A Klastrom-rom Taliándörögdön szakrális tér. Behunyom a szemem, és látom a Dörögd nemzetség férfi tagjait, ha máshol nem, itt levették a kalapjukat. Kicsiny, bensőséges tér, alig tucatnyi embernek.
Generációm túl van az ötvenen. Meggazdagodtak, meghíztak, elszegényedtek. Szép lassan, egyesével megindulunk a túlpart felé. És van, aki még most is énekel és van, aki még most is hallgatja. A Bardo, ez a csodálatos zene Kakuk Juditnak szól, aki már átevezett. Zenéjét jórészt Gasner János szerezte, idén ő is elment. Ötvenkettő és ötvennégy év. Olyan kevésnek tűnik. Mezítláb sétálok a fűben, hátam mögött a Klastrom-rom. Szembe jön velem Ági, mezítláb. Két városi gyerek a faluban. Tapossuk a füvet, a kavicsot, mindent, ami lábunk alá kerül. Ghymesre jöttél? – kérdi tőlem. Nézek rá csendben, szépen, lassan válaszolok: - nem, én Bárdos Deák Ágira jöttem. Néha kevés szó is elég. Ági a színpadon ugrál, boldog gyereklány. A köveken, a fűben, padokon gyűlnek az emberek a következő koncertre. Elől néhány boldog fiatal huszonöt évvel ezelőtti számokra táncol. Judit és János odafent, felhők szélén ülnek. Arcukon mosoly. Bardo – Bárdos Deák Ágnes, Másik János Taliándörögd A lemez szabadon letölthető: http://www.kontroll-csoport.hu/videok/bardo.htm
