A Magyar Demokratikus Charta alkotmányvédő rendezvényének főszónoka Gyurcsány Ferenc volt, aki egyben a Táncsics Alapítvány elnöke is. Míg Csokonai és Petőfi inkább csak stilárisan gyakorolhatott hatást Ungváry Rudolf munkásságára, addig Táncsics Mihály stílbravúrokkal megtűzdelt köz- és alkotmányjogi értekezései érdemelhetné ki magyar demokratikus figyelmét.
Ungváry Rudolf
antijobboldali, antifasiszta és antifideszes politikai közíró a Magyar Demokratikus Charta legutóbbi,
Gyurcsány Ferenc
főszereplésével lezajlott rendezvényén két meglátással vétette észre magát.
Orbán Viktort
„politikai szörnyetegnek” nevezte, megvádolta azzal, hogy a "mi magyarok" és a „nemzettestvérek” kifejezésével nyilas nyelven beszél, majd azt találta mondani, hogy „kurva anyját mindenkinek, aki az én magyarságomat kétségbe vonja!". Ungváry Rudolfnak ezzel egy elviekben alkotmány-, jogállam- és demokráciavédő rendezvényen sikerült becsempészni egy olyan toposzt (zsidókérdés és antiszemitizmus), ami Orbán Viktortól, valamint alkotmánytól, jogállamtól és demokráciától függetlenül húsz éve uralja a közbeszédet Magyarországon, és amely így mellékvágányra terelte a Magyar Demokratikus Charta tiltakozását. A Magyar Demokratikus Charta hívei számára a legnagyobb tanulság az (lenne), hogy az SZDSZ nagyjából ebbe bukott bele 2009-ben, amikor az uniós választáson már nem volt 200 ezer antijobboldali és antifasiszta demokrata, hogy „megállítsa” a neonácikat. A nyilas beszédet illetően Ungváry nagyot téved, mert a „nemzettestvér” kifejezést mások mellett használta
Kós Károly
(1944 előtt) és
Bibó István
(1944 után), de jellemző, hogy Ungváry Rudolf megszólamlása a vulgáris kitételek miatt vívott igazán figyelmet és kritikát
(Lásd még ehhez a „Jöttek a szarból a mélymagyarok?” című írásomat. Szegedma, 2009. május 18.)
, ami részben érthető, amennyiben általában fülsértőnek tartjuk, ha politikusok és közszereplők vulgárisan nyilvánulnak meg. Művészet- és eszmetörténeti meg esztétikai megfontolások miatt e ponton kérem a szerkesztőséget, hogy polgári értékrend ide, konzervatív értékrend oda, még pontozással se gyakoroljon erkölcsileg motivált cenzúrát a szövegben. A vulgarizmus nem a baloldal kiváltsága, de a politikai életben máig mérföldkőnek számít az, hogy
Szabó Zoltán
honatya (MSZP) is egy képviselőtársa kurva anyját emlegette és vele való nemi aktusra szólított egy parlamenti vitában, ami bizony nagyon rontott ázsióján. Gyurcsány Ferenc bukásából is nagyban vették ki részüket az őszödi beszédben elhangzott trágárságok, Ungvárynak ezért sikerült megerősítenie Gyurcsány és a trágárság köztudatban való asszociálását. A Magyar Demokratikus Charta szónokát menti, hogy a magyar irodalom és közgondolkodás jeleseitől sem áll távol vulgarizmus. Többé-kevésbé ismert, hogy
Petőfi Sándor
a „Mit nem beszél a német…” című xenofób, német-, svábellenes versében a következőkre ragadtatta magát: „Ha pediglen nem fizetünk, Aszondja, hogy jaj minekünk, Háborút küld a magyarra, Országunkat elfoglalja. Foglalod a kurvanyádat, De nem ám a mi hazánkat!... Hadat nekünk ők izennek, Kik egy nyúlra heten mennek.” Az már kevésbé ismert, hogy még
Csokonai Vitéz Mihálytól
sem állt távol, hogy xenofóbiáját, német- és svábellenességét trágár módon fejezze ki. Az alábbiakat írta „A Bor Ital mellett” című költeményében: „Ha magamtól egy két pohár bort is szánok, Mint némely pénz utánn haló Publikánok? Nem! baszom az annya hugyos Németjének, Huntzfut a’ ki hódol otsmány manérjének.” És úgy általában, ahogy Ungváry is teszi magyarsága védelmében, kiosztja a magyarok ellenfeleit Csokonai: „Mert az igaz Magyart nem érheti szégyen. Igyatok! Kurvannya fiúk a Világnak, Kurvannya azoknak, a’ kik minket rágnak.” A Magyar Demokratikus Charta alkotmányvédő rendezvényének főszónoka Gyurcsány Ferenc volt, aki egyben a Táncsics Alapítvány elnöke is. Míg Csokonai és Petőfi inkább csak stilárisan gyakorolhatott hatást Ungváry Rudolf munkásságára, addig
Táncsics Mihály
stílbravúrokkal megtűzdelt köz- és alkotmányjogi értekezései érdemelhetné ki magyar demokratikus figyelmét. Csak szűk szakmai körökben ismert, hogy Táncsics Mihály egy alkotmányvédő műve miért bukott meg a korabeli cenzúrán. Táncsics a mű címében szó szerint szerepeltetett volna egy olyan kitételt, hogy „a német leszarja a magyar alkotmányt”, és a xenofób és németellenes Táncsics által megtervezett és megrajzolt borítón egészen pontosan látható lett volna az anyagcsere-folyamatnak „a német” által kivitelezett aktusa…
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.