Sirok Mihály: Igaza van Pintér M. Lajosnak!

Ha nincs most elhatározás a rend kialakítására, ha nincs most akarat a változásra a polgári oldalon belül Szegeden, akkor a következő önkormányzati választás eredménye hamarosan borítékolható lesz - reagált főszerkesztőnk, Pintér M. Lajos október 6-i jegyzetére olvasónk, Sirok Mihály.

Tévedés ne essék. Jelen cikk írója nem bértollnok, nem fizetett médiamanipulátor. Se kutyája, se macskája a szegedi, nem titkoltan jobboldali szellemiségű orgánum főszerkesztőjének. A következő sorok annak okán íródtak, hogy a nagy végeláthatatlan csönd közepette – amelyet tapasztalni lehet a szegedi konzervatív kommunikációban – született egy írás, egy hangos gondolati folyam, némi kritikai éllel a minap a SZEGEDma.hu internetes portálon, amelynek fénye utat mutathat a sűrű éjszakában. (

Pintér M. Lajos

:

SZEGEDma.hu, 2016. október 6.) Jól olvassuk, jól értelmezzük a cikket? A „zászlóhordozó” internetes portál cikket közölt néhány nappal ezelőtt, amely Pintér M. Lajos tollából származik. No, de miért is? A szegedi polgári réteg stabil hajójának tekinthető médium talán választ keres a mai, finoman szólva redukált városi ellenzéki kommunikációra? Vagy egy cizellált „koki”-nak értelmezhető a produktum azokért az eredményekért, amelyek (talán) lehetnének sokkal jobbak is? Talán egy „felrázó” írás, amelyet olvashatunk, avagy egy vészcsengő azért, hogy egyébként lenne még muníció a szegedi jobboldalban, és nem kell a papnak kenetért üzenni? Mit rejtenek a cikk sorai magukban, és mi van mögöttük? „Szeged mozdulna, de hiteles és emberarcú alternatívára vár, melybe aztán belekapaszkodhat” – ezzel a felütéssel kezdi az újságíró. A 2016. október 2-i népszavazás áll a kezdőpontban. A szavazatok száma 98%-ban a „nem”-et jelölő ikszek felé dőlt. Ezt sikerként lehet elkönyvelni, aki elment szavazni, az a magyar kormány ideológiáját támogatta. Ezzel fontos párhuzam, hogy helyi szinten a voksolók száma több volt, mint a 2014-es önkormányzati választás alkalmával, sőt ez nagyobb szám, mint amennyivel Botka újra kormányzó székbe került két évvel ezelőtt Szegeden. Nagyjából egy fél önkormányzati ciklus alatt lelkesebbek lettek a szegedi szavazók, és a polgári oldal értékei mellett nyilvánították ki véleményüket. Ez mégis csak haladás! De keserű a mosoly, mert az országos átlaghoz képest 6%-kal kevesebb volt a véleménynyilvánítók száma. Szeged utolsó helyen végzett a megyei jogú városok rangsorában. Pont itt, ahol néhány kilométerre már napi szinten érzékelhetőek a migránsáradat esetleges negatív hatásai. A paradoxon és a furcsa, „Szeged-specifikus” helyzetet ezekkel a mondatokkal ábrázolja Pintér: „Amögé bújni és azzal takarózni tehát, hogy a napfény városa erős (bevehetetlen?) szocialista fellegvár – hiba. Az is egyértelmű ugyanakkor, hogy valamiféle látható és mindenki számára egyértelmű fordulatra van szükség ahhoz, hogy a helyi jobboldal mennyiségi és minőségi szempontból is bővítse, majd állandóvá tegye bázisát.” Milyen konklúziókat von le Pintér? A számok tükrében megállapítható, hogy a Botka-féle migránsokat támogató politika megbukott, de a polgári oldalt képviselő helyi erőknek vigyázniuk és őrizniük kell a tüzet a választókban, nehogy elillanjon ez a fajta támogatói hozzáállás – olvasható ki az elemzésből. A választói körzetek áttekintésénél nagyító alatt látható a különbség, hol folyik tisztességes munka, és melyek azok a területek, ahol nincs valós kapcsolat a választókkal. „(…) a paneles körzetek még a szegedi átlagtól is messze elmaradtak, amiből szintén le kell vonni a tanulságokat.” A továbbiakban simulékony modorú, ám igen konkrét üzeneteket fogalmaz meg a médium vezetője. „Fel kell emelkedni és az asztalra kell csapni” – írja a főszerkesztő, majd így folytatja: „A hallgatás ugyanis nem megoldás. A passzivitásra pedig nem lehet mentség. Ahogy a tettek és az új ötletek, úgy a csend és a mozdulatlanság is üzenet a 44 500 fő és a többiek számára. A munka viszont nemcsak megkerülhetetlen, de sikerrel is kecsegtet!” Ha nem kezdődik el a tudatos építkezés, akkor a történet végét méretes öngólnak aposztrofálja a tanító jellegű olvasmány szerkesztője. Most pedig vegyük sorra Pintér M. Lajos konklúziójának konklúzióit. A cikk olvasása közben meg utána is, az érzés némi értetlenséggel párosulva gyökerezik meg az emberben: Egy publicistának kell üzenni, helyzetet elemezni a választók és a helyi politikusok részére? Az idézett cikken kívül mástól (esetleg helyi politikustól) született-e ilyen „tiszta fejű” helyzetértékelés, amely oázist tud teremteni Szeged politikai sivatagában? Kifertőtlenített, profi kampánystratégiát olvashatnunk Pintértől, olyan gondolatokkal, amelyeket már 2006-ban (tíz éve!) illendő lett volna fehér asztalhoz citálni, helyzetet elemezve

Botka

első polgármesterségének végén, arra való garanciául, hogy serény elhatározás szülessen a polgári oldal győzelmére Szegeden. A publikált anyagot szemezgetve az a hasonlat születik meg az olvasóban, mintha a nézőknek kellene edzeni a focicsapatot. Szotyizás közben, nekik kellene megmondaniuk a lelátóról, hogyan kell a meccset megnyerni. „És tudjátok fiúk, a labda azért van, hogy az ellenfél kapujába kerüljön, a lehetőségekhez képest 90 percen belül minél többször!…” Mintha nem lennének tisztességesen, havonta fizetett futballisták a csapatban, az edző meg rendre szabadságon lenne… Mi történik a másik oldalon? Botka karba tett kézzel, kockás ingben fotózkodott az Indexnek a nyáron, üzenve a „ballib” páholytagoknak: egyedül is helyt tud állni, minden rendben és „Szeged mindenek előtt!”. Majd vörös nyakkendőt kötött, és a sajtó elé állva ünnepeltette magát

Szijjártó

külügyminiszter mellett, hogy Szegedre érkezik a British Petrol, 500 új munkahelyet teremtve a szegedi választóknak. A focihasonlatnál maradva, az utóbbi cikkemben (

– SZEGEDma.hu, 2016. augusztus 26.) talán ezek szerint akkor nem is lőttem annyira mellé… Látni kellene ugyanis, hogy a városvezetés tudatos politizálása mellé tudatos ellenzéki magatartás szükséges. Már most borítékolható, hogy a következő évtől egészen a 2019-es őszi választásokig Botka az újszegedi Liget-beruházásból és a British Petrol ideköltözéséből fog „élni”. Polgármesterjelöltként ezzel akarja majd menteni az esélyeit. Ha egyáltalán indul, és ha nem lesznek addig előrehozott választások a nagynevű egyetemi városunkban. De maradjunk annál, és tételezzük fel, hogy 2019-ig kibírja Szegeden az egykori szolnoki vízilabdás. Itt, ebben a városban – láthatjuk, hogy az utóbbi választási eredmények alátámasztják – nem a realitások, az ésszerűség a meggyőző a választók számára, hanem a politikai kommunikáció. Ha nincs most elhatározás a rend kialakítására, ha nincs most akarat a változásra a polgári oldalon belül Szegeden, akkor a következő önkormányzati választás eredménye hamarosan borítékolható lesz. Összefoglalva tehát: igaza van Pintér M. Lajosnak!

Sirok Mihály