Szocialista kormányzóképesség

Botka László és minden most önkritikus szocialista szavaiból kitetszik a 180 fokos „baloldali" fordulat igénye, hogy a választási kampánynak már „baloldali" programmal vághasson a kormányzó párt.

Mottó: „Egy politikus nem szórakozhat a választói bizalommal" (Botka László) Botka Lászlóországgyűlési képviselőinterjút adott a Magyar Nemzetnek („Botka László 2010 utánra tervez. Július 1.). Az interjúalany polgármesteri és szocialista párttag minőségében adott nyilatkozatából kiderült, hogy „nem lát semmilyen okot" arra, hogy ne a „rendes menetrend" szerint, azaz jövő tavasszal legyenek a választások. Ehhez képest az interjúból a következő kivételes okok olvashatók ki:

• Gyurcsány Ferenc lemondása után a kormányzó párt destabilizálódott, válságba került, ezért a kormánypárt „válságkezelésre" szorul.
• Országos és helyi szinten nagyon komoly vita van a kormányzó pártban „a hogyan továbbot" illetően.
• Nincs konszenzus arról a kormányzó pártban, hogy az elkövetkezendő hónapokban melyek legyenek a kormányzati politika fő irányai.
• A magát baloldalinak definiáló kormányzó párt nem baloldali válaszokat adott eddig az égető társadalmi problémákra.
• Az embereket joggal foglalkoztató társadalmi kérdésekre a kormányzó párt semmiféle választ nem adott, érdemben nem reagált.

Botka László országgyűlési képviselőpárt-önkritikus politikai diagnózisa dicsérendő, csak éppen tételes bizonyítékai egy előrehozott választás szükségességének: a kormányzó párt identitásválságba került; politikailag-ideológiailag dezintegrálódott, elszakadt a valóságtól, a választóktól és a társadalom egészétől; kormányzóképessége lenullázódott, mert nem érzékeli az „égető" problémákat és nem képes „érdemi" választ adni azokra. Ha minden így igaz, ahogy azt Botka László országgyűlési képviselő lényegre törően megfogalmazta, akkor vajon milyen érvek szólnak jó ideje amellett, hogy Botka László országgyűlési képviselő pártja kormányozza az országot? Miért egy vak és süket, ráadásul tudatzavarban lévő király uralkodjon? - kérdezhetnénk, ha középkori monarchiában élnénk. Korábbi, olvasókáltal erősen vitatott cikkeimben magam is amondó voltam, hogy a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok közjogilag végső soron legitimnek tekinthetők. A Botka-interjú kapcsán érdemesnek tűnik az érthetőség kedvéért árnyalni ezt a problémát. A politikai legitimitásnak a kora középkorig visszanyúló hagyománya van az európai kultúrákban. A legitimitás azonban nem volt abszolút érték, mert a legitimitást kultiváló eleink is gyakorlatiasan gondolkodtak: mi van, ha a legitim uralkodó képtelen kormányozni? A középkori legitimitás-fogalmat ezért egészítette ki az idoneitás fogalma, amely az uralkodói-kormányzói képességekre utalt. Az uralkodónak (közjogilag) legitimnek kellett lennie, de egyben idoneitással is kellett rendelkeznie: képesnek kellett lennie a társadalmi elvárások szerinti kormányzásra. A legitimitás azért nem volt abszolút érték, mert az idoneitás követelménye korlátot szabott a legitim uralkodónak való engedelmesség kötelességének: a legitim, ámde kormányzára képtelen uralkodónak nem vagyunk köteles engedelmeskedni. Az idoneitás olyan problémákat ölelt fel, mint az uralkodó kora (legitim, de gyermek- vagy csecsemőkorú uralkodók képtelenek uralkodni), testi adottságok (vakság, süketség, rokkantság), súlyos betegség (az elmeállapotot is beleértve), nemtörődömség (vadászat, tivornyák), az alattvalók érdekeit rendszeres és súlyos sértő döntések stb. Az idoneitás elvére vezethetők vissza a modern demokráciákban intézményesített periodikus választások: az „alattvalók"(állampolgárok) ítéletet mondhatnak az egyébként legitim kormányukról, és legitim módon leválthatják a kormányzóerőket. Az előrehozott választások intézménye is nagyrészt az idoneitás elvében gyökerezik: a „rendes menetrend"szerint tartandó választások között olyannyira megrendülhet a kormányzó erők idoneitásába vetett bizalom, hogy lehetőséget kell adni, hogy az „alattvalók" (állampolgárok) legitim módon döntsenek a kormányzásra felhatalmazásról. Botka Lászlóországgyűlési képviselőelvi meggyőződése, hogy „egy politikus nem szórakozhat a választói bizalommal". Igaza van. Ámde nem találtam nyomát, hogy Gyurcsány Ferenc politikai szórakozása során vagy közvetlenül Gyurcsány lemondása után is hasonlóan gondolkodott volna. Márpedig Gyurcsány legvégül csak-csak beismerte, hogy kicsúszott lába alól a bizalom talaja, és az akkori megnyilatkozásaiból is kiolvashatók voltak mindazok a - Botka László által érzékelt - tünetek, amelyeket a cikk elején felsoroltam. Ezek fényében azt kell hát mondanom, hogy Botka László országgyűlési képviselő kormányzó pártja bizony Gyurcsány lemondása óta (is) szórakozik a választó bizalommal, ezért kénytelen vagyok politikai cinizmust kiérezni a szegedi országgyűlési képviselővel készített interjúnak a februárban tartandó előrehozott választásra vonatkozó mondatából: „két hónap már nem oszt, nem szoroz". Vajon négy, hat vagy nyolc hónap osztott s szorzott? Botka Lászlóés minden most önkritikus szocialista szavaiból kitetszik a 180 fokos „baloldali" fordulat igénye, hogy a választási kampánynak már „baloldali" programmal vághasson a kormányzó párt. A politikai-ideológiai képlet igen egyszerűen tűnik: a (már bevallottan) álbaloldali politikával kormányzó párt egy romhalmazt hagy maga után, hogy aztán az új, romeltakarításra kényszerülő kormányt „baloldali" alapon revolverezze. Ez a „baloldali" fordulat abban lesz igazán megfogható az olvasók számára is, amikor az újra „baloldalivá" vált szocialisták Lendvai Ildikóval az élen újra kiejtik szájukon az évek óta elhallgatott varázsszót: KISEMBEREK.