Demagógia-áruház

Ha ma az országban végre a felszínre kerül egy probléma, és szinte már üvölt, hogy beszéljetek rólam, úgy viselkedik az értelmiségi elit, mint két maffiacsalád, akik egy vízihulla felbukkanásával szeretnék egymást besározni. Az egyik betonba öntené, elásná, míg a másik rohanna akár a Jupiter piacterére is, hogy világgá kürtölje: hát nem megmondtam, hogy ezek...

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, mikor bizonyos szavak olyan gyakran, de még inkább annyira eltérő és irritáló jelentéstartalmak mögött kapnak nyilvánosságot, hogy az ember feje sajog, pattog, recseg, mint egy szerencsétlenül járt kullancsé... Ilyen például a demagógia kifejezésünk, amely a görög demos (nép) és agogos (vezetés) szavakból ered, és a retorika azon fajtája, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni. És ami e fogalommal kapcsolatban leginkább szaggatja a fejem, hogy ha ma az országban végre a felszínre kerül egy probléma, és szinte már üvölt, hogy beszéljetek rólam, úgy viselkedik az értelmiségi elit, mint két maffiacsalád, akik egy vízihulla felbukkanásával szeretnék egymást besározni. Az egyik betonba öntené, elásná, míg a másik rohanna akár a Jupiter piacterére is, hogy világgá kürtölje: hát nem megmondtam, hogy ezek..., na ugye, ugye, ugye, ugye... stb. Demagógia-áruház öltözteti Magyarországot, vagy mi fene? Kérem, tessék végre felnőtt módon viselkedni! Ha a kormányzat hibákat követ el, akkor az ellenzéