Vélemény: Írjunk levelet Orbánnak és Obamának!

Most újabb módszerhez folyamodnak azok, akik ártani akarnak Magyarországnak. Aláírókat toboroznak az USA kongresszusának egyik demokrata párti képviselője számára, aki azután levelet ír majd Orbán Viktor miniszterelnöknek.

Változnak az idők, változnak a szokások is. Csak a célok maradnak azonosak: lejáratni, mocskolódni, hazugságokat, csúsztatásokat elhinteni, azután jóleső érzéssel hátradőlni a karosszékben és figyelni, hogy mi történik abban a közép-európai kis országban – Magyarországon. Ez volt a gyakorlat az elmúlt időszakban. Elindultak magukat jeles értelmiségieknek tartó polgártársaink Európába (hívták őket, mondták), előadásokat tartottak arról, hogy „otthon” veszélyben a demokrácia, már-már karóba húzzák a másként gondolkodókat, merthogy az a mindenért bűnös kormány már a médiára is rátette a kezét, semmi sem jelenhet meg (sic!), ami a hozzájuk hasonlók magvas gondolatait a nyilvánosság elé tárná, így aztán az ország a teljes lepusztulás útjára lépett. E magvas gondolatokat ismertették a nyugati közvéleménnyel (érdekes, keletre vagy délre még véletlenül sem indultak el), hangsúlyozva természetesen a tárgyilagosság elvét és a félrevezetett magyar emberekkel való mély együttérzésüket. Heller Ágnes, Konrád, György, Mohácsi Viktória, Bolgár György, Paul Lendvai, Kopiás György, Kertész Ákos, Schiff András, Dallos György, Kenedi János, mi több, még Kertész Imre is beállt a sorba és annak rendje és módja szerint lepatkányozta az ország miniszterelnökét, gondolván, hogy most ez járja, ez felel meg leginkább a trendi politikai irányzatok által támasztott követelményeknek. Ott Berlinben, persze. Azután lassan alábbhagyott ez a nagy gyalázkodási-lendület, egyre kevesebben kíváncsiak már külföldön a honi megmondó emberek egyre haloványabb sopánkodásaira. Nem beszélve arról, hogy itt-ott megjelentek olyanok is, akik nem értettek egyet a hazánkat mocskolókkal, s ennek hangot is adva követelték, hogy távolítsák el a rengeteg csúsztatást csokorba szedő, magyarokat pocskondiázó előadókat. Ez azután kellemetlen szájízt keltett mind a szervezőnél, mind az előadóknál. De nyilván az sem használt a „szent ügynek”, hogy a magyar nemzetet „ moslékzabálónak, genetikailag alattvalónak” minősítő Kertész Ákos menedékjogot kért Kanadában. Azért a kanadaiak – különösképpen az embercsempész és rabszolgatartó roma csoport lebukása után – nem veszik már be olyan könnyen a hozzájuk menedékjogért fordulók magyarázkodását. Ez persze vonatkozik az egykori szabaddemokrata képviselő Mohácsi Viktóriára is, aki önmegvalósítását szintén az észak-amerikai országban képzeli el… Most újabb módszerhez folyamodnak azok, akik ártani akarnak Magyarországnak. Aláírókat toboroznak az USA kongresszusának egyik demokrata párti képviselője számára, aki azután levelet ír majd Orbán Viktor miniszterelnöknek. Hogy mi lesz a levélben? Természetesen az amerikai honatya mélységes felháborodása – mérvadó személyiségek aláírásaival nyomatékosítva -, miszerint Magyarországon antiszemita és homofób megnyilvánulásokat vélnek felfedezni az egyik párt soraiban, s ezért kérik a kormányfőt, hogy tegyen lépéseket az antiszemitizmus és a bigottság valamennyi formájának felszámolása érdekében! Joseph Crowley New York-i honatya segítőivel tehát szorgalmasan gyűjti az aláírásokat, s ezt továbbítja majd Budapestre (a címzésnél óvatosan: nem tévesztendő össze Bukaresttel), abban a reményben, hogy a miniszterelnök a jövőben nagyobb körültekintéssel végzi a tengeren túlról diktált feladatokat! A lejárató apparátus új módszere kapcsán jut eszembe, hogy ha már ilyen levelezésbe kezdtek az atyafiak, nem ártana nekünk sem egy ajánlott levelet küldeni Barack Obama amerikai elnöknek. Jó,jó tudjuk, most a választási előkészületek idején tengernyi feladata van, de azért hátha vetne egy futó pillantást a papirosra. Például arra, hogy ha már az amerikai törvényhozók ily’ nagy vehemenciával foglalkoznak a magyar belügyekkel, teszik-e ugyanezt a napjainkban is megalázott, háttérbe szorított magyarok esetében. Például Szlovákiában, ahol a fene nagy demokráciában még mindig korlátozott módon használhatják az anyanyelvüket, vagy amiért a többi között egy 100 éves becsületes magyar tanítónőtől veszik el a szlovák állampolgárságát azért, mert felvette a magyart is! Vagy gyűjtenek-e aláírást a kongresszus képviselői és elküldik-e azt a román kormányfőnek azért, mert Marosvásárhelyen akadályozzák a magyar nyelvű orvosképzést, s mert tervezik a választójogi törvény gyökeres megváltoztatását a kisebbségben lévő nemzetiségek, elsősorban a magyarok kárára? Továbbá felemelik-e szavukat a délvidéki magyarverések kapcsán, a kárpátaljai parlamenti választási körzeteknek a magyar kisebbség számára előnytelen kialakítása miatt? Más, a közép-európai országok állampolgárait érintő megkülönböztetések ügyében tettek-e lépéseket az amerikai honatyák, példaként Svájc diszkriminatív bevándorlási/munkavállalási politikájával kapcsolatban: az államszövetség ugyanis nemzetiségük szerint „szortírozza” az egykori szocialista államokból – ma az Európai Unió egyenrangú tagjaként nyilván tartott országokból – érkező munkavállalókat! De ne menjük ilyen messzire, hiszen lenne bőven mivel foglalkoznia az amerikaiaknak is, ha már a bigottság valamelyik/bármelyik formáját taglaljuk. Ki ír levelet Obamának az iraki háborúért, az emberi jogok folyamatos megsértéséért, amit az általuk „demokratizálódási folyamatnak” nevezett megszállás alatt követtek el? Nemcsak ott, hanem Afganisztánban is, ahol részeg (vagy a gyilkosságtól megrészegült) amerikai tengerészgyalogosok levizelik az afgán harcosokat, vagy amikor az ámokfutó katona 17 civil afgánt gyilkol meg? Ártatlan embereket, közöttük asszonyokat és gyermekeket! S akkor még a guantanamói hírhedt fogolytáborról nem is ejtettünk szót. Arról a lágerről, amelyben 173 „terroristát” tartanak fogva, akik válogatott kínzásokat kénytelenek elszenvedni „ügyük tisztázása” és majdani bírósági tárgyalásaik érdekében. Ha másért nem, ezért sem ártana írni Obamának. Természetesen jól megszervezett aláírásgyűjtési akció után…