Most mi figyeljük meg őket

Nézzünk szembe a tényekkel hát, mégha ez nem is lesz kellemes. Számoljunk le a hiú ábrándokkal. Mert nem lesz jobb a helyzet, nem várhatunk másokra, csak magunkban bízhatunk. Az önmagukkal szembenézni képes emberek még tehetnek valamit Magyarországért. Be kell látnunk, hogy adóznunk kell a közösbe, és nem csak kivennünk onnét, de számon kell kérni e vagyon választott felügyelőit is... El kell tanácsolni kedvenc pártjainkat a hamisságok használatától. S mostantól mi figyeljük meg őket, míg ők egymással vannak elfoglalva.

Az ember néha hajlamos önmagának is ködösíteni, nem szembesülni a problémáival. Persze ettől a dolgai nem intéződnek el, de ez magánügy. Az azonban amikor egy egész társadalom próbál így viselkedni, az nagyon szomorú közüggyé válik. Tudja ezt mindenki, csak nem szól érte, illetve szól egyike a másikának, hogy ez így nem vezet sehová. Mormogások, motyogások ezek, melyek nem hallatszanak ki a tömegből, melyektől azonban csak egyre rosszabb kedvű lesz a többség. Elég végigmenni az utcán, nagyon is meglátszik ez rajtunk. Nincs mese, tenni kellene ez ellen valamit! Pontosabban csak mesék vannak egyértelműen feltett - meg nem kerülhető - kérdések és a rájuk adott válaszok helyett. Mesék erről-arról, hallomásokról, jólértesültségekről, megfigyelésekről, lehallgatásokról, magánbűnökről és a közerkölcsről... Egy hete burjánzik az MDF - újraválasztására készülő - elnök sszonya kipattintotta ügy, mely amellett, hogy őt - lám, lám - megtartotta pozíciójában, a konkurens "legnagyobb ellenzéki pártra" kellett gyanút vessen. A kormány meg - mintha maga rendelte volna meg az ügyletet, kapva kap az alkalmon, már már egy mindent behálózó összeesküvés látszatának szálait szövögeti. A hab a tortán egy fegyverek beszerzésére irányuló - fel nem fedett - információ. Már azon sem csodálkoznánk, ha Kommunista Ifjúsági Szövetség, röviden a KISZ utolsó csúcsvezetésének tagjai - a kormányfő és környezete, Szilvásyval az élen - azt sugallnák, hogy Kövér László kurucai élén fegyveres felkelést készít elő "a hatalom minden áron való megszerzésére"! A liberálisok mindeközben visszahúzódnak, és túlélésük mellett a személyiségi jogok betartatására koncentrálnak csupán kommünikéikben. A KDNP pedig Simicskó (alias "össze nem hívó") nemzetbiztonsági bizottsági elnök révén van jelen a történetben. Ilyetén módon az egész "politikai elitre" az a gyanú vetül, hogy köszönik szépen - bár más más szempontból -, ez így nagyon jó lesz nekik. Egyedül nekünk nem jó, sőt nekünk egyre rosszabb. Jön az október, és biztosak lehetünk benne, hogy Budapest ezt nem ússza meg, mert lesznek olyan ügyes ügynökök, akik akik azt fogják hangoztatni, hogy el kell takarítani mindenkit az útból a tisztánlátás végett. Hogy velünk vidéken - akarom mondani a végeken - élőkkel mi lesz, úgy tűnik, a kutyát sem érdekli! Nézzünk szembe a tényekkel hát, mégha ez nem is lesz kellemes. Számoljunk le a hiú ábrándokkal. Mert nem lesz jobb a helyzet, nem várhatunk másokra, csak magunkban bízhatunk. Az önmagukkal szembenézni képes emberek még tehetnek valamit Magyarországért. Be kell látnunk, hogy adóznunk kell a közösbe, és nem csak kivennünk onnét, de számon kell kérni e vagyon választott felügyelőit is... El kell tanácsolni kedvenc pártjainkat a hamisságok használatától. S mostantól mi figyeljük meg őket, míg ők egymással vannak elfoglalva.