Vélemény: Szövegkörnyezet
„Hajrá, Magyarország; hajrá, Fidesz; hajrá, MTK!”
Van olyan, hogy pártfegyelem, és az ezt garantáló (vélt vagy valós) párthierarchia, az egységes kommunikáció, stratégiával, tanácsadókkal és sajtóosztállyal, és nem utolsósorban vannak az ügyek, melyekben a kiválasztott képviselőink megnyilvánulnak. Jól látható, hogy vannak a dolgok sűrűjében tartott, a gyűrődést jobban bíró és hátravont, megkímélt arcok, de olyanok is, akik nincsenek is jelen a párt kommunikációjában. Miképpen vannak olyanok is – és ők adják a nagy többséget -, akik csak bizonyos szakmai, vagy területi ügyekben szólalnak meg, ha egyáltalán. Utóbbiakról keveset tudunk, néha visszaköszön a választási plakátokról urnáig ismert arcuk a parlamenti közvetítések során, miközben az éppen szónokló kollegájuk mögött húzzák meg magukat. Nem övezi őket a médiaszemélyiségeknek kijáró figyelem, ha akar tőlük valamit a polgár, járjon fogadóórára, mert egyébként nem fogja megtudni, éppen min ügyködnek, mit gondolnak szűkebb pátriájuk, az ország és a világ dolgairól. Pedig a trendeknek megfelelően, választási kampányuk során, több-kevesebb affinitással blogoltak, bejegyzéseket írtak Facebook-profiljuk üzenőfalára, hovatovább egyesek (hacsaknem bértolnokaik) még a twitteren is csiripeltek. Az azóta eltelt szűk egy évben azonban hiába keresem internetes aktivitásuk nyomait. Tisztelet a kivételnek - és akkor a listás mandátumot szerzetteket nem is említem -, de többségük utolsó üzenete választási eredményének ismertetése, illetve köszönetnyilvánítása volt! Mi is köszönjük... Persze soha nem lehet tudni, jobb meg sem szólalni, semmi bajt nem csinálni: a Fidesz már amúgy is felmutatott egy-két bravúrt a párhuzamos kormányzati kommunikáció terén, és most itt van nekünk ez a
(így kisfiúsan és csupa kisbetűvel aposztrofálva magát). Ha valakinek így nem ugrana be, kiről is van szó, az oldalhoz csatolt képről és a „fülszövegről” azonnal világos lesz: „Hajrá, Magyarország; hajrá, Fidesz; hajrá, MTK!” Szóval a szívtipró „prágai hősről”, a volt sportminiszterről - aki mellesleg egy időben a Fidesz sajtófőnöke is volt –, a jelenlegi EP-képviselőről van szó, aki a napokban
, pontosabban bejegyzései tartalmával vonta magára a közfigyelmet, s ez láthatóan nem is volt ellenére. Egyik stúdióba be (
„Jó volt újra személyesen találkozni Demcsák Zsuzsával. Képernyőn is gyönyörű, de az életben még szebb!”
), a másikból ki, Kálmán Olgához meg nem odaérni az ATV-be reggel hétre (
„Az álmosság része:) Öregszem és romlik a hallásom: nem hallottam a vekkerem. Új műfaj: rádióinterjú a tv-ben.”
). Ehhez elég volt egy-két 140 karakternél nem hosszabb sommás megjegyzést bepötyögni Gyurcsány Ferencről... Ezeket én itt most nem idézném, merthogy nyomokban sem tűri a képzeletbeli nyomdafestéket. Mindenesetre élő szóban, a médiatörvénynek megfelelő szóhasználattal élve megerősítette a volt kormányfőről alkotott lesújtó véleményét. (Ezzel párhuzamosan nem egészen öt nap alatt twitterkövetői számát 28-ról 1200-ra növelte, és rövidesen ezt is megduplázhatja, ami annyit jelenthet, hogy a Magyarországon twitterezők egytizede fogja követni napról napra, rövid, néha „velős”, máskor érdektelen bejegyzéseit.) A magam részéről több, a munkájával kapcsolatos információt várok, kevesebb öncélúságot, ha már mindenáron meg akar osztani velünk valamit a képviselő úr. Más kérdés, hogy a hatalmon lévő keresztény-konzervatív szövetség prominensei és szavazói miként vélekednek szóhasználatáról. Mindazonáltal, amondó vagyok, inkább beszéljünk érthetően, lényegre törően és a valóban fontos dolgokról. „Fletó” facebookos és „Dajcstomi” twitteres jelenléte önmagában nem változtat a dolgok állásán, csupán magukat züllesztik médiacelebbé, kontextus ide vagy oda! Magyarország sorsa nem az internet közösségi hálóin fog eldőlni, gondoljanak bármit is az
Egymillióan a sajtószabadságért
csoport tagjai, legyenek valójában akárhányan, mondjanak, amit akarnak! Ők is.
