Vélemény: Váncsa mester a szemüvegét törölgeti

„Szemüveget a bírónak!” (A játékvezetők archaikus bírálata a régmúlt időkben)

Augusztus 20. közeledtével Váncsa István, az ellenzéki Élet és Irodalom és a Heti hetes munkatársa vitriolos vezércikkben értelmezte Orbán Viktor Tusnádfürdőn elmondott beszédét. Az írás címe sokatmondó: Vissza a Szent István-i úton. Az írás lényegi mondandója az, hogy – idézem – Orbán „explicit módon” nyilvánosságra hozta tervét, hogy „önmagának Szent Istvánéhoz hasonló történelmi szerepet szán, csak éppen fordítottat”. És hogy eszerint „Szent István nem volt igaz magyar”, „sőt inkább hazaáruló volt & nemzetvesztő”, meg hogy Orbán „nemcsak Európán, hanem általában a nyugati civilizáción kívülre” akarja vezetni a nemzetet. Végül pedig Szent Istvánnak azért volt érdeme, hogy „bevitte Magyarországot Európába”, mert ekként tette lehetővé, hogy „nagy utóda és antitézise

kihozhassa”. A cikk csattanója: „Maga a nagy utód a koronát se viteti vissza a múzeumba, sőt időnként alaposan megvizsgálja, s ha valami apróbb szennyeződést talál, odaköp, és a kabátujjal óvatosan letörölgeti”. Énnékem semmi bajom azzal, hogy Váncsa mester jól láthatólag utálja Orbánt. Tegye. Joga van hozzá, és ahhoz, hogy utálatát explicit módon kinyilvánítsa. Utálata természetes is (lehet), mert mások is utálnak másokat, mert ilyen az élet, s gyarló az ember. Felteszem, Váncsát is utálja valaki, aki kész is azt explicit módon kinyilvánítani, és Orbántól sem idegen az ilyen érzés, csakhogy neki közszereplőként legfeljebb nem áll módjában, de legalábbis nem tanácsos explicit módon cselekednie. Énnékem csak az a gondom az írással, ahogyan Váncsa mester idéz és értelmez – az olvasók meggyőzésére. A fentebb idézett gondolatokat a következők szerint alkotta meg Váncsa mester. Az idézőjelbe zárt mondatok Orbán beszédéből valók, az általam dőlt betűvel kiemelt szövegek Váncsa mester értelmezései: „…az új korszakváltásban való helyes berendezkedés receptje nyugaton ma nem szerezhető meg”, minthogy a nyugat most éppen összeomlik. „Ezért nekünk minél nagyobb és gyorsabb ütemben távolodnunk kell ettől a veszélyzónától” –

