Részben vagy egészben?

Ha a hollandok negyven százalékának megfelel, hogy részmunkaidőben látják el feladataikat, nálunk talán e megoldás nem válna be? Meglehet, most azt gondolhatjuk erről, hogy ez az "éhenhaláshoz sok, a jóllakáshoz kevés", de ne feledjük, Magyarországon egyelőre lőttek a meg sem kezdett jóléti kapitalizmusnak! De ettől még nem kell érzéketlennek és cinikusnak lennünk egymás iránt!

Gyurcsány Ferenc

a minap Szegeden

- a láthatására engedéllyel rendelkező kiválasztottakat - arra emlékeztette, hogy "a rendszerváltás után 3,9 millió munkahely maradt - közel egymillióval kevesebb, mint 1989 előtt -, és most az a feladat, hogy ezeket megtartsuk. Szerencsére több százezres munkahelymegszűnés nem volt, eddig csak 25-30 ezer állás szűnt meg" - emelte ki ezt, mint pozitívumot. Mindamellett, hogy a szám nem áll köszönőviszonyban a tényekkel és a Központi Statisztikai Hivatal legutolsó jelentése is egy hónapos adatokat közöl - mely szerint 8,4 százalékra nőtt november-januárban a munkanélküliségi ráta -, most még ijesztőbb adatok láttak napvilágot. Egyre borúlátóbb a magánszféra. A kereslet visszaesése miatt a nagy cégek 59, a kicsik 50 százaléka tervez létszámleépítést -

derül ki az Ecostat friss konjunktúraindexéből.

Tehát van mit megmentenie a kormánynak, amennyiben egyáltalán komolyan gondolja és nem csupán haveri cégek kistafírozásáról van szó válságkezelés, munkahelymegtartás címén... A miniszterelnök ugyanakkor nem beszélt arról, hogy feladatának érzi munkahelyek megszüntetését is, amennyiben a helyi önkormányzatoknál és a többcélú kistérségi társulásoknál megszűnő álláshelyek után járó felmentési idő bérének felét, a végkielégítés egészét

átvállalja az állam

. Márpedig a Magyar Közlönyben ez jelent meg, ösztönözve az önkormányzatokat a létszámcsökkentésre, az eddigi munkatársaiktól való megszabadulásra. Gondolom, az államapparátus minden szintjén ugyanilyen - hanem nagyobb - buzgalommal ösztönzik az elvtársak az elvtársaktól való megszabadulás mikéntjét, bár erről jelenleg nincs tudomásom! És még mi előtt kapásból demagógiával vádolnának, mert hogy igenis a válságkezelés fontos feladata az önkormányzatoknál keletkező (bér)költségek lefaragása, most jelzem, nem ezek csökkentésével van gondom, hanem a tatároktól átvett tizedelés (ez esetben százalékosan kimutatható elvárt létszámcsökkentés) elvével. Mert az világos, hogy elvben, ha ennyivel kevesebb ember dolgozik egy önkormányzatnál, akkor ennyivel több marad az amúgy is több sebből vérző költségvetésben, kvázi az így megspórolt pénzt sok más hasznos - jelenleg finanszírozhatatlan - dologra lehetne költeni. Azonban korántsem bizonyos, hogy a kirúgásokkal karcsúsított hivatal, óvoda, szociális intézmény innentől (költség)hatékonyabban fog működni. Sokkal ésszerűbb lenne felmérni, kire hány órában van szükség, mert tudjuk, a hivatal idő kitöltése néhol, néha nehezen megy... "Marika is, Géza is" jobban járna, ha nem veszítené el státusát, igaz, nem tartanának munkájára igényt napi nyolc órában. Tőlünk nyugatra - ahol a válsággal is jobban bírnak - az ilyen típusú foglalkoztatás aránya a sokszorosa a hazai átlagnak: a munkáltatottak 22-40 százalékát foglalkoztatják részmunkaidőben a magyarországi 4,3 százalékkal szemben. "Ennek előnye a segélynél magasabb munkabér, az átalakítás csekély költségvonzata, azonnali bevezethetősége. Több olyan foglalkozást töltenek ma be, melyre szükség van ugyan, de nem teljes munkaidőben!" -

áll egy tanulmányban.

Kevesen és keveset beszélnek arról, hogy a községek, kisvárosok között nem egyben az önkormányzat a legfőbb munkaadó, akinek most munkanélkülivé kellene nyilvánítania, akit csak lehet, vagy egyszerűen csak felszámolnia önön magát! Ha a hollandok negyven százalékának megfelel, hogy részmunkaidőben látják el feladataikat, nálunk talán e megoldás nem válna be? Meglehet, most azt gondolhatjuk erről, hogy ez az "éhenhaláshoz sok, a jóllakáshoz kevés", de ne feledjük: Magyarországon egyelőre lőttek a meg sem kezdett jóléti kapitalizmusnak! De ettől még nem kell érzéketlennek és cinikusnak lennünk egymás iránt! Ennek fényében találom álságosnak a munkahelyek megtartásáért végzett Gyurcsányi erőfeszítéseket. Ha könnyűnek találtatik, mennie kell, egy másik állást kereshet magának. Csak nehogy a nyakunkon maradjon: mint részmunkaidőben kísértő szellem!