékelik az igazságtalanságot, a heg nélküli sebeket, és úgy döntöttek az Emlékpontban, hogy akkor mostantól már coki a hallgatólagos megegyezésen alapuló történelem-elhallgatásnak… …és a tavalyi, forradalom és szabadságharc dicsőségét és helyi hőseit bemutató kiállítás-sorozat és publikációk után, fejlámpázzák a sötét oldalt is, és az idén a megtorlások, a kommunista erőszakszervezetekre, kiszolgálóikra és a megrendelőkre helyezik a reflektorjaikat. Helyes. Munkásőrök nem bujkálhatnak tovább. (Lásd még

Tímár Péter

Csapd le csacsi! című filmjét). Az egykori hentes- és mészárostanoncként dolgozó, későbbi Elnöki Tanács elnöke

Németh Károly

elvtárs, például annyira veszélyesnek találta a hódmezővásárhelyi tanyavilágot és a rengeteg „ellenforradalmi” elemet, hogy– az országban egyedülálló módon – a karhatalom, majd a munkásőrség lovas szakaszt is szervezett a tanyai lakosság megrendszabályozására (

Miklós Péter

igazgató szíves közlése a Kádár-huszárok és pártkatonák. Munkásőrök Hódmezővásárhelyen, 1957–1989 című kiállítás megnyitóján). De ettől még nem rezelnek be a politikai bal- és jobboldal vajas fültövű túlélői. Az ő sziszegésükről

Lázár János

gondoskodott, aki a kiállítást megnyitó beszédében nem kertelt, és egy új (régóta esedékes…) frontot nyitott. „Néhány hete Budapest főutcáin olvashatók volt a hősök nevei és remélem, hogy egyszer a gyilkosok nevei is a falakra kerülnek és kimondjuk:

Kádár János

nem volt több egy köztörvényes gyilkosnál és sorsában a hozzá 1956-ban csatlakozók is osztoznak. Az MSZMP alapító dokumentuma a dicsőséges forradalom vérbe fojtására, megtorlására és a visszarendeződésre tett eskü: a karriert, érvényesülést jelentő párttagkönyvek tulajdonosai azt fogadták meg, hogy megakadályozzák, hogy újra forradalom legyen, szabad legyen az ország és érvényesüljön az önrendelkezés”. Oké, ezt eddig többé-kevésbé tudtuk. De most jön a tyúkszem! „Álviták zajlanak ma Magyarországon az ügynök-listákról, hiszen az igazi kérdés a megrendelők listája, azok neve és felelőssége, akik a bűntetteket megrendelték és végrehajtották. De hogyan várhatjuk el kortársainktól, vagy az utánunk következőktől, hogy az igazság és a gazság között különbséget tegyenek, amikor mi huszonhét éve nem végeztük el ezt a munkát? 1990 óta a Kádár-rendszer bűneiért senkit nem vontak felelősségre. Azonban volt ebben az országban hét és félmillió ember, aki nem volt, és aki nem adta fel elvi elkötelezettségét, nem lett párttag vagy munkásőr, az is boldogult, tehát hazugság, hogy az előre jutáshoz csak a párttagságon, vagy a munkásőrségen át vezetett az út. A kényelemhez, az érdemtelen, tehetség és szorgalom nélküli, mások rovására történő boldoguláshoz már szükség volt ezen utakra”. Márpedig a neveket nyilvánosságra kell hozni. Csak Hódmezővásárhelyen 951 embernek volt „egy baja” az, hogy nem volt három élete… De az is biztos, hogy – Lázár szavaival – nem vendetta készül, hiszen más a felelőssége annak, aki a munkásőrséghez 1957-ben a megtorlás érdekében, vagy akár a gyilkolás jegyében csatlakozott és más a felelőssége, aki karrierizmusból, ambícióból, vagy megfelelési kényszerből találta meg helyét az 1970-es, 1980-as években a munkásőrség soraiban. De tudni kell, kik voltak, akiknek az MSZMP-tagság sem volt elég, hogy a rendszerből kivegyék a részüket. Mert aki hibát követett el a közössége ellen, az lássa azt be és legalább kérjen bocsánatot, ha már a tönkre tett életeket vissza nem adhatja, helyre nem hozhatja. Egy lábfejnyi talp pénteken délelőtt elég sok tyúkszemre lépett. Végre! És ez még csak a „lájtosabb” munkásőrség. A megrendelők listája fog majd igazán fájni. Végre, végre! Forrás:

atlagpolgar.blogstar.hu