S akkor majd Berlinben is ellenőrizhetnek magyar rendőrök?

Vagy csak Röszkénél fognak grasszálni az unió által kiküldött német policájok? A magyar határvédelem az utóbbi száztizenkét évből százban belügy volt. A maradékban honvédelmi.

„Az Európai Bizottság a jelenlegi helyett egy olyan állandó határőrizeti szerv létrehozására készül javaslatot tenni, amelynek jogában állna átvenni az Európai Unió külső határainak őrizetét, akkor is, ha valamely tagállam kormánya ezt ellenzi” – írja a Financial Times-ra hivatkozva az MTI. A brit lap úgy értékeli az ügyet, hogy „ez lenne a nemzetállami szuverenitási hatáskörök legjelentősebb átcsoportosítása az euró születése óta”. Az Európai Bizottság Görögország által jelölt migrációügyi biztosa ezt azzal indokolja, hogy a Frontex elavult, s az új határőrizeti szerv Schengen védelmét szolgálja. Ha tetszik, ha nem, ez nemcsak Görögországnak, hanem Szlovákiának, Lengyelországnak, Szlovéniának és Magyarországnak is szól.

Angela Merkel

ugyan a napokban a migrációs hullám külső határoknál való megállításáról szólt, de kérdéses, hogy ez meddig érdeke. Mikor jön el az a pillanat, amikor a nyugdíjba vonuló német munkaerő helyébe újból a szírek közül kívánna válogatni Berlinben? S miért kellene ehhez nekünk asszisztálni? Hogyan lehet legitimebb az Európai Bizottság egy közvetlen módon választott nemzeti parlamentnél? Ha a magyar kerítés okán minimálisra csökkent a migráció hazánk irányába, akkor miért kell feltétlenül egy olyan megoldást választani, amely más államok belügyeibe avatkozik be? Véletlen-e, hogy a tervezett „mini-Schengen” tagjai közül egy sem érintett? Az 1903. évi VIII. törvény 31. §-a alapján „a határrendészeti teendők ellátására állami határrendőrség állíttatik fel”, amely a Magyar Királyi Belügyminisztérium alá tartozott ezt követően. Az 1938-től 1950-ig tartó időszakot leszámítva, amikor a Honvédelmi Minisztérium parancsait követték a határvadászok, különböző szervezeti formákban ezen intézmény alá tartoztak a határvédelmet, határellenőrzést ellátó erők, ugyanígy a közbiztonságot fenntartó rendőrség. Ez nem egyedi jelenség, az európai országok nagyobb részében csendőrök, rendőrök, határőrök végzik az államhatárok őrzését, s csupán hívásra, nemzetállami engedéllyel érkeznek ezt segítő csapatok, legyen szó a visegrádi országok együttműködéséről, vagy a balti államok biztonsága felett őrködő magyar Gripenekről. Mindenki emlékszik rá, hogy a párizsi merényletek valamennyi európait szíven ütötték, s ugyan a Financial Times-ból hiányzik az említése, ettől sem tekinthetünk el. Habár a terroristák egy része a balkáni migrációs útvonalon keresztül érkezett, tudjuk, hogy Belgium, Franciaország bizonyos városai, városrészei szintén otthonai voltak a véres cselekmények végrehajtóinak. Miért nem merül fel, hogy Brüsszelben, Párizsban, esetleg Berlinben is beavatkozhasson európai uniós rendőrség az adott állam felhatalmazása nélkül? Vagy ilyet tenni csak a „szolidaritás nélküli” posztszocialista államokkal lehet? Szépen hangzik a terror elleni védelem, de sem a saját, sem a nemzeti szabadságból nem szabad feladni semmit, ha nem muszáj. Főleg nem olyanok kezébe, akik Brüsszelből mást látnak a szemük előtt, mint mi a röszkei határból.