Vélemény

Sajóbábony után

Sajóbábony után

2009. november 27., péntek
Sajóbábony után

Az uniós választásokig a Jobbik nyugodtan játszhatta a Rend pártjának szerepét, de a Gárda feloszlatása miatti „állampolgári engedetlenségről” és a Gyurcsány-Bajnai-rezsimmel szembeni „ellenállásról” szóló tudósításokban a Jobbikot már a folyamatos balhékkal, rendőrségi ügyekkel asszociálhatják, függetlenül attól, hogy a Jobbiknak adott esetben igaza van-e vagy sem.

Sajóbábony után kivételesen igazat adok Dávid Ibolyának, aki úgy látta, hogy a Jobbik megkezdte választási kampányát. Dávid azonban tévedésben is van, mert Sajóbábony nem lehetne kampánykezdet helyszíne, ha nem úgy és az történt volna, ahogy és ami történt: ha a helyi radikális romák nem rendbontó (garázda) módon adtak volna kifejezést a Jobbik rendezvénye miatti nem tetszésüknek. A Gárda felvonulása külön téma, és bár álszent dolognak tartom a Gárdát rendre és önvédelemre hivatkozva mozgósítani, ha a rendőrség segítségét eleve nem is akarják kérni, a Gárda nem volt közvetlen kiváltó oka az eseményeknek. Ebben az értelemben a Jobbik rendezvénye és a Gárda felvonulása nem volt provokáció, mint ahogy azt egyes roma vezetők hangoztatták, ám valóban olaj volt a tűzre. Sajóbábony után egyáltalán nem magától értetődő, bár nem kizárt, hogy a Jobbik politikailag profitálhat a „cigányterror” miatti lakossági félelemből. Egyrészt valóban növekedhet a Jobbik támogatása főleg a sajóbábonyihoz hasonló viszonyok közepette élők körében, akiket a történtek megerősítenek abban, hogy az állam magukra hagyta őket, másrészt viszont a Jobbiknak szembe kell néznie egy új kihívással. Az uniós választásokig a Jobbik nyugodtan játszhatta a Rend pártjának szerepét, de a Gárda feloszlatása miatti „állampolgári engedetlenségről” és a Gyurcsány-Bajnai-rezsimmel szembeni „ellenállásról” szóló tudósításokban a Jobbikot már a folyamatos balhékkal, rendőrségi ügyekkel asszociálhatják, függetlenül attól, hogy a Jobbiknak adott esetben igaza van-e vagy sem. Sajóbábonynak is lehet egy olyan értelmezése, miszerint lehet, hogy a cigányok a mindennapokban megkeserítik az emberek életét, de a Gárda nélkül nem jutottak volna oda, hogy autókat támadjanak meg és baltát fenjenek a kamerák előtt. Más megfogalmazásban: a Gárda jött, rendezkedett, elment, de a cigányok maradtak, tehát a gárdista önvédelemnek mégiscsak a helyben lakók isszák majd meg a levét, mert a mindennapokban nekik kell majd együtt élni a baltát fenő cigányokkal… Az, hogy Lendvai Ildikó úgy követelt rendőrőrsöt a kormánytól Sajóbábonynak, mintha ellenzéki politikus lenne, és mintha a helyi szocialista (!) vezetés nem bombázta volna évek óta kétségbe esett kérésekkel a szocialista kormányzatot a drámai állapotok orvoslására, annak jele, hogy a kormányzó MSZP a választások előtt ellenzéki szerepet kezd játszani. A kormányzó párt ellenzékiségének katartikus megnyilvánulása volt a kaposvári Mónika-show: Lamperth Mónika és társai tüntetést szerveztek, hogy a távhő áfájának csökkentése után a fideszes városvezetés íziben csökkentse a távhő díját is. A szocialista ellenzékiség két fontos tényezővel fog párosulni a kampány során: baloldalisággal és fekete kampánnyal. A kampánybaloldaliság lényege, hogy a választási vereség után az ellenzéki pozícióban az MSZP rá fog találni baloldali énjére, ám ezt a baloldaliságot a vereség biztos tudatában már a kampányban fel akarják a használni a leendő kormánypárttal szemben. Ezzel kvázi a választás utáni politikai harc logikáját csempészik be a választási kampányba. A fekete kampány során módszeresen keresnek fideszes ügyeket, hogy egy jól szervezett és kommunikált botránypolitizálással relativizálják és bagatellizálják azt a morális csődtömeget, amit sikerrel halmoztak fel 7-8 év alatt. De ne legyen félreértés: ha tényleg vannak, lesznek, mert lehetnek fideszes ügyek, akkor nincs mese: a Fidesznek ki kell innia a méregpoharat. Mást ne mondjak, a Hunvald-ügybe is belekeveredett egy volt fideszes önkormányzati képviselő, ami nem menti Hunvaldot és a szocialistákat, de az illető semmilyen párpolitikai vagy ideológiai okból nem menthető. Az MDF háza táját paranormális jelenségek uralják: amint arról már írtam, Dávid Ibolya jobb keze s tanácsadója, Somogyi Zoltán, no meg másik jobb keze, Herényi Károly is, azt forszírozza, hogy a Jobbik feltartóztatása érdekében a Fidesz lépjen választási és kormánykoalícióra az MDF-fel. Az hagyján, hogy az ötlet úgy nonszensz, ahogy van, de az MDF elnöksége mégis kiadott egy közleményt, amelyben kerek-perec összeesküvés elméletnek titulálják a Fidesszel-összefogás szándékát, ami teljes intellektuális káoszra enged következtetni. A Fidesz viszonylag kényelmes helyzetben van. Nincs jele annak, hogy Bajnai Gordon Gyurcsánynál visszafogottabb (bár a közösség számára egyáltalán nem hasznosabb) személyisége és kormányzása érdemben hozna valamit az MSZP konyhájára. A bal- és jobboldalon egyaránt sokak által osztott tétel, miszerint a Jobbik komoly kihívás a Fidesz számára, nem állja meg a helyét – eddig. Az tagadhatatlan, hogy a Jobbik a sikereit részben köszönheti a Fideszből jötteknek és a Fidesztől elforduló szavazóknak. Az abszolút számokat illetően azonban a Jobbik „csak” rendbe szedte és maga mellé állította azt a kb. félmilliós radikális (és szélsőjobboldali) tábort, amely Csurka István fénykorában a MIÉP mögött állt, 2002 után dezintegrálódott, és részben Orbán mögé sorakozott fel 2006-ig. A Fidesztől elsősorban radikális tagok és szavazók pártolták át vagy – még inkább – vissza a Jobbikba, ami 2002 és 2006 tapasztalatai alapján, amikor néhány tízezer szavazaton múlt a győzelem, komoly problémát okozhatna Orbánnak. Ám nem csak a radikális szavazatok változtak meg, a helyzet is radikálisan megváltozott: Orbán Viktornak most nem az „egy a tábor” maximális mozgósításán kell törni a fejét elsősorban, mert az MSZP és az SZDSZ közpolitikai téren nullázta le magát: a kormányzóképességükbe vetett hit és bizalom rendült meg általánosan. Ezzel párhuzamosan pedig a Fidesz és Orbán Viktor kormányzóképességébe vetett bizalom az, ami a 2008-as (közpolitikai!) népszavazáson és az uniós választáson a toronymagas győzelem forrása volt. Úgy tűnik hát, hogy így Orbánék sikerrel tudták áthidalni a két tábor közötti törésvonalat, és szavazókat szerezni a korábbi ellentáborból. Ezért van az, hogy Orbán kevésbé az MSZP-vel vagy a Jobbikkal akar foglalkozni, hanem közpolitikai kérdésekkel, de nem is csak programokkal, mint mondta, hanem a súlyos-katasztrofális problémákkal, amiket új kormányának meg kell oldania. A Fidesznek van esélye a kétharmados többségre, de igen sok tényező alakíthatja még az odavezető utat. A dolgok jelen állásából kiindulva még nem jobboldali politológusok is kétharmad közeli mandátumarányban gondolkodnak. Magam azonban óva intenék: 2006-ban a jobboldali sajtóban is nem egy mandátumbecslés szólt a Fidesz valószínűsíthető győzelméről, ami nem igazolódott be. A mandátumarányokat megalapozó szavazatarányokat illetően egyáltalán nem mindegy az ellenfelek lehetséges kampánya, beleértve a miniszterelnök-jelöltnek nevezett húzó neveket. Mesterházy Attila jelölésével szerintem rossz döntést hozott az MSZP, amennyiben számít a vereség mértéke. Jobb lett volna Kovács László, aki életkoránál és fellépésénél fogva alkatilag teljesen más, ráadásul elmondható róla, hogy 2004-es unióba emigráltatása miatt éppenséggel ő is áldozata a Gyurcsány–rezsimnek, és tényleg kimaradt a besározódásból. A jobboldali látszat ellenére az MDF nyerő embere lehet Bokros Lajos, mert a szétesett baloldal maradék reményét adhatja vissza. Mint hírlik, Bokros személyes támogatottsága jóval nagyobb az MDF iránti rokonszenvnél, ezért alkalmas lehet arra, hogy öt százaléknál jóval nagyobb arányban csábítson innen-onnan kiábrándult választókat az MDF mögé. 1994-ben az MSZP a listás szavazatok 32,99 százaléka mellett a mandátumok 54,14 százalékát szerezte meg. Két okból. Tarolt az egyéni kerületekben, ahol 176-ból 149-re tett szert, és a listás szavazatok sorrendjében a második helyezett SZDSZ 19,74 százaléknyi szavazatot kapott, aminek az a jelentősége, hogy a mandátumelosztásnál a győztest a másodiktól való távolságára tekintettel jutalmazza „felül” a rendszer. A Fidesznek most jó az esélye arra, hogy sokkalta több egyéni képviselője győzzön, és nagy a valószínűsége, hogy 33:20-nál nagyobb arányban ver rá a második helyezettre.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.