Fidesz-dilemmák

Szeged politikai értékrendjét tekintve inkább polgári konzervatív város – volt. 1945-től kezdődően 2002-ig minden szabad vagy félig szabad választáson a jobboldal országos átlaga felett, a baloldal országos átlaga alatt szerepelt Szegeden. Ez immár két országgyűlési, két önkormányzati és két EP-választás óta nincs így.

Ki lesz a Fidesz polgármesterjelöltje Szegeden? – hangzik a kérdés nap mint nap nemcsak ’jobb’ körökben. A felröppenő kósza nevek mellett a tippadók nem fukarkodnak a minőségi ismérvek sorolásával sem: legyen jóképű, ha nő, akkor természetesen csinos, ismerje a város, legyen köztiszteletben álló elismert személyiség stb., stb. A kívánalmak egy része természetesen jogos, de magam azon kevesek véleményét osztom, akik szerint 2009 szeptemberében a Fidesz polgármesterjelöltjének megnevezése még nem időszerű, de semmiképpen sem a legfontosabb teendője a vezető ellenzéki erőnek. Mit kellene akkor csinálni? Dolgozni! A mindenkori ellenzéknek két fő feladata van: hiteles (legalább annak tűnő) alternatívát nyújtani a fennálló hatalommal szemben, és amennyiben vannak, leleplezni annak „disznóságait”. Ami az első feladatot illeti, nem kész programot várnak a választók, közgyűlési közvetítést nézők és a közélet iránt legalább valamilyen szinten érdeklődők, hanem a szakmai felkészültség legalább látszatát, megalapozottan végigvitt kezdeményezéseket, módosító vagy újító javaslatokat. E mellé kell társulnia a mindenkori ellenzék ellenőrző szerepköréből fakadó megalapozott kritikának, ami ha kellően alátámasztott, romba döntheti a vezetők hitelét. 2000-2002 között lényegében ez történt. Az akkori ellenzék a Csapó Balázs-féle egyesület hírlevelein, városi híreszteléseken keresztül sikeresen zúzta szét a Bartha, Tímár, Csonka neveivel fémjelzett szegedi fideszes városirányítást. Azt, hogy ki lesz az MSZP polgármesterjelöltje, hosszú ideig még maguk a szocialisták sem tudták, Kozma József akkori frakcióvezetőjük 2002 késő tavaszáig reménykedhetett, hogy ő lehet a következő szegedi első polgár. Mindannyian tudjuk, hogy nem így történt, de ami a lényeg: mikorra Botka László az MSZP-n belüli versenyfutást megnyerve polgármesterjelöltté vált, már nyert helyzetben vált befutóvá, a szegedi Fideszt lényegében megverték az önkormányzati esélyek tekintetében is 2002 nyarára. A szociknak nem magától hullott ölükbe a győzelem, Beck Zoltán és más baloldali képviselők szinte álló nap a polgármesteri hivatalban vizsgálták a közgyűlési előterjesztések háttér-iratanyagát, ezeket a szakértőikkel átnézették, és a kifogásölt ügyeket városszerte terjesztették és kommentálták. Szeged politikai értékrendjét tekintve inkább polgári konzervatív város – volt. 1945-től kezdődően 2002-ig minden szabad vagy félig szabad választáson a jobboldal országos átlaga felett, a baloldal országos átlaga alatt szerepelt Szegeden. Ez immár két országgyűlési, két önkormányzati és két EP-választás óta nincs így. Ennek a helyzetnek a kierőszakolása és megtartása a baloldal részéről hatalmas teljesítmény, amit legbiztosabban nem az országos szélre váró lesipuskázással, hanem kitartó szívós munkával lehet megfordítani. Nem a kampányidőszakban kiragasztott plakátokban, lejárt lépcsőházakban van hiány a jobboldal részéről, hanem a szisztematikus politikai munka az, amiben a jelenlegi vezető ellenzéki erő gyakran gyengécske. Ügyeket felkarolni és végigvinni, Szeged közéletének egészében, szakpolitikákban és városrészi területeken egyaránt lehetőleg folyamatosan és hitelesen jelen lenni, ez az, ami inkább hiányzik és nem a polgármesterjelölt.

Andocsi Gáspár