Vélemény: Forró ősz érkezik?

A rend őrei meg legyenek ott, biztosítsák a demonstrálók e jogát, az esetleg másként gondolkodókkal szemben is! De arra is ügyeljenek, a tiltakozás ne váljék randalírozássá!

A hosszú távú időjárás előrejelzéssel foglalkozó, időjósok - akik többnyire százéves visszatekintéssel, a meteorológia statisztikai adatai alapján vázolják a jövőt – forró őszt (vénasszonyok nyarát) jósolnak. Ennek minden normális ember csak örülni tud, mert a mai világban minden fillér számít, minél később kell elkezdeni fűteni, annál jobb, akik meg már eleve tudják, hogy nem lesz pénzük fűtésre nyernek egy kis (jó)időt. Persze Magyarországon, a forró ősznek, van néminemű politikai áthallása is, elég csak az elmúlt évek véressé fajult fővárosi eseményeire emlékezni. (Vannak ilyen sztereotípiáink: ha december, akkor vasutassztrájk, ha október, akkor…) Most mindenhonnan azzal fenyegetik a kormányt és a budapestieket, hogy majd szeptemberben az emberek kimennek az utcára, ha nem lesz így, meg úgy. Na már most, jó eséllyel megjósolható, hogy bizony se így, sem úgy nem igen lesz, mert nincs miből, mert meg kell változtatni mindazt, ami eddig valamiért nem működött… (Az más kérdés, hogy hogyan, merre, miért változtatunk meg dolgokat? Mert ettől is függ, hogy a módosítások eredményre vezetnek-e, nem számolva a világválság mindent és mindenkit maga alá temetni képes voltával.) Szóval, mivel az egészségügytől, az oktatáson át, a munkavállalók jogait nem is említve, és nem sorolva mindenki minden nyűgét, van épp elég okunk tiltakozni, biztosra vehetjük a tömegdemonstrációkat. Abban is fogadni mernék, hogy ezeket a megmozdulásokat nem az egymással összefogni képtelen ellenzéki pártok szervezik, hanem a szak-, és mindenfajta civil szervezetek viszik majd. És persze, óriási szerepe lehet ebben, mint az arab tavaszban, a londoni zavargásokban, az interneten elérhető közösségi szolgáltatásoknak és üzenő rendszereknek. Meg amúgy is divatja van most Európában a köztéri politizálásnak. Érdekes, a berlini fal leomlását követően a Balkánt, és a szovjet utódállamokat nem számítva újra csendes lett Európa. Egy-két napos zavargások mindig voltak, az okot csak keresni kellett, a kérdés mindig az volt, meddig lehet elmenni tüntetőként és rendőrként. A legkeményebb – azóta is le nem zárt vizsgálatok sorát eredményező – fellépést a magyar rendőrség tanúsította: karlapozástól szemkilövésig, volt minden, épp csak sortűzre, vagy mesterlövészek bevetésre nem került sor, az akkori rendőri vezetés legsúlyosabb bűne mégis az azonosítószám nélküli karhatalmi hordák Budapest belvárosára engedése volt és lesz. (Valamilyen okból kifolyólag, ez máshol fel sem merült, a rendet és biztonságot teremteni induló egyenruhások fejében!) Párizstól Athénig, s most Londonig sorra vizsgáztak rendteremtésből politikusok, parancsnokok és beosztottjaik. Végül mindenütt a rendőrség kerekedett felül idővel. És ez jó jel! Ez azt sugallja nekünk is: a tüntető tüntessen, tiltakozzon minden megengedett eszköz igénybevételével, a rend őrei meg legyenek ott, biztosítsák a demonstrálók e jogát, az esetleg másként gondolkodókkal szemben is! De arra is ügyeljenek, a tiltakozás ne váljék randalírozássá. Ez egyébként a demonstráció szervezőinek elsődleges felelőssége, a provokátorokat csak ők tudják megkülönböztetni a sajátjaiktól, „elvtársaiktól”! Akármilyen ősz is lesz is, tévedjenek akár azok a fránya meteorológiai prognózisok, lesznek utcai megmozdulások, ha esik, ha fúj. A Fidesz is képes volt a választásokat megelőzően bármikor százezres - akár esernyős, esőkabátos, ázós-fázós - tömeget felmutatni. (Mibe fogadjunk, hogy fog még ilyen nagygyűlést tartani? Nyilván kormányzása látványos támogatása lesz a cél. Vagy már nem tud ennyi embert megmozgatni a néppárt?) Akárhogyan lesz is, csak a provokátorokra kell ügyelnünk, és az „ahol tömeg van, ott lopni is lehet”, zavarosban halászóira. Mert „ezek” ott lesznek mindig és mindenütt! A politika piti haszonlesői, a kalandvágyók, az üres mindennapúak, a szürke életűek, a társadalomból kiíródottak, az agresszió adrenalinját (a balhét drogként) keresők, a rend- és rendőrgyűlölők, a banda erejét vágyó erőtlenek, a jövőtlen és hazátlan bitangok és megbízóik. Mert a megbízók csak kellő alkalomra és cinkosokra várnak, őszödi beszédre, nemzeti ünnepre, tétlen, tesze-toszán parancsnokolt rendfenntartókkal biztosított elégedetlen tömegre… Nem gondolom, hogy a londoni példa - a megélhetési bűnözés e tömeges, mindent magával sodró formája – Budapesten ragadós lenne, a fővárosban más a táptalaj. Ezzel szemben Kelet-Magyarország egyes vidékein hamar jelentkezhetnek a segély és rokkantnyugdíj megvonási tünetek. Kérdés kinek állt és áll érdekében Magyarország destabilizálása, bármi áron? A megrendelők közöttük keresendők. Vagy csak képzelődöm?