Menni fog ez!

Kicsit úgy érezhették magukat, mint amikor az uzsorást vasvillával, baltával felszerelkezett családtagok várják, hogy a megszabott részletek fizetésének feltételeit módosítani próbálják, vagy mintha a bankár kérdésére, hogy honnan lesz erre fedezetünk, azt válaszolnánk, hogy majd bankrablásból!

Ez így nem fog menni! - üzenték meg látványos gesztusukkal a hazánkat ripsz-ropsz, csapot-papot elhagyó IMF és EU-s delegációk, tudván, hogy tettükkel (trükkükkel?) még nehezebb helyzetbe hozzák tárgyalófelüket – a mindenkori magyar kormányt –, mint annak előtte volt. Így ahelyett, hogy hétfőn komótosan, kipihenten és jóllakottan, megelégedett mosollyal hagyták volna el Közép-Európa e csodás szegletét, szaporán még szombaton leléptek, hadd menjen híre a világban hétfőre a tőzsdei nyitásra, hogy nem sikerült megegyezésre – mit megegyezésre -, jobb belátásra bírni a magyarokat, mint a románokat, vagy a görögöket, akik ugyan vonakodva, de – jobb ötletük nem lévén – bevezették a népszomorító megszorításokat. (Majd most jól megnézhetik magukat Orbánék - gondolhatták kutyafuttában, kissé vicsorgósra vett távoztukban -, ha meglátják a pénzpiacok és a devizában eladósodott honfitársaik reakcióit! Hagyjuk őket, hagy főjenek kicsit saját levükben: a románok is hamar megpuhultak, elég volt egyszer az asztaltól felpattannunk, lám már nyögik is az általunk diktált korrekciókat!) Kicsit úgy érezhették magukat, mint amikor az uzsorást vasvillával, baltával felszerelkezett családtagok várják, hogy a megszabott részletek fizetésének feltételeit módosítani próbálják, vagy mintha a bankár kérdésére, hogy honnan lesz erre fedezetünk, azt válaszolnánk, hogy majd bankrablásból! A világ és Európa pénzeit kezelők hallani sem akartak hároméves „futamidejű”, csökkenő mértékű bankadóról. A pénztőke letéteményesei feltehetőleg imígyen ingatták fejüket: „Nem fogunk három évig - legfeljebb kettőig - tejelni nektek, hacsak addig nem sikerül alkotmányellenesnek nyilváníttatni diktátumotokat! Ha meg kötitek az ebet a karóhoz, nincs további hitel sem most, sem később, sem sok, sem kevés, ráadásul kivonulunk a gonosz harács elől.” Hogy így volt-e, talán nem tudjuk meg sohasem, hiába szeretne mindenről részletesen beszámoltatni az az MSZP, aki még a költségvetés valós helyzetét sem kötötte az orrunkra idejekorán. (S ha már szóba hoztam e levitézlett - az önkormányzati választásokon vélhetőleg még nyomaiban felfedezhető – pártot: ha, és amennyiben bölcs iránymutatásaikat követve kormányoztuk volna hajónkat a mai napig a népek tengerének pénzügyi viharaiban, akkor most mit mondanának? Írjunk alá hamar, majd csak kinyögi a kamatokat az áldott nép (devizahitelestől)? Mert most – ha a hónap végig nem változik a helyzet - bizony a devizahitel-függők megszenvedik a következő hónapokat, de ne feledjük, az egyelőre elkerült tömeges megszorítások őket is – legalább ilyen súllyal – érintették volna. Az, hogy idő előtt hazautazott a két küldöttség, és nem jutott egyezségre a kormánnyal, azt is jelenti egyben, hogy nem is hívhatjuk le a 20 milliárd eurós hitelkeret mostani negyedéves időszakra eső részét. Ez a negyedéves rész államháztartásilag „nem nagy összeg”, és amúgy sem volt szándékában a kabinetnek hozzányúlni, vagyis a tárgyalások megszakadása az államkasszát közvetlenül nem érinti. Annál inkább fogja megérezni az állam azt, hogy a tárgyalások félbeszakadása miatt hétfőn vélhetően gyengülni fog a forint és megugranak az állampapírhozamok, drágulni fog az állam finanszírozása. Az Orbán-kormány a fentiek fényében, a devizahitelesekre összpontosító médianyomás hatására zsarolhatónak látszik, ugyanakkor nem hinném hogy a közeli önkormányzati választásokig, aláírna bármit is, ami még nehezebb helyzetbe hozná. Hiába is az igyekezet, nehéz lesz a szocialistáknak elhitetniük, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének bármi köze lenne az általuk hátrahagyott pénzügyi válsághoz, a kormány ugyanekkor bizton számíthat „az emberek” cinkos összekacsintására, mely szerint nem lévén fejős tehenek, nem tejelünk többet, most legyen a bankokon a sor! Attól tehát nem kell tartanunk, hogy a tárgyaló felek nem ülnek többé az asztalhoz, a kérdés csupán az, mikor (miket követően). A helyzet tehát - ahogy azt mondani szokás - tragikus, de nem reménytelen! Menni fog ez!