Vélemény: 2012 - a siker vagy a bukás éve?

Nem jött el tehát az általuk és jó néhány sarlatán által beharangozott világvége. Ha innen nézzük a címben feltett kérdést, akkor mindenképpen sikernek könyvelhetjük el az idei esztendőt…

Nem lett igazuk a majáknak sem, december 21-én nem történt semmi különös, ugyanúgy dolgoztak, ettek-ittak, szórakoztak, szeretkeztek, születtek és meghaltak az emberek, mint egy nappal korábban és egy nappal később, sőt azóta is. Nem jött el tehát az általuk és jó néhány sarlatán által beharangozott világvége. Ha innen nézzük a címben feltett kérdést, akkor mindenképpen sikernek könyvelhetjük el az idei esztendőt… Pedig, ha nem is a maja látnoki apokalipszis, de a világ egyes tájain azzal felérő pusztítást jegyezhettünk fel ebben az esztendőben (is). Saját környezetünkben ugyan nem volt sem szökőár, sem földrengés, viszont volt soha nem tapasztalt aszály: a jóval kisebb termés mintegy 400 milliárd forintnyi kárt okozott, a bevételkiesés pedig száz milliárdnál is többre rúgott. persze, nemcsak bennünket érintett a szárazság, hanem az amúgy is szegény, elmaradott - közép afrikai országokat, ahol 60 éve nem tapasztaltak ilyen katasztrofális aszályt. Ez körülbelül 12 millió embert sodort az éhhalál szélére, dacára a nagyméretű nemzetközi segélyezésnek. Érdekes, hogy éppen ez a terület néhány hónap elteltével a monszunesőktől szenvedett és tett hajléktalanná, földönfutóvá több millió afrikait. Az idei év még egy szélsőségről marad nevezetes: olyan alacsony, gyakran mínusz 36-40 fokos, hőmérsékleteket mértek Európa szerte, de mindenekelőtt Lengyelországban és Oroszországban, hogy csaknem ezren vesztették életüket fagyhalál következtében. Kontinensünkön kívül is akadt példa bőven a szélsőséges időjárásra, kiváltképpen az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a hurrikán áldozatait csaknem 200-ra becsülik, de hasonló csapás sújtotta Észak-Koreát is, ahol több mint 500-an vesztették életüket. Nem kímélte a földrengés idén Afganisztánt, Mexikót, a Fülöp-szigeteket, Törökországot és Iránt sem. Hatalmas tüzek pusztítottak az USA-ban,Spanyolországban, Portugáliában, csakúgy, mint nálunk. Árvizek, földcsuszamlások, atomerőmű-meghibásodások, autópálya felüljárók összeroppanása, vasúti és közúti forgalmi katasztrófák tucatjai is ebbe a rovatba sorolhatók, de ezek úgy jönnek át a média szűrőin, hogy észre sem vesszük őket, mivelhogy már nem számítanak „akkora eseménynek”, mint a korábban felsoroltak. Természetesen más történéseket is feljegyezhettünk a nagyvilágban és nálunk is. Mint mindig, most is nagy figyelmet keltett az amerikai elnökválasztás, melynek során Barack Obamát immáron másodszor juttatták a voksolók a Fehér Házba. Választások voltak Romániában, Szerbiában is, a várt eredményekkel, de az ott élő magyarság számára nem biztos, hogy megnyugtató kimenetellel. Sokak számára meglepetésként hatott, hogy a Norvég Királyság Tudományos Akadémiája idén az Európai Uniónak adományozta a Béke Nobel-díjat, akkor, amikor több ereszték is recseg, ropog a nemzetközi közösséget összetartó pilléreken, s mind többen nyíltan beszélnek arról, hogy ki kellene lépni az EU-ból, mert különösebb előnyük nincs a tagságból, hátrányuk viszont igen. Itthon? Január elsején hatályba lépett az új alaptörvény, nem sokkal később pedig egy baloldali internetes portál kirobbantotta azt a eddig nem tapasztalt botrányt, amelynek következtében Magyarország államfője a lemondást választotta. Tudniillik Schmitt Pál köztársasági elnök kisdoktori disszertációjának nagy része plágium, állította az újság, így később az egyetem szenátusa visszavonta az államfő doktori címét. Schmitt utóda Áder János, néppárti EU-parlamenti képviselő lett. Márciusban megindult a termelés a Mercedes-Benz egyik legnagyobb magyarországi beruházásának színhelyén, a kecskeméti autógyárban. Augusztusban őrizetbe vették Biszku Bélát, volt MSZMP-s belügyminisztert, akit az 1956-os forradalmat követően több emberen elkövetett, emberöléssel megvalósított háborús bűntettel vádolnak. Azóta házi őrizetbe helyezték. Október elején a Magyar Országgyűlés betiltotta a játéktermek és az elektronikus kaszinók működtetését hazánkban. Ugyanebben a hónapban Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette: az állam átvállalja 1956 önkormányzat mintegy 612 milliárdnyi adósságát. December 6-án a magyar kormány arról döntött, hogy 2013. január elsejétől hazánkban tíz százalékkal csökken a lakossági gáz és villamos energia ára. Bejelentették: jövő év július elsején Vidnyánszky Attila veszi át a Nemzeti Színház vezetését. Egyszóval itthon is történt egy s más. Számomra azonban mégis a londoni olimpia jelentette a legnagyobb eseményt és örömet is egyben. Végre olyan katarzist élhetett át a magyar ember - határon belül és kívül -, amelyre régen vágyott. Nem szégyellte senki, hogy amíg győztes versenyzőink tiszteletére játsszák a magyar himnuszt, kicsordul a könnye, nem törődött különösebben azzal sem, ha egyes honi, tehát a magyarországi lapok, tévék, rádiók, internetes oldalak lekicsinylően tálalták a magyar győztesek, olimpiai bajnokaink eredményeit, s nekirontottak Gyurta Dánielnek azért, mert azt mondotta, hogy 15 millió magyarnak szerzett örömet! Keblünkre öleltük Danit, meg a többieket, a mártélyi-hódmezővásárhelyi csodalánnyal, Risztov Évával együtt. Csakúgy, mint később a paralimpián szereplő úszóinkat, vívóinkat, a szegedi atlétáinkat - a Biacsi-ikreket, Ilonát és Bernadattet. Természetesen nemcsak az aranyérmek jelentettek örömet nekünk, hanem az ezüst- és bronzérmek, meg a tisztes helytállás is. Valahogy így képzeltük el a nemzeti színekben való versengést, küzdelmet. Mint ahogyan azt kézilabdás lányaink tették idén decemberben Szerbiában. Nyílván nem véletlen, hogy a bronzérmes válogatott átlövőjét, Tomori Zsuzsannát választotta a szakma a világ legjobbjának, kapitányunkat, a norvég Karl Erik Böhnt pedig a legjobb edzőnek. A celebek világában is történt sok minden, egyesek bekerültek, mások pedig kiszabadultak a börtönből, mások elváltak, megint mások verték a partnerüket, de ugyebár e kis hazában ez is fontos. Ennek taglalását azonban átengedjük azoknak, akik ezekkel a fajsúlyos eseményekkel foglalkoznak… Mi abban bízunk, hogy kedves Olvasóink, velünk egyetértésben, továbbra is szorítanak azért, hogy minél kevesebb baj érje országunkat, szűkebb közösségünket, családunkat és egészségben, békességben, szeretetben éljük meg a 2013-as esztendőt!