Mi lesz veled, szegedi sport? – II. rész

Ami egy város sportkoncepciójából hiányzik, avagy befektetés a jövőbe. Szegedi játszóterek, vízikomplexum, tömegsportbázis.

A város sportkoncepciójának a témakörében az első fejezet főként

, az úgynevezett Kiemelt Utánpótlás Sportközpont létrehozásáról szólt. Ahogy arról már beszéltem, itt épülne fel egy új sportcsarnok is, így az újszegedi terem funkcióját tovább lehet gondolni. A meglévő medencék mellett e fedett csarnokból lehetne kialakítani egy nemzetközi versenyek rendezésére is alkalmas uszodát. Ez a terület így egyfajta vízikomplexum lehetne, ahol vizes európai, sőt világversenyeket is lehetne rendezni. A Kisstadion területén ugyanis további gyakorló- és más típusú versenymedencéket alakíthatnánk ki. Ha a vizes oldal már az újszegedi lett, akkor az Etelka sori stadion lehetne az atlétikai versenyek színtere, és a tömegsportbázis helyszíne is. A most meglévő tervek szerint ide épülne egy új futballstadion, de meglátásom szerint sem parkolóhely szempontjából, sem elhelyezkedés miatt nem ez lenne a legjobb választás, a stadion helyszíne sokkal inkább a SZVSE-pálya lehetne. Az atlétika most minden koncepcióból ki van hagyva, miközben egy alapsportágról beszélünk, amely az egyik legnépszerűbb a világon, nem beszélve arról, hogy ez minden sportnak az alapja. Ezért az Etelka sori stadionnál egy atlétikai típusú átalakítás felé mozdulnék, a terület maradék részét pedig megnyitnám a lakosok számára. És ha már ott vagyunk a Tisza-parton nem szabad megfeledkezni a vízitelepről sem, ami az Etelka sor szomszédságában, a folyó mellett fekszik. Itt a kajak-kenu versenysport mellett helyet kaphatna a tömegsport rész is: lenne olyan területe a telepnek, ahol a lakosok bérelhetnének kajakokat, kenut, és ennek a fenntartását is az ottani sportklub láthatná el, mintegy tömegsport szakosztályként. A vizes blokk, a tömegsportbázis után a harmadik elem a legkisebbek mozgásra nevelése, ami az 1998–2002-es polgármesteri időszakom sikeres játszótér-fejlesztési projektjének az újjáélesztése lenne. Jól látható, hogy e játékterek zsúfolásig tele vannak, kívánatos lenne megduplázni ezeknek a számát. Így összességében egy olyan struktúra állna fel, ami egész Európában irigylésre méltó, és csak az első időkben kerülne pénzbe, utána bevételt hozna. Ahogy már az előző részben mondtam, ennek a financiális bázisa lenne több más elem mellett a helyi adó önrendelkezése, ami hasonlított a mostani kormányzati TAO rendszeréhez. Akkoriban a helyi adójából minden cég 5 százalékot arra fordított, amire akart, alapítvány, egyesület, közhasznú szervezet részére. Ebből egy-egy alapítványnak 20-25 milliós éves bevétele lehetett. A helyi sportszervezetnek ezt a financiális kaput kellene újra megnyitni.