Atomvillanás

Ceterum censeo, a Sörkert helyét márpedig be kell építeni. Punktum. És lehetőség szerint a legjellegtelenebb kockaházat, esetleg egy kutyaólat kell a műemlék- vagy műemléki jellegű épületek közé ékelni. Mi mást? Még a végén elhomályosítaná a Scheinberger-ház szépségét.

Nem irodaház, hanem szálloda, adta hírül a Délmagyar. Már szinte kezdtem örülni, majd’ kéttized másodpercig. Amíg meg nem láttam. Ceterum censeo, a Sörkert helyét márpedig be kell építeni. Punktum. És lehetőség szerint a legjellegtelenebb kockaházat, esetleg egy kutyaólat kell a műemlék- vagy műemléki jellegű épületek közé ékelni. Mi mást? Még a végén elhomályosítaná a Scheinberger-ház szépségét. Az pedig már tényleg ne érdekeljen senkit, hogy csúcsidőben a Somogyi utca mindennap bedugul, hogy parkolni már ma is szinte lehetetlen, és mondjuk rakpartlezárás alkalmával egy autósnak akár félórájába (és ez nem vicc!) kerülhet átvergődni a Dugonics téri körforgalomtól az Oskola utca végéig (kényelmes, bámészkodós sétával lehet, hogy nyolc percbe is beletelik…). A tulajdonost persze nem lehet hibáztatni, végül is nem lehet mindenki úgy megáldva szépérzékkel, mint a százéves szegedi paloták egykori névadói, akik nem a rövid távú anyagi megtérülést tekintették az egyedüli szempontnak. A város, amely viszont a köz javát hivatott védeni és képviselni, ismét csak megbukott főépítészestül, polgármesterestül. Ahová zöld park és mélygarázs kívánkozna, oda inkább jóváhagynak egy óriás cipősdobozt. És még hálásak lehetünk, hogy a vállalkozó nem atomreaktort álmodott a területre, mert az engedélyt bizonnyal arra is megkapta volna. És sajtótájékoztatón koccintana mindenki, aki él és mozog a polgármesteri kabinetben, hogy a vörös oázisból Kánaán lett, lesz itt munkahely, egy sugárzásvédőruha-gyártó cég már be is jelentkezett, Szeged visszavonhatatlanul az Atom Városa lett, Atomville polgármestere, Botka László a "Forever young"-ot karaokézza a városi tévében, az ellenzék meg menjen a fenébe. És persze a Kedves Vezetők éleslátását sem homályosítaná el többé semmi, még a Somogyi utca környékét körüllengő jótékony felhő sem, a szegedi nép persze kapna büfét itt is, és mindannyian elszopogathatnánk egy-két Atomvillanás-koktélt, hiába, ilyen az, ha a település első embere, mint gyakran hajtogatja is, szereti a várost. Egészségünkre!