Vodafone – kivéve gyesen és nagycsaládban

Bár szíve joguk úgy és azt árulni amit, hiszen szabadpiac van, no de miért nem írják oda, tudatják velünk például, hogy kedves vásárló, az akcióinkat, kedvezményes előfizetéseinket, telefonjainkat gyesen lévőknek, 220 ezer alatti bevételű családoknak és többgyermekeseknek kaució ellenében adjuk.

Történt, hogy meg akartam ajándékozni párom egy mobiltelefonnal születésnapjára, s kitaláltuk, hogy legyen előfizetéses, hiszen úgy kedvezményesebben juthatunk hozzá a készülékhez. Kellenek személyazonossági okmányok, egy szerződés, amolyan hűségnyilatkozat, és pénz, hogy kifizessük a mobilt, a számlákat pedig a telefonálás függvényében. Nos, majdnem. Miután nagy sokára kiválasztottuk a készüléket és a tarifacsomagot, az amúgy kedves telefonos-kisasszony annyit mondott, hogy már csak a jóváhagyásra kell várni, öt perc múlva küldi a központ és minden oké. „Megjött a jóváhagyás, 15 ezer forint kauciót kérnek” – mondta nyájasan, hozzátéve, hogy amint már túl vagyunk az első három hónap előfizetési díjának kicsöngetésén, a számlánkon jóváírják az összeget. Miután visszamásztam a székre, számoltam egy kicsit. Kedvesem a 3 ezer forintos havidíjas előfizetést választotta, eddig is ment neki, gondolta ezután is menni fog. Tehát ha játszadozom kicsit a számokkal, akkor a 15 ezer letéttel, és a három hónapnyi biztosítékkal a cég előre kifizettetne velünk nyolc hónap havidíjat. Gondoltam, szegény tőkéseket biztos a gyes ijesztette meg, írassuk az én nevemre, és kezdtem is diktálni: lakás saját tulajdon, magam alkalmazott egy kft.-ben, öten élünk egy háztartásban, 140 és 220 ezer közt a bevételünk. Már „csak” 12 ezer forint kauciót kért a gép. Ah, hárommal „vodásabb” vagyok! Felálltunk és udvariasan elköszöntünk a Vodafone-tól. Illemtudó állampolgárként az utcán káromkodtuk ki magunkat. Bár szívük joga úgy és azt árulni amit, hiszen szabadpiac van, no de miért nem írják oda, tudatják velünk például, hogy kedves vásárló, az akcióinkat, kedvezményes előfizetéseinket, telefonjainkat gyesen lévőknek, 220 ezer alatti bevételű családoknak és többgyermekeseknek kaució ellenében adjuk. Így ugyanis nem tévesztettek volna meg, és azt a két órát mondjuk pénzkeresésre is fordíthattam volna a Vodafone üzletfilozófiájának tanulmányozása helyett. Az egész történetben azonban a hozzáállás az, amitől ökölbe szorultak ujjaim és a zsibbadást most a klaviatúra pufogásával száműzöm. Mármint hozzánk a Magyar Köztársaság állampolgáraihoz. Mert mi is itt a helyzet? Hogy sokkal költséghatékonyabb az embert eleve tolvajnak nézni, mintsem vállalni azt a „kockázatot”, hogy ha esetleg vissza akar valaki élni az olcsóbb készülékkel (mert ugye a 15 ezres kaució attól nem védi meg a Vodafone-t, hogy valaki félmilliós telefonszámlát csináljon, és a csekket csesszen befizetni), azt a Magyar Köztársaság törvényeinek keretei közt számoltassák el. Így a Vodafone metakommunikációja nemcsak az, hogy a gyesen lévő és a nagycsaládos magyarokban amúgy gazdaságilag nem bízunk, az alacsonyabb bérű, nem vezető beosztású magyarok pedig potenciális tolvajok, hanem azt is üzeni felénk nemesen e multi, hogy már bocsánat, de szarik a köztársaságunk végrehajtó szerveire (igaz nekünk csóróknak mindig csak ez az eszköz jut, ha átvágnak minket). Olyan ez, mintha egy bolthálózat üzleteiben a jelképes kocsidíj mellé egy ötezrest is le kellene adnunk a pénztárnál, és ha nem loptunk, akkor távozáskor visszakapjuk… vagy három hónap múlva jóváírják a bankkártyánkon… ez lehetne a Vodamarket.