Ez a hír is érdekelheti
A Szeviép sztori: Luxusvillákból a vádlottak padjára
Ez volt a hír 2015-ben: Így lett a SZEVIÉP-ből a szegedi hatalmi gépezet pénzszivattyúja
A helyi botrány sosem csitult. A Szeviép katasztrófa egy rejtett politikai pénzszivattyú működését leplezte le.
A Szeviép csődje csupán a jéghegy csúcsa volt: egy soha el nem számolt helyi botrány, ami alatt a szegedi politikai elit és a helyi nagyvállalat milliárdos összefonódása húzódik. Bemutatjuk azt a mechanizmust és azokat a névtelen érdekeket, amelyek fenntartották a közpénzek szivattyúját a fizetésképtelenség árnyékában is, kifizetetlen alvállalkozók tömegét hátrahagyva.
A Szeviép és a városi kontroll édes titka
A szegedi politikai vezetés magabiztosan jelentette ki, hogy 2008–2009-ben semmilyen szerződésük nem volt a Szeviép-pel – ám ez csak a történet fele. A számok mást mutatnak: a céghez áramló mintegy 21 milliárd forint szegedi pénzből nagyjából 15 milliárd forint az önkormányzat 100%-os tulajdonú cégein keresztül érkezett. Ez a trükkös mechanizmus pont a legválságosabb, 2008–2009-es időszakban pörgött a leginkább, amikor is 7 milliárd forint értékben kaptak megbízásokat.
A közvetett finanszírozás stratégiai húzás volt:
miközben elrejtette a városvezetés közvetlen felelősségét a közbeszerzésekért, folyamatosan biztosította a hálózati cég likviditását. Ez nem felelős gazdálkodás, hanem egy cinikus költségvetési trükk a politikai klientúra életben tartására.
Ki profitál a likviditás fenttartásából?
A Szeviép pénzügyi nehézségei 2008-ban már nyilvánvalóak voltak. Mégis, a gazdasági válság kellős közepén, amikor minden felelős döntéshozó megkérdőjelezte volna a cég fizetőképességét, az önkormányzati cégek 7 milliárd forinttal pumpálták tovább a rendszert.
A valódi ok nem a piaci igény volt, hanem a politikai kifizetések fenntartása.
A vádirat szerint az 1,5 milliárd forintos vagyonkimentés (pl. a 400 milliós tőkejuttatás a Báló Tamáshoz köthető Biztonsági Üzem Kft. felé) pontosan ebben az időszakban zajlott, egészen a 2010-es választások másnapjáig. A szegedi adófizetők pénze így nem a városi fejlesztéseket szolgálta, hanem az MSZP-SZDSZ politikai holdudvarának finanszírozását, az alvállalkozók kifizetésének kárára.
A rejtett szereplők hálózata
A szeviép botrányának rejtett szereplői azok a kulcsfigurák, akik a csőd után is pozícióban maradtak. A Biztonsági Üzem Kft. egykori vezetője, Báló Tamás – aki korábban Ujhelyi István politikus munkatársa volt, később a Szegedi Közlekedési Társaság (SZKT) repülési üzletágának vezetője lett. Ez a folytonosság azt bizonyítja, hogy a pénzszivattyúhoz köthető személyi hálózat nem szakadt meg, hanem átmenekült az önkormányzati vállalatok hierarchiájába. A politikai lojalitás továbbra is erősebbnek bizonyult a köztartozásnál és az alvállalkozókkal szembeni felelősségvállalásnál.
A polgármesteri aláírás súlya a Napfényfürdő projektnél
Bár a városvezetés távolságot akart tartani, a dokumentumok mást mutatnak. Botka László polgármester személyesen írta alá a Napfényfürdő (Aquapolis) kivitelezési szerződését a szeviép egyik, később csődbűntettért vádolt vezetőjével, Oltványi Józseffel. Ez a közvetlen szerződéskötési tény két dolgot mutat:
először, cáfolja az elhatárolódás narratíváját. Másodszor, egyértelmű politikai legitimációt adott a cégnek a nagyszabású projektekben.
A polgármesteri aláírás a bizalom jele volt, amely megingatta a piaci szereplők (alvállalkozók) gyanakvását, így teremtve lehetőséget a további megbízásokra és végső soron a vagyonkimentésre.
A szeviép csődje nem csupán pénzügyi botrány, hanem súlyos társadalmi következményekkel járt. A 379 partnernek és 443 alvállalkozónak okozott mintegy 10,9 milliárd forintos tartozás valós helyi károkat eredményezett. Helyi vállalkozások mentek tönkre, munkahelyek szűntek meg. A következmény nem csupán a pénz elvesztése, hanem a bizalom eróziója volt: a kisvállalkozók meggyőződése szerint a közbeszerzések nem a szakmai rátermettség, hanem a politikai háttér alapján működtek, ami jelentősen rontotta a helyi gazdasági környezetet.
A feltárt ok-okozati láncolat és a hatalmi érdekeltségek
A Szeviép-ügy egy tiszta logikai láncot mutat be:
- A kiváltó ok:
A szegedi MSZP-SZDSZ politikai elit tudatosan kialakított egy, a hatalmi hálózathoz tartozó „udvari beszállítót” (szeviép).
- A mechanizmus:
A közvetlen politikai felelősség elkerülésére az önkormányzat 100%-os tulajdonú cégein keresztül (pl. a Liget Fürdő projektek) pumpálták a milliárdokat a cégbe.
- A rejtett cél:
A pénzáramlás fenntartása 2008 és 2010 között (a fizetésképtelenség árnyékában) nem a városfejlesztést, hanem a politikai holdudvarhoz köthető cégek és magánszemélyek (BU Kft., Ujhelyi-kör) finanszírozását és a vagyonkimentést szolgálta.
A helyi politikai érdek az volt, hogy a 2010-es választásokig fenn tudják tartani a hálózat működőképességét, finanszírozva a kampányt és a lojális szereplőket, miközben a gazdasági csőd elkerülhetetlen következményeit áthárították a szegedi és vármegyei alvállalkozókra.
A városházi felelősség kérdése
A Szeviép nem csupán bedőlt, hanem a szegedi közpénzekből fenntartott, politikailag stabilizált pénzszivattyúként működött. Az adatok nem hagynak kétséget: a városvezetés pontosan tudta, mi történik, mégis milliárdokkal támogatta a rendszert, figyelmen kívül hagyva a piaci racionalitást. Ez nem mulasztás, ez tudatos döntés volt, amelynek árát a szegediek fizették meg!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
© 2025