Vélemény: Az uszításnak soha nem lesz vége?

Mi több, az a társadalom szépen el is tartja a menedéket kérőket, egészen addig, amíg nem döntenek az ügyükről. Igaz, azt is elvárja tőlük, hogy addig ne fejtsenek ki semmilyen politikai tevékenységet. Például ne sározzák tovább hazájukat, azt az országot, ahonnan megpattantak…

Már-már azt hitte az ember, hogy végre lecsillapodtak a kedélyek és nem támadják, gyalázzák hazánkat külföldön azok a jóakaróink, akik általában a „jobbítás szándékával” mondják el súlyos aggodalmaikat a magyar demokrácia hogyléte felől. Belátták végre, gondoltuk, hogy felesleges az elvtelen sárdobálás, a tények elferdítése, a gyűlöletkeltés hiábavaló szítása. Nos, ebben is csalódnunk kellett. Merthogy – úgy tűnik – nem fogyott el a muníció, tovább lövik mérgezett nyilaikat ezek a kiváló emberek, akik általában magyaroknak vallják magukat, s igyekeznek minél nagyobb hatást kifejteni a nyugati sajtó azon részében, amelyik érdekelt abban, hogy Magyarország ne egy stabil, kiegyensúlyozott ország legyen (ami egész Európa érdeke is egyben), hanem minél nagyobb zűrzavar uralkodjék az országban. Kertész Ákos, a magyar földön nagyra becsült Kossuth-díjas írónk, miután megmondta rólunk – a moslékzabáló nemzetről - véleményét, angolosan távozott és Kanadában kért menedékjogot. Ügye még folyamatban. Kíváncsian várjuk, hogy a kanadai bevándorlási hivatal illetékesei mikor és miként döntenek, vajon találnak-e elegendő indokot arra, hogy a juharfák országában menedéket adjanak egy magyar földön üldözött kérelmezőnek. Mindenesetre egy ideje már hallgat a neves ember, nem nevez bennünket genetikusan alattvalóknak, szóval, jól elvan a gyönyörű országban, ahol tényleges demokrácia uralkodik az emberek között, az egész társadalomban. Mi több, az a társadalom szépen el is tartja a menedéket kérőket, egészen addig, amíg nem döntenek az ügyükről. Igaz, azt is elvárja tőlük, hogy addig ne fejtsenek ki semmilyen politikai tevékenységet. Például ne sározzák tovább hazájukat, azt az országot, ahonnan megpattantak… S ezt úgy tűnik az agg irodalmár egyelőre be is tartja. De az utóbbi időben nem hallottuk Heller Ágnes, Kenedi János, Schiff András, Paul Lendvai (a Szabad Népben még Lendvai Pál volt), Dalos György, Kopiás Attila vagy Bolgár György külföldi fórumokon elhangzó épületes bírálatait sem. Melyek szintén építő jelleggel szakadtak fel az érzékeny és magyarságféltő lelkekből, s általában támadták mindazt, ami a mai Magyarországon számukra elfogadhatatlan: az alaptörvény, a médiapolitika, a Magyar Nemzeti Bank elnökének fizetés-csökkentése, a T. Ház által hozott törvények szigora, a mindent előidéző kétharmados többség, a kormányhivatalok, a leendő járások, nem beszélve az egyházak besorolásáról. Miután nem ők hozták meg a paragrafusokat, így azután nem is csoda, hogy támadják azokat. Ezen nem kell csodálkozni, csak azon, hogy hol és miként bírálják ezeket. Nos, nem lepett meg nyilván senkit, mégis fel kellett figyelni Göncz Kingának, a Gyurcsány-kormány külügyminiszterének a közelmúltban kifejtett háládatos tevékenységére. Sajtóhírek szerint a szocialisták listavezetőjeként Brüsszelbe került diplomata a Soros György által szervezett Nyílt Társadalom Alapítvány meghívásos rendezvényét használta fel arra, hogy újfent olyan valótlanságokkal támadja hazáját, amelyeket ugyan már hallottunk tőle, de ő hajthatatlan e téren: újra és újra keresi a lehetőséget. Méghozzá arra, hogy ismét elmondja, „a médiatörvény volt az első jelzés arra, hogy a demokrácia és a szólásszabadság elveit az Orbán-kormány teljes mértékben aláássa!..”De említette a nálunk uralkodó nepotizmust és a bíróságok elleni nyílt fellépéseket is. Még jobban elvetette a sulykot azzal, hogy nyíltan szorgalmazta: lobbizzanak az említett alapítvány segítségével az Európai Parlamentben a „visszásságok megszüntetése” érdekében és ebbe vonják be a médiát is. Természetesen e fogyatékosságok csakis nálunk vannak és csakis ezeket kell felszámolni! Mondott még ilyen bölcsességeket a volt külügyér-asszony, s nemcsak az említett konferencián, hanem másutt is. A napokban például a romaintegrációval kapcsolatos egyeztetésen támadta a magyar kormányt, mondván, hogy vállalásaival ellentétesen cselekszik, ezért felhívja az Európa Bizottság tisztelt képviselőit, hogy az úgynevezett monitoring módszerek kidolgozása alkalmával mutassanak rá a „súlyos tendenciákra”, amelyeket nálunk tapasztalnak. Mármint Magyarországon. Kérte a jelen lévőket, hogy árnyékjelentéseikkel segítsék az általa nagyon fontosnak minősített és szerteágazó tevékenységet! Lelke rajta. Úgy tűnik nem tudja túltenni magát azon a magának alkotott szilárd elképzelésén, hogy „inkább Luxemburgot képviselném az Európai Parlamentben, mint Magyarországot!” E keserű önvallomást egyik hazai internetes újság hozta nyilvánosságra, s azt is elmondta ekkor Göncz Kinga, hogy nagyon nehéz Brüsszelben dolgozni, mert képviselőtársai gyakran sajnálkoznak a magyarországi történések miatt. Nem tudni, hogy luxemburgi kollégái mit szóltak az őszinte megnyilatkozáshoz és tervezik-e egykori külügyminiszterünk honosítását? Lehet valaki ellenzéki, lehet elégedetlen, ki is mondhatja, merthogy demokráciában élünk. S ki is mondják itthon mindazok, akik másként gondolkodnak a mostani kormány lépéseiről, mint ők. S ezt az újságok meg is írják. (Pedig a külföldön nyilatkozók szerint a sajtó- és szólásszabadság is korlátozott nálunk, sőt, óriási veszélyben van!) De azt, hogy külföldről áskálódjunk, azt már valahogy nehezen veszi be a jóérzésű ember gyomra. Ráadásul, ha a magyar képviselő az ő pénzén fejti ki áldásos tevékenységét Brüsszelben – saját hazája ellenében…