Soft-kordon

Hát megalakult az új országgyűlés, de ahogy már megszokhattuk, ez sem múlhatott el botrány nélkül. Nyilván készültek kint is, bent is az eseményre. A Parlament környékét ezúttal jól láthatóan, de nem Gyurcsány-féle vasrácsokkal, hanem nemzetiszín kötélkordonnal zárták körbe. Megszületett hát a soft-kordon. De hol a határ?

A Parlament környékét ezúttal jól láthatóan, de nem Gyurcsány-féle vasrácsokkal, hanem nemzetiszín kötélkordonnal zárták körbe. Megszületett hát a soft-kordon. De hol a határ? Hol a határ a kukaborogatás, a mellényfelvevés, az „el lehet innen menni”, a „ma ezt mondjuk, holnap meg amazt” és a felelős, értelmes munka között. Mert míg künn az árpádsávos zászlók lengetői álldogáltak, addig bent zakó alá rejtett mellény és zakóra tűzött beszédes piktogram, a kisebb nagyobb kitűzők viselése volt a divat. Valóban felmerülhet a kérdés, hogy kell-e ez nekünk. Vártuk, hogy sok minden megváltozik, nyolc évig vártuk. De mintha semmi sem történt volna, folyik tovább a politikai performance, szinte minden oldalon. A vasrácsokat felváltotta a soft-kordon, de a fejekben lecsukódtak a rácsok. Van, aki nem érti meg az idők szavát, van, aki nem képes felfogni, hogy vége. Van, aki nem képes felfogni, semmi szükség magamutogatásra, poénkodásra, „mellénykedésre”. Mi már sok mindent megettünk nyolc év alatt, bármivel is volt leöntve, most már szeretnénk normális ebédet. A kampány alatt hangzatos nyilatkozatok szóltak a közpénzekről, azokról, melyek burkoltan-nyíltan váltak magánpénzzé. De közpénz az is, amit a T.Ház tagjai kapnak tőlünk, T.Választóktól. És elvárjuk, hogy ezért a pénzért ne szórakozzanak, ne „jelvénykedjenek”, ne viccelődjenek, hanem dolgozzanak.