"Pörbölyországban" élünk

Gyurcsány ma ezt mondja, holnap meg azt, mi meg ha nem veszünk be Cavintont, még végén elfelejtjük leváltani. Mert ugye most azért nem aktuális szerinte az előrehozott választás, mert válság van. És egy év múlva mikor eljön az ideje - fogadni mernék rá, hogy - még mindig válság lesz! És akkor amíg válság van, nem zavarhatjuk el a kormányt?

Nem volt semmi rendkívüli a huszonkilencedikei rendkívüli parlamenti ülésen, amiről be tudnék számolni többórányi tévézést követően, hacsak nem, hogy azon egy távol-keleti küldöttség is megjelent valamelyik karzaton - laoszi delegáció volt, ha emlékezetem nem csal -, és mind ez ellenzéki, mind a kormánypárti oldalon nagy tapsot csikartak ki. A kormányfő sokat beszélt, de nem mondott semmi újat. Mint várható volt, mindenki hozta a formáját, a Fidesz nem mondta meg, hogyan kéne rendbe tenni az ország szénáját, s bár a helyzet korántsem vicces, néha derültségre okot adó szólamokkal kérte számon Gyurcsány Ferencen annak ígéreteit. Ő ezen jókat vihorászott, ha épp odafigyelni méltóztatott, és nem beszélgetett valakivel: szemlátomást unta a banánt, s bent fejben már a csattanósan kioktatósra tervezett zárószavára gyúrt. Néha feljegyzett valamit, ezért joggal remélhettük, hogy megválaszol majd bizonyos neki szegezett kérdéseket, de nem. A többi résztvevő is hozta saját magát, bár volt egy független képviselő, aki jobban tette volna, ha meg sem szólal, annyira gyatra volt a felolvasása. A kormányfő végül "politikai dedóvóba" küldte a legnagyobb ellenzéki pártot, annak általa sérelmezett szellemi színvonalára utalva. Ja, és majd elfeledtem: nem oszlatta fel magát a parlament, hiába kísérelte meg e kérdést sürgősséggel napirendre venni a jobboldali pártszövetség: a liberálisok ugyanis nemet nyomtak a szocialistákkal egyetemben. Szóval erről majd csak legközelebb februárban szavaz érdemben a Tisztelt Ház, bár ezek csupán jelképes dolgok, mindenki tudja azok kimenetelét. Az viszont kiderült, hogy Pörbölyországban élünk. Talán emlékeznek,

mi is történt jó tizenöt éve e kisfaluban

. Volt ott egy iszonyatos tragédia, mely érthetően nemzeti gyászba torkollott, mindenki tudott a dologról, azt hinné az ember, ilyesmit - tizenkét gyermekéletet - nem felejtünk el. Pedig dehogynem, mi, magyarok mindent elfeledünk! És ezt használja ki immár második ciklusában a gyurcsányi kommunikáció! Határtalan szenilitásban szenvedünk, mint egy politikai idősek otthonában az idült ápoltak, akik azt sem tudják, hány óra van, nem hogy milyen évet írunk. Így aztán mindent bekajálunk, amit elénk tesznek, s az sem tűnik fel, hogy tegnap, tegnapelőtt, sőt az utóbbi hat évben minden nap ugyanaz volt a menü! Gyurcsány ma ezt mondja, holnap meg azt, mi meg ha nem veszünk be Cavintont, még végén elfelejtjük leváltani. Mert ugye most azért nem aktuális szerinte az előrehozott választás, mert válság van. És egy év múlva, mikor eljön az ideje - fogadni mernék rá, hogy - még mindig válság lesz! És akkor amíg válság van, nem zavarhatjuk el a kormányt? Opsz, és majd elfeledtem elmondani, hogy a fenti kérdést Navracsics Tibor vetette fel az ország házában, ahol az ellenzék jót kacagott ezen. Pedig nem kellett volna. A helyzet ugyanis tragikusabb annál - annál inkább -, mert ezek komolyan gondolják, hogy jó nekik a válság!