Jártomban-keltemben a Kárászon

Aki valaha is járt Szegeden, bizonyosan volt szerencséje e sétálóutcához. Remélem nem hasonló élményekkel gazdagodott, mint én…

A "Napfény városának" legkellemesebb részeként említik meg, ahol 2001-re fejeződött be az utca teljes felújítása, amely magában foglalja az épületek és a burkolat rendbetételét is. Végig növényekkel ültették be, és padokkal csalogatják a megfáradt utazókat, járókelőket. Az utca mindkét végén szobrok teszik vidámabbá a hangulatot, amelyek megfelelő alkalmat adnak egy kis fotózkodáshoz: a Köszöntőszobrok és az Utcai zene szoborkompozíciói. Továbbá a zenészek biztosítják a jó légkört fülbemászó muzsikájukkal. Eddig rendben is van az utca, és az utam is, mígnem úton-útfélen megzavarják kellemes sétám. Nem elég, hogy kenyérrevalóért állítanak meg - nem tudom, engem ki szánna meg „szegény” egyetemistaként, talán egyszer szerencsét próbálok. Aztán adakozzam egy szervezetnek, és hivatalos iratot is elém nyomnak. Ha jobban belegondolok, bárki nyomtathat olyan papírokat, nem kell hozzá nagy tudomány, de megvan az esély, hogy én vagyok túl bizalmatlan. Ezután még megpróbálnak egy kozmetikai céghez beszervezni tanácsadónak, akármennyire ellenkezem. Az utca közepén már kezdek fellélegezni, hogy más már nem akadályozhat utamban, míg aztán hirtelen ajánlatot kapok egy gyors jóslásra, cigánykártyából. Néha jobb nem tudni a jövőt, állapítom meg, és illedelmesen visszautasítom a visszautasíthatatlant. Végül pedig meginterjúvolnak, hogy dohányzom-e, szerencsére nem, és nem is faggatnak tovább. A szórólaposokról még nem is ejtettem szót. Végül megtudom, hogy arcmodell válogatásra is most kerül sor szülővárosomban, és a toborzás most folyik. És ezzel a Kárász utca végére értem… Bárhova is vitt utam külföldön, mindig honvágyat ébresztett bennem a Kárász utca zsivaja, forgataga, fiatalos lendülete, életérzése - persze sétám megzavarói már kevésbé hiányoztak a messzi távolból…