Natasa döntése

Natasa babát vár. Áldott legyen a kicsi és az anyukája is! Én viszont az előzmények tükrében vizsgálnék meg néhány kérdést.

Janics Natasa a lehető legprofibb versenyző a kajak-kenu sportágában. Nemcsak az egyesülete, a szponzorok adnak pénzt neki azért, hogy dolgozzon, készüljön a versenyre, hanem a magyar állam is. Gondolom profi szerződése van, amiben sok-sok pont szól arról, hogyan kell élnie, dolgoznia azért a honoráriumért, ami megilleti. Tiszta sor, ez a profizmus. Így megy ez a világ bármely országában. Nos, mi történik akkor, ha Natasa úgy dönt, hogy anya lesz? Leül a klubjának képviselőivel, a magyar szövetség képviselőjével, és azt mondja, hogy tekintsük át a megállapodásunkat, hiszen én most szeretnék kihagyni néhány hónapot, mert babát tervezek. Teljesen emberi érzés és szíve joga így dönteni. Tehát leülnek, és sorra veszik a passzusokat. Nos, Natasa, te ezt meg ezt vállaltad, amiért ezt meg ezt kapod a kontraktus szerint. Az egyesület a világversenyeken vár el tőled sikereket, a szövetség pedig valljuk be, az olimpiára gyúr. Natasa sorra veszi a lehetőségeket, megnézi munkaszerződésének pontjait, és közös megegyezéssel döntenek, mikor hagyhat ki és mennyit, hogy anya lehessen. Valószínű a szövetség az olimpiát nem kockáztatja, tehát az ő érdeke, hogy Natasa az ötkarikás játékok után nézzen anyai örömök elé. A klub pedig megnézi a reklámszerződéseket és a világversenyeket. Mondom, most egy profiról van szó, akit szerződések kötnek, hiszen nagyon sok pénz az, ami közvetve, vagy közvetlenül Natasához kötődik. De az előbb leírt mozzanatokról sehol egy szó sem esett. Egyszer csak derült égből jött a hír, hogy Natasa anyai örömök elé néz. S mivel az előbbiekről nem hallottunk egy szót sem, nem biztos, hogy alaptalan a feltételezés, miszerint Natasa nem biztos, hogy végigjárta azt az utat, amit fenn vázoltam. Ebből még nem adódik az, hogy szerződést szeg a sportoló, csak kihagy egy vébét, és az olimpia felkészülés hajrájában hagy majd ki néhány hónapot. És sajnos a történetből nagyon úgy tűnik, hogy mivel nem volt egyeztetés a szövetséggel, a szponzorokkal, az egyesülettel, ez egy hirtelen jött elhatározás volt Natasánál, ami egy ilyen kaliberű professzionális sportolónál több kérdést is felvet. A fenti hangos gondolkodás mellett őszintén kívánok sok boldogságot Natasának és a családjának, a kicsinek pedig egészséget, és ha a sport mezejére lép majd egyszer, akkor legalább olyan sikereket, mint amit édesanyja elért!