Negyedik hét - Ne szennyezd Alaszkát! + FOTÓK

Mára az ittlétem feléhez értem, és sok mindent megtudtam Alaszkáról, mint államról. Itt például az emberek olyan nevet adnak a gyereküknek, amilyet csak akarnak. Tehát nem úgy van, mint nálunk, vagy más államokban, hogy a fura neveket anyakönyveztetni kell, nem, itt bárhogy hívhatják a gyerekedet. Mostanában például az a divatos, hogy keresztnévnek is egy vezetéknevet adnak a szülők.

Itt bárkinek lehet fegyvere, ahhoz sem kell engedély. A városon kívül levő utakon szét vannak lődözve a táblák, mert az emberek szeretnek célba lőni. Ami még érdekes a táblákkal kapcsolatban, hogy mindenhol, ahol baleset történt, elhelyeznek egy táblát, hogy „Kérjük, vezessen óvatosan” „Kérjük, ne vezessen ittasan” stb. és aláírva a balesetben elhunytak nevei. Elég nyomasztó, sok van belőlük. Alaszka nagyon tiszta. Sehol egy szemét, főleg nem a természetben. A tisztántartásra is táblák hívják fel a figyelmet, például „Ne szennyezd Alaszkát”, és a képen egy vicces jávorszarvas fej van, egy PET-palackkal az agancsán. Valamint 1000 dollár bírságot kap, aki szemetel, úgyhogy gondolom ez is sok embert visszatart. Alaszkában nem kell magának Alaszka államnak adót fizetni (a legtöbb helyen), csak az Egyesült Államoknak. A többi államban kétszeresen kell adózni, egyrészt az államnak magának, másrészt a szövetségi államnak, azaz az USA-nak. De persze vannak kivételek, a hétvégén Homerban voltunk, és ott kell, ráadásul mindenhova az adó nélküli árakat írják ki, tehát a kasszánál amikor fizetünk, mindig egy kicsivel magasabb összeget mondanak, és mindig el kell gondolkoznom, hogy vajon miért, csak nem akarnak becsapni! Aztán amikor rájövök, hogy az adóról van szó, mindig szidom magam, hogy miért vagyok ilyen gyanakvó és miért nem tudom megjegyezni. A héten lementünk biciklizni az óceánpartra, és nagyon közel a bicikliút mellet láttunk egy mamarénszarvast a kicsinyével. Gyakoriak a jávorszarvasok itt, no meg a medvék is. Láttam is egy olyan pólót, amin három képkocka szerepelt, és az volt aláírva, hogy Alaszka Triatlon. Az egyik képen egy alak rohan a medve elől, a következő képen fára mászik egy jávorszarvas elől, az utolsón pedig egy bálna elől úszik. Nagyon találó, és igaz is. Sokan járnak Alaszkából Hawaiira nyaralni, mert (relatívan) nincs messze, mindössze hat óra repülővel, és télen az alaszkaiak kedvezményt kapnak a repülőjegyre, úgyhogy sok család azt a pénzt, amit az államtól kap az olaj miatt (az első bejegyzésemben írtam már erről), erre költi. Az egyik szomszéd kislány mesélte, hogy ő már ötször volt Hawaiion. Négy éves. Péntek este elutaztunk Homerba, öt órás autóút volt. Éjfélkor érkeztünk meg, már sötét volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy félsziget, ami tele van házakkal, és a félsziget vége egyre keskenyebb, és a mi kempingünk pont a keskenyedő résznél volt, úgyhogy mindkét oldaltól párszáz méterre ott volt az óceán. Amikor megérkeztük, épp leszállt a köd, az eső éppen nem esett, de esőre állt, így nagyon érdekes, kicsit félelmetes, de ettől függetlenül nagyon megkapó hangulata volt. Homer egy halászfalu, és mivel most van a halszezon, tömve volt emberrel. Először az óceánparton sétáltunk egy pár órát, majd elnéztünk néhány ajándékboltba is. A napom csúcspontja(i) mégis egy Salty Dog nevű hely volt, ahova a napunk során háromszor is ellátogattunk. Ebéd után, vacsi előtt, vacsi után. A helyet úgy kell elképzelni, hogy elég kicsi és sötét, és ez egész telis, de tele van egydollárosokkal, amiket az emberek felszögelnek. Sőt, nem csak pénz, de képek, pólók, és aláírt női alsóneműk is találhatók a falakon. Nagyon jó a hangulata, úgyhogy én is aláírtam egy pénzt, de alig találtam helyet, ahova feltűzhettem. Már maga a bár is lenyűgözött, de az ott gyűlő emberek talán még jobban. Megismerkedtünk néhánnyal, hát, mit mondhatnék… Kiemelkedő egyéniségek voltak. A hely annyira tetszett, hogy még egy pulcsit is vettem ott, nem mintha amúgy elfelejteném.