Értékeink - Nógrádi Tibor blogja: A Klebelsberg-modell

Tébolyult világunkban minden érték, helyi csoda reményt kell, hogy adjon - írja Értékeink című közéleti blogjában Nógrádi Tibor, a Fidesz szegedi elnöke, frakcióvezetője.

Tébolyult világunkban, ahol tombol a világharag, helyi politikus támadja Szeged sportberuházását, fénykorát éli a gyűlölet és a bosszúvágy, illetve a bulvársajtó – minden érték, helyi csoda reményt kell, hogy adjon. Hogy lehet, lehetne ez másképp! A blog címe szándékosan megtévesztő, most nem az általam oly nagyra tartott államférfiról, annak munkásságáról – a Szegeden méltatlanul kevés elismerésben részesülő Klebelsberg Kunóról –, hanem az általa alapított Klebelsbergtelep mai nagyszerű lakóiról és a névadójukhoz méltó nemességükről szólok. Immár helyi hagyomány, hogy november 30-a környékén (mely napot a népnyelv csak Disznóölő Andrásként említi, hisz e névnap hagyományosan a disznótorok kezdetét jelentette) jótékonysági vacsorát rendeznek a településen. A rendezvényre, önmagukra és Klebelsbergtelep közösségére pénzt és energiát áldozók immár öt éve vacsorajegyeket vásárolnak, az összegyűlt összegből biztosítják a szervezők a sertést, sertéseket (az idén két darab 250 kilós sertés áldozta életét a teremtés rendje szerint a rendezvényen), azokat egy közösségi nap keretében feldolgozzák, majd egy táncmulatsággal egybekötött fergeteges vacsorán közösen elfogyasztják, illetve csak egy részét, mert a megmaradó disznóságokat, színhús, hurka, kolbász, töpörtő formájában szétosztják a település kevésbé tehetős lakóinak. A modell még a fentieknél is szebb, hisz a belépőként befizetett vacsorajegy mellé minden meghívott hoz tartós élelmiszert, étolajat, lisztet és cukrot, mely a disznótoros mellé kerül az ajándékcsomagokba. A számokról: idén 250-en váltottak vacsorajegyet, több mint 50 ember segítette a munkát, ki a feldolgozásból, ki a felszolgálásból, ki a mosogatásból vette ki a részét; sokan szponzorálták a rendezvényt fűszerekkel, egy szentmihályi savanyúságos a töltött káposztához szükséges hasábokkal, apró káposztával, és volt, aki házi pálinkával, borral. Több mint 100 ajándékcsomag készült úgy, hogy a településrészi önkormányzó testületnek bővíteni kellett eddigi listáit, hisz több ajándékcsomag állt rendelkezésre, mint ahány rászoruló él a környéken.

Klebelsberg Kuno

büszke lehet az általa oly nagyon szeretett telep mai lakóira, jómagam önkormányzati képviselőként pedig nagyon hálás lehetek Nekik. Hisz úgy mutattak fel szolidaritást, örök emberi értékeket, hogy közben jól is érezték magukat, és építették, tisztították lelküket a 2015-ös advent kezdetén. E történettel kívánok mindenkinek Áldott Karácsonyt!