Muppet Show, Jobbik és egy gorilla

Szeretek szenvedni, ja, ezért követem is nagy bőszen a közgyűlési tudósításokat, s mit olvasok: hogy

a Jobbik szegedi politikuspalántái megsértődtek

, mert a Daily Mail helyi mutációjának internetes oldalán a tudósító merte őket a

Muppet Show karzaton ülő öregjeihez hasonlítani

.

Aztán aztat is magyarázta lelkem, a szegedi radikális főarc, hogy ők b(a)ezzeg majd nem akarnak cirkuszt csinálni, hanem komoly politizálásba kezdenek jövőre, mert a Jobbik a második erő, és bekerülnek a parlamentbe meg a szegedi közgyűlésbe úgy is, úgy is. És akkor lakatot tesznek „amúgymegnemkülönben” a fent már említett (na jó, mégis leírom) Délmagyarország napilap bejáratára; szóval ehhez mindenki tartani igyekezzék a szívét-agyát. Piha; mondta/írta egykoron Hamvas regényhőseinek hasonlóan nagyívű kinyilatkoztatásai után. A srácoknak annyit üzennék, hogy senki nem tesz lakatot sehová, bár tudom én, hogy ez puszta szimbólum, és mindössze arról szól, hogy például megvonja majd a Jobbik minden támogatását a helyi napilaptól, amennyiben továbbra is így, és ekként. Csakhogy még nagyon nem zöld, hogy mi is lehetne az a támogatás, ha 2010-ben pozícióba kerülnek, mert még azt sem értjük igazán, mi lehetne maga az a pozíció, aminek ugye meg kell előznie azt a homályos támogatásmegvonási izét; piha. És fiúk, komolyan, tiszteletem és respect, hogy ilyen nemzeti vehemenciával bele a politikai undergroundba, miközben egyetemista társaitok többsége egy buli előtt az MSZP hallatán mindössze a markát tartja, vagy a nyelvét nyújtja – mint George Berger a Hairben –, azt hívén, valami stimuláns drog rövidítését hallja, s nyelheti (nem is tévednek nagyot). Viszont egy piaci alapon működő sajtótermék azt ír a sajtójog határain belül, amit akar, és attól függ, akitől akar. Ma ennek hódol, holnap annak (amúgy ezt is a piac diktálja neki), egy jogállamban nem szokás újságírókat fenyegetni (nyilvánosan legalábbis). Ami viszont a tudósítást illeti, illetve nem illeti, az a műfaj, stílus. Vagyis e tudósítás nem illeti meg a városi közgyűlés közvetítésének a kategóriáját. A belinkelt bábvideó és más jópofa mondat nálam a vélemény kategóriájához sorolandó. A vélemény amúgy szíve joga a DM-nek, de a közgyűlés komolyságára ne má’ a tudósító hajazzon. Írjon hozzá kommentárt, oké, de így olybá tűnik, mintha biza egy jobbikfikázós „teleatökömveletek” attitűd hajtaná a sorok íróját. Végigkeresőzve az újság pártnévhez kapcsolódó cikkeit kitűnik ugyanis, hogy a hozzászólások számában rekordtartóak a DM-cikkek közt a jobbikos anyagok. Nem baj ez, viszont e „ballibsajtó” még mindig abban a mocsárban ragadoz/dagadoz, ahol az SZDSZ anno az EP-kampánykor. Bár igyekszik hülyét csinálni az éretlen radikális kamaszokból, mégis könnyedén éri el a leégetés helyett ennek épp ellenkezőjét (mégha a cikkek hozzászólásaihoz mozgósítja is a belsőségeket): tovább népszerűsíti a pártot. De a legfőbb gond a tudósítással mégsem ez, hanem. A Muppet Show-féle feeling a logikát követve ezek szerint alkalmazható bárkire. Botkára nemkülönben. Hiszen ha maradok e független újságírói fogásnál, nem írhatnánk-e (mi, ti, ők) azt holnap, hogy né’ má’ Botka olyan, mint Maci Laci, amikor a melák medve épp így abban a székben, stb? Vagy egy gorilla. Igen… ö… ismertek gorillás híresrajzfilmet? Most nem jut eszembe. De neeem, ezt nem fogja soha leírni, pedig Maci Laci aranyos, és a gorilla sem különben. Nem fogja, mert nem akarja. Miért, nem? (Van-e vér a… ott? Áll-e az érv, és tényleg bármikor, bárkire?) Én, magam részéről ezek után akkor tartanám hitelesnek, és függetlennek a Délmadárt, ha a közgyűlésekkor most má’ rendszeresen alkalmazná a linkes hasonlatokat, mikor jön egy flesh: te, ez nem úgy néz ki mint…? Vagy inkább ne linkeljen. Mert linkel…