vagyis Európától és a nyugati civilizációtól általában, mert az

„inkább börtön volt, mint otthon, de legyünk megengedőek, legfeljebb kényszerlakhely volt a magyar nemzet számára”. Váncsa mester tehát úgy értelmezi Orbán szavait az olvasók számára, számunkra, hogy saját küldetése szerint Orbán ki akarja vezetni a nemzetet Európából és a nyugati civilizációból – általában. Mivel a témával, Orbán Európához való viszonyával kapcsolatban bő egy évtizede él egy toposz Orbán ellenzéke körében, beleérte társadalomkutatókat általában és politológusokat konkrétan, mert Orbán egyszer azt mondta volt, hogy „Európán kívül is van élet”, érdemes vennünk Váncsa mester fáradtságát, és elolvasni Orbán szövegét. Orbán azt írja: „A nyugati megoldásokat meg kell érteni, ez Széchenyi óta ismert reflex, a nyugati megoldásokat meg kell értenünk, át kell ültetnünk Magyarországra, és akkor megvan az irány, és megvannak a használható eszközök. Azonban ma az a helyzet, hogy akiket követhetnénk, azoknak a fáklyája kialudt. Tehát a válságból kivezető út, az új korszakváltásban való helyes berendezkedés receptje Nyugaton ma nem szerezhető meg(…)Közép-Európa számára az új világban való berendezkedés és helyfoglalás szempontjából az egyszerű korábbi megoldás, hogy a nyugatiak megoldásait értsük meg és honosítsuk meg, nem működik; Közép-Európának egyfajta úttörő szerepet is bátran vállalnia kell (…) Természetesen a régi világ összedőlése egy veszedelmes jelenség, még ha Magyarországot nem is fenyegeti most ilyen összedőlés, de ha túl nagytestű államok kerülnek bajba, akkor az összeomlásuknak még a szele is földöntheti Magyarországot. Ezért nekünk minél nagyobb és gyorsabb ütemben távolodnunk kell ettől a veszélyzónától. Egy évvel ezelőtt Magyarország még a veszélyzóna epicentrumában volt, ma már nem vagyunk ott, kifele tartunk onnan, de még mindig veszélyzónában vagyunk. Ugyanakkor azt szeretném mondani Önöknek, hogy a régi világ összedőlését nem kell sajnálnunk. Nem mi idéztük elő, felelősségünk nincs benne, bár mi omlottunk össze először 2008-ban, de azt senki nem mondhatja, hogy mi rántottuk magunkkal a többieket, tehát a mi lelkiismeretünk tiszta. Nem mi döntöttük össze, sajnálni sem kell, mert az a régi világ szerintem inkább börtön volt, mint otthon, de legyünk megengedőek, legfeljebb kényszerlakhely volt a magyar nemzet számára. Vagyis az én nemzetről való gondolkodásomnak ma az a vezérfonala, hogy a magyar nemzetnek nem szabad félnie a változástól, ami érték volt, azt meg tudjuk menteni, és közben itt, a nagy világátrendeződés árnyékában új, saját pályára tudjuk állítani Magyarországot és az egész magyar nemzetet, ahogy Széchenyi mondta, megpróbálom őt pontosan idézni: ’mindig is azt akartam, hogy Magyarország a saját tengelye körül forogjon’. Ezt a helyzetet elő tudjuk idézni.” Orbán tehát azt mondja Széchenyi nyomán, hogy át lehet vagy át kell ültetnünk „nyugati megoldásokat”, de azért, hogy „Magyarország a saját tengelye körül forogjon”. Magyarán, hogy Magyarország és a magyarok érdekei érvényesüljenek, hogy az átvett nyugati megoldások, intézmények, szervezetek és szabályok Magyarország és a magyarok jövőjét szolgálják. Amikor börtönről és kényszerlakhelyről beszél, jól láthatóan és érthetően nem „általában” Európáról és a nyugati civilizációról beszél, mint Váncsa mester állítja, hanem olyan „régi világról”, amelynek konkrét intézmények, szervezetek és szabályok alkotják a gerincét, mely intézmények, szervezetek és szabályok válságot és összeomlást idéztek elő. Nagyjából olyan kereteken belül gondolkodik, ahogy a Nagy Világgazdasági Válság után gondolkodtak, és gondolkodunk mi is, ma is. Senki nem állítja, hogy világgazdasági válság előtti Nyugat és Európa meg lett tagadva, de azt mindenki elismeri, hogy gyökeres szakítás ment végbe a világgazdasági válság előtti „megoldásokkal” és „eszközökkel”. Kivonultak-e a nyugati és európai szociáldemokraták és kereszténydemokraták Nyugatról és Európából, akik 1945 után gyökeresen szakítottak a nyugati és európai demokráciák világgazdasági válság előtti gyakorlatával? Egyáltalán nem állítom, hogy Orbánnak igaza lenne bármiben is. Orbán világképéről folynak is viták, köztük értelmesek is az ellenzéki médiában. A szöveghamisításnak a Szent Korona leköpésével való felturbózása azonban túl durva megoldás. Váncsa mester e helyett szó nélkül szurkálhatna tűket egy Orbán ábrázoló viaszfigurába, mely performanszt megörökíthetné, és azt a világhálóra is feltehetné. Ráadásul ezzel megspórolná azt, hogy szövegolvasás és –értelmezés után, de csak utána, a szemüvegét alaposan megvizsgálja, s ha valami apróbb szennyeződést talál, odaköpjön, és a kabátujjal óvatosan letörölgesse.