A nacionalista kártya kijátszása

Gyurcsány Ferencnek nagy tehetsége van abban, hogy másról beszéljen, mint amiről kérdeznék, sikerrel igyekszik a közbeszédet tematizálni. Nagyívű kommunikációs terve, az óriásplakátokkal kezdett MSZP-s kampány ugyan el sem juthatott a jól megtervezett felszálló ívéig, az általa előre nem látott folyamatok következtében máris dugába dőlt, mégis sikerült más témát találnia, a nemzetmegmentős fazont bedobnia.

A karácsonyi ünnepeket övező békesség hangulatának eléréséig még hosszú menetelés vár a szocialisták kormányára. Ennek tudatában a kormányfő a válságba taszító gúnyája helyett a megmentő jelmezében feszít, mint felkent népvezér nyilatkozik a honi és külhoni dolgainkat illetően. Gyurcsány Ferencnek nagy tehetsége van abban, hogy másról beszéljen, mint amiről kérdeznék, sikerrel igyekszik a közbeszédet tematizálni. Nagyívű kommunikációs terve, az óriásplakátokkal kezdett MSZP-s kampány ugyan el sem juthatott a jól megtervezett felszálló ívéig, az általa előre nem látott folyamatok következtében máris dugába dőlt, mégis sikerült más témát találnia, a nemzetmegmentős fazont bedobnia. Kezdődött a válságkezelés azzal, hogy visszaverte a Magyarországra a pénzügyi fronton mért támadást, folytatódott azzal, hogy mindannyiunk nyugodt álma érdekében mérhetetlen - szinte törleszthetetlen mértékű - hitelt vett fel nekünk, megmentvén közös államunkat a csődeljárástól. Most meg, hogy ilyetén módon a gaz kapitalisták ármánykodásában levegővételnyi szünethez juthattunk, a nemzetközi válság fokozásának jegyében a szlovák és persze - minden bajok fő okozói - a magyar nacionalisták ügyében kell rendet tennie, bölcs megoldásra jutnia. Sejtésem szerint amennyiben szabad kezet kapna - nem mintha bizonyos keretek között nem azt tenne, amit akar -, ha a magyar lobogót nem is (erről a szlovákok tüsténkedtek gondoskodni a sport politikamentesítésének jegyében), az árpádsávosat mindenképp betiltatná a történelme során többnyire nagynak mutatkozott Magyarországra emlékeztető - mindenfajta - jelképekkel egyetemben. Lehetne leverni például a Dóm tér árkádjai fölötti hatvannégy vármegye kőcímereit, és a ropogósan frissen nyitott ukrán mellé nyitni egy szlovák diplomáciai képviseletet Szegeden, legyen, aki ellenőrzi a munkálatokat, az irredenta szimbólumok eltávolítását. Valószínűleg ezzel ránk köszöntene az örök béke, a szomszédos népek kormányai meg mindenkorra lemondanának a nacionalista kártya kijátszásától. Ettől kezdve minden, a Duna vízgyűjtőjében élő nép csupán a saját boldogulásával - és mások jogainak, hagyományainak és kultúrájának tiszteletben tartásával - foglalkozna... Csakhogy ezen vízió beteljesüléséhez partnerekre lenne szükség, bel- és külföldön, az unión belül, továbbá őszinteségre és végső soron mindenféle ellenségkép sutba vágására. Ezzel szemben, lássuk csak be, jól jött ez a dunaszerdahelyi magyarveretés mindkét érdekelt kormány kommunikációs szakértőinek. Van - ha nem is azonos mértékű - válság itt is, ott is, és minél tovább húzzák a rendőrterror ügyét, annál tovább lesz miről beszélni a valóban lényeges dolgok helyett. Az meg, hogy a titkosszolgálatok vagy a külügyérek mit csinálnak - és miért pont azt, úgy, ahogy -, legalább annyira könnyű kitalálni, mint hogy a renitens hatvannégy vármegyések mit lépnek egy jól feladott labdára. (Azon meg el se gondolkodjunk, hogy nevezett, jól mozgósítható mozgalom vezérei kit szolgálnak tetteikkel!) Lehet, hogy Gyurcsánynak jobb, hogy szélsőségesei nem Pesten, csupán a határ mentén demonstrálnak, masíroznak, mert ő ugye soha nem akart tizenötmillió magyar miniszterelnöke lenni, mivel épp elég gondja van az itteniekkel is, nemhogy még amazokkal is foglalkozzon. Igaz, azokat a nemzettársait nem is kell valótlanságokkal traktálnia!