Ejtőernyősök, hosszú haj és „Fuck off”-póló

Az ejtőernyősöknek és ifjú tanítványaiknak ugyanis tele van már azzal a hócipőjük, hogy a démosz alkalomadtán úgy nyilvánítja ki véleményét, hogy hülyét csinál belőlük. Fogták hát magukat s kommünikéjüket, és kitalálták, hogy a társadalom... várjanak, ezt meg kell ismételnem: a tár-sa-da-lom védelmében törvénymódosításra adják fejüket, kezüket, szívüket.

Az egyik érettségi találkozónkon hallottam először az ejtőernyős kifejezést, mikor a Deák Ferenc Gimnázium első sportosztályának szemtelen csínytevésein mulattunk „kollégáimmal". A régi tanárokról érdeklődtem, akik akkoriban, 1989-ben még nemigen voltak tisztában azzal, hogy most miként és merre ezekkel a nagyszájú serdülőkkel. - Mennyivel könnyebb volt '89 előtt, micsoda fegyelem - ábrándozhatott némelyikük. Nos, az iskola vezetésébe behullott egykori pártemberféle tanárok egyébként nem voltak rossz emberek, sőt. Némelyikükkel igen jóban voltunk, szerették a focit, szerettek minket is, csak azok a berögzült reflexeket - ami számomra a "vágd le a hajad!" mondatban manifesztálódott igen nagy töménységben -, volt nehéz lerázni. A "vágd le a hajad!" mondat azért érintett nagyon mélyen, mert saját kamaszkori lázadásomat rocker identitásomon keresztül hörögtem bele a világba. És akkor világvége-közeli élménnyel ért fel, ha elképzeltem, hogy szót fogadok az igazgató-helyettesnek, és holnap kopaszon kell fejet rázni az MTK-pályán a Monsters of Rock fesztiválon, mikor a Metallica énekes-gitárosa, James Hetfield üvölti: „bang that head, that doesn't bang!" Brrrr. Iszonyú érzés volt ám ez akkoriban. Mondjuk az tényleg túlment, hogy a kilencvenes évek elején az első kéttannyelvű gimiben „Fuck off"-pólóban flangáltam. Akkor úgy gondoltam, hogy megérdemlik, már nem is tudom, hogy miért - aztán írtam néhány dalszövegfélét. Azonban valahogy csak sikerült a lázadásomat átformálnom mára; maradtak a „dalszövegek". De mi is van azokkal a berögzült reflexekkel? Nos, úgy tűnik, hogy húsz év után sem sikerült az ejtőernyősök többségének megszabadulnia avítt szokásaitól. De hogy jön ez most ide? Hát úgy drága barátaim, hogy a közélet fehér abroszos asztalára már megint olyan étket szervíroznak, ami a demokrácia ízeit egy kissé túlsózva tálalja elénk. Most épp a véleménynyilvánítás, a gyülekezési jog korlátozásáról beszélek. Az ejtőernyősöknek és ifjú tanítványaiknak ugyanis tele van már azzal a hócipőjük, hogy a démosz alkalomadtán úgy nyilvánítja ki véleményét, hogy hülyét csinál belőlük. Fogták hát magukat s kommünikéjüket, és kitalálták, hogy a társadalom... várjanak, ezt meg kell ismételnem: a tár-sa-da-lom védelmében törvénymódosításra adják fejüket, kezüket, szívüket. Állítólag a törvény célja, hogy hatékonyabban lehessen fellépni a közrend, az igazságszolgáltatási vagy hatósági eljárások megzavarói ellen. Ezért elképzelhető, hogy akár évekre is bezárhatják majd azt az embert, aki tojást dobál, vagy vezényszóra masírozik társaival félelmet keltve némely emberekben. Demokrácia. Szerintem előbbi a röhejes Demszky-féle „fejelrántós" tánc és az ötven rendőr által kísért alig kéttucatnyi homoszexuális felvonuló vagy az esernyőket nyitogató Gyurcsány-pribékek produkciója miatt született, míg utóbbi egyértelműen válasz a Magyar Gárda betilthatatlan szervezetének ténykedésére. Az ejtőernyősök visszaugrottak egy-két évtizednyit, hogy a vasfegyelem, a betiltósdi, hajlevágós korszakból átemeljenek valamit a „fékezhetetlen" magyar demokrácia megregulázására. Kíváncsi vagyok, mikor és hogyan kezdik majd alkalmazni az új törvényt és a hozzá tartozó kiskapukat. Ugyanis a rendelet tartalmazhatja majd a közrend megzavarása miatt kiszabható büntetések szigorítását. És e rend megzavarásának értelmezése egy demokráciában bizony magyarázatra szorul. Sípolni lehet, bekiabálni? Tojást dobni nem. Ez eddig oké. Kedves ejtőernyősök, meddig mennek el? Most akkor vágjam le a hajamat? Vagy húzzam magamra megint a "Fuck off"-pólóm?