Vélemény: Szavazzunk-e a gyerek helyett?

Az addig hátralévő időben végre talán komolyan szembe lehetne nézni a realitásokkal, és komolyan bele lehetne kezdeni a cigányság integrációjának kísérletébe, mert nem csak nélkülük, nélkülünk sem indulhat meg e folyamat. Vagy maradjon minden a régiben, és jöjjenek a kínaiak, az arabok és az izraeliek?

Szájer Józsefről a Fidesz megalakulásáig annyit hallottam, hogy – addigi neves, külföldi szaklapokban megjelent publikációinak köszönhetően - fiatalkorát meghazudtolóan felkészült, nagy reményű elméleti jogászpalánta hírében állt, nemzetközi kitekintésben is. Amikor a Fiatal Demokraták Szövetsége alapító tagjai közé állt, több professzor legyintett: kár az ilyen, a politika szolgálatába álló tehetségekért. Nem is nagyon hallani azóta felőle, évente egy-két alkalomnál többször nem szokott sajtótájékoztatót összehívni, igaz, ilyenkor markáns témákat választ, komoly figyelmet kap. Most, bár hivatalos bejelentést még nem kaptunk erről,

a siófoki kihelyezett frakcióülésről kiszivárgott (vagy kiszivárogtatott) hírek szerint

, nevezett felkarolta Révész Máriusz három évvel ezelőtti, de azóta feledésbe merült javaslatát, mely szerint a 18 év alattiak is választójogot kaphatnának, igaz, ezzel szüleik élhetnének. Választójogi kérdéseket feszegetni Magyarországon – ahol nem egyszer néhány százalékon múlt, mely politikai erő alakíthat kormányt – mindenkor nagy bátorság kell, még kétharmados törvényhozói többség esetén is. Pedig mikor máskor, ha nem most, az elkezdett új alkotmányozás során? S miközben nem sokat tudunk még arról sem, lesz-e szavazati joguk a magyarországi lakhellyel nem rendelkező, magyar állampolgárságért folyamadó sorstársainknak, máris azon megy inkább a vita, hogy kinek adhatók plusz szavazati jogok, ha egyáltalán adhatók. Mert ha a sajtótörvénnyel sikerült „kiverni a biztosítékot” a nyugati világban, egy ilyen mindeddig precedens nélküli törvénymódosítással még inkább foglalkoznának a magukat fejlettebb demokráciáknak kikiáltók mögött álló politikai erők és szándékok. De csak idehaza maradva: a másik oldalon, máris totális cigány hatalomátvételtől kezdtek el rettegni e felvetés kapcsán. Mert ugye a magyarság a jelenlegi trend szerint egyre fogy, a cigányság pedig – az eltartotti státusz birtoklásának és a hagyományok jegyében – egyre szaporodik. Márpedig ha a gyermekek után szavazati jogot adunk – vélekednek egyesek –, a cigányság olyan mérvű szavazattöbbségre tehet szert, melynek birtokában saját szempontjait érvényesítve veheti át az ország szekerének irányítását, de legalábbis ott ülne a bakon, a kormányrúd felett... A gyermek után járó szavazati jog megadása, illetve ennek elvetése nem csak magától érthető – de szabályozható - jogi kérdéseket vet fel, tehát (mint hogy melyik szülő éljen a szavazat jogával, satöbbi), hanem filozófiaiakat is, éhező filozófusokból, mint ismeretes, mostanában nem szenvedünk hiányt. A gyermekeket hagyományos értelemben nem tekinthetjük a politikai közösség részének, hiszen nem felelősségre vonhatóak, de miért ne lehetne olyan plusz joguk, mely a születéstől jár, mint az emberi méltóság, vagy az élethez való jog? Különösen akkor tűnik megkerülhetetlennek e kérdés, amennyiben ehhez társadalmi hasznosság társul: elöregedő, önmagát eltartani képtelen társadalmunk válságának hosszú távú megoldása. És mivel nem csak a nemzésről kell gondoskodni, de elengedhetetlenül a nevelésről is, persze, hogy ez erre életükből áldozókat, a szülőket plusz jogokkal (és kötelességekkel) ildomos felvértezni. (A gyermekteleneket sem kell kizárni e lehetőségből, hiszen az örökbefogadás számukra is egyenlő esélyt nyújt e tekintetben.) Mégis azt gondolom, hogy a Szájer József nevéhez kötött javaslat kiszivárogtatása jelenleg nem más, mint jól átgondolt provokáció, „kutyacsont”, melyen úgy el lehet rágódniuk a politika farvizén utazóknak, mint a médiatörvényen. Lehet vele az országot „blamálni” azoknak, akik azt gondolják, mindaz, ami Magyarországról jön és nem máshonnan, antidemokratikus. De vajon a nők szavazati jogának megadása, a maga idejében mennyire volt népszerű, vagy gazdaságilag szükségszerű? Az kétségtelen, hogy Magyarországon azonnal, de a lehető legrövidebb időn belül minimum egy generációnyi munkavállalóra, gazdálkodóra, vállalkozóra, azaz adóalanyra van szükség. Hogy ez a legalább százezer ember a felnövekvő eltartottakból, a mostani munkanélküliekből, vagy bevándorlókból kerül-e ki, az sem mindegy, de ha nem tudjuk az eltartottak számát csökkenteni, és ugyanakkor növelni az eltartókét, nem sok jót jósolhatunk magunknak és Európának. Az meg, hogy a cigányság visszaélne a gyerekek utáni szavazati jogával, azért cinikus meglátás, mert ugyanezek a gyerekek legkésőbb 18 év múlva választókorúvá válnak! Az addig hátralévő időben végre talán komolyan szembe lehetne nézni a realitásokkal, és komolyan bele lehetne kezdeni a cigányság integrációjának kísérletébe, mert nem csak nélkülük, nélkülünk sem indulhat meg e folyamat. Vagy maradjon minden a régiben, és jöjjenek a kínaiak, az arabok és az izraeliek? Abban meg végképp nem hiszek, hogy a gyereknevelés felelőssége és „volumene” párszimpátia kérdése lenne, de a szülők világnézete és élethelyzete befolyásoló tényező lehet. Ezért is lennék a gyerek után járó szavazati jog mellett, amennyiben ez komolyan felmerülne.