Csúri Ákos a Blogstaron: A lakosság fóruma

Érvelni és meggyőzni kell. Eszköz van hozzá. Remélem szellem is. Mert a polgári mentalitás, gondolkodás, tartás és gerinc nem politikai termék – írja a a Blogstar.hu-n Csúri Ákos.

Szerencse utca 6. Húsz perccel a kezdés előtt gyülekezik a nép. Szerencséjüket keresik, vagy informálódnának? Talán mindkettőt egyszerre. Aztán jön képviselő, körzeti megbízott, kórházigazgató, adóügyi előadó, közterületes, polgármester, alpolgármester. A meghirdetett időpontban kezdenek is. Beszámoló: ez történt és ez fog történni. Beszél a körzet képviselője és beszél a polgármester. Megérkezik az országgyűlési képviselő-miniszter fél óra csúszással. Két órával előtte még a Parlamentben tárgyalt, intézkedett. Most már itt van, az övéi közt. A hosszú asztal közepénél széket tartanak fenn neki, ő jól nevelten, a „késők” székére, az asztala szélén, az ajtóhoz ül. Pedig megtehetné. De nem teszi. Beszámolóknak vége, a lakosságé a szó. Osgyáni bácsi nem lacafacázik: lopásokról, rendőrhiányról beszél a város peremén fekvő körzetben. A miniszter igazat ad, de tényekkel cáfol. Hisznek neki. Ott van, a sajátjai közt, komfortzónájában.

Önkritikus, mert lehet. Ez – politikailag sulykolt hiedelemmel ellentétben – nem a „gyengeség jele”. Szememben a hitelességé. Tévedhetetlen, hibátlan ember nincs. Melyik karikagyűrű esik le attól a mondattól, hogy „igaza van, ebben tévedtünk”?

Egyik sem.

Az országban szükség van a hódmezővásárhelyi tiszta beszédre. Az olimpiával kapcsolatos népszavazási aláírások leadása után kaptam a következő sms-t: „Olimpiához. Értem a szöveget, hogy BP pályázott, és kockázatos, stb. de senki sem veszi védelmébe az építkezést? Mint a boltzárnál. Nincs tökünk érvelni? Rémisztő. Így tehát a végeredmény, hogy az olimpiarendezés elmegy es vesztesek maradnak mindenhol. MINDENHOL CSAK VESZTES. Támogató, ellenző, pályázó, építő, sportoló, szurkoló, politikus. Mindenki vesztes. És a gőz gyűlik a kuktában. Persze majd nem beszélünk róla a közmédiában, pfff. Meggyőződésem, hogy sokan ismerik fel csalódottságukban a fides valódi arcát. Lásd: a pillanat megnyerése. És csalódnak, hogy lassan tíz éve semmi MELLÉ nem állt oda a párt, csak ELLEN. Mi lett volna nemesebb, vállalhatóbb cél egy olimpiánál?”. Itt találkozik a Szerencse utca csatornáért, BMX-pályáért küzdő fórumozója az sms-t küldő médiaértelmiségivel. Mindketten tiszta, nyílt beszédre és „beleállásra” vágynak. A képviselő-miniszter nem futott el a legapróbb problémák elől, minden kérdésre válaszolt, megoldott. (Holott fejében kattoghatott a közelgő brüsszeli tárgyalása Paks II-ről és az ország hosszú távú áramellátásáról, az eltékozolt, eredménytelen agrártámogatások megmentése, népegészségügyi kérdések, prevenció et cetera. És még ki tudja mi. De Hegedüs nénire és a kisbolt-problémára figyelt.) Az olimpiánál egyelőre hátrálást tapasztalni, csak halkan reméli az ember, hogy nem lesz (

) futás belőle. Legalább

a polgári oldal ne alkalmazzon kettős mércét

: ha illegális migráns-ügyben a népszavazás volt a legdemokratikusabb véleménynyilvánító eszköz, akkor más, esetleg nem annyira egyértelmű témákban is legyen az.

Érvelni és meggyőzni kell. Eszköz van hozzá. Remélem szellem is. Mert a polgári mentalitás, gondolkodás, tartás és gerinc nem politikai termék.

A Szerencse utcában biztosan nem. Csak el kell menni oda és kendőzetlenül ki kell állni azok elé, akiknek a bizalmát kérjük. Mert így lesz a Kossuth Olvasókörből Megbeszélő kör. És ez elég fontos lenne a rendszerváltoztatás 28. évében…

Forrás: atlagpolgar.blogstar.hu