A kifizetődő szenny?

Zaklatott és dühös lettem, vonyítani akarok, mert nem értem hogyan süllyedt oda ez a médiaborzalmas világ, hogy úgy kelljen lefetyelnem a reggeli kávémat, hogy közben horror, őrület, ördög és pokol tör elő vastag címekkel, az egyébként a megye társadalmával helyi hírekre „szerződött” újságból.

Miért kell a kölykeimen elmerengő szeretetemet azzal sokkolni a monitorra feszült címoldalról, hogy távol Oroszországban miként lesz sátáni kísértés valósággá egy anyán, és hogyan öli meg csemetéit. MIÉRT?! És nem értem, hogy lehet az, hogy az erkölcsi korlátokat már-már olyan szélességbe, távolságba, messzeségbe, a sárkányföldig tágítják szerkesztők, újságírók, hogy nem a gyomor fordul fel, vagy könny és ökölcsapás teszi tönkre a klaviatúrát, hanem csorgó nyállal kattog a billentyű és ejakulál az Enter gomb. Fúj, szégyen és gyalázat! Ez már annyira az alja, hogy már-már a teteje is valaminek: az intelligencia nélküli, üres ösztönöknek, egy embertelen, gondolatoktól távoli világnak, ami nem ismer sem Istent, sem hazát, sem emberséget, sem toleranciát, sem tisztességet, sem humánumot és szeretetet, annál inkább perverziót, gyűlöletet, vért, pornót, és sok-sok hazugságot. Egy átlag szegediben miért kell birizgálni a fájdalmat, keserűséget, a kínt, a szenvedést? Mi közöm van nekem mindehhez, miközben azon gondolkodok épp reggeli közben, hogy mennyire szeretem a kölyköket, és vajon ma mindezt a többletet, ami túlcsordul, milyen formába öntsem ki nekik, hogy ne vesszen el a padlón tócsa formájában? Miért k…a bele a képembe, a békémbe ez a lap ezt az információt, hol a határ, és mitől lett ennyire kifizetődő a szenny? Az előfizetést lemondtam, a képernyőről száműztem, és javaslom, hogy tegye ezt mindenki, akiben van Isten, haza, emberség, tolerancia, tisztesség, humánum és szeretet, és nem akarja a reggeli békéjét minden nap porrá zúzni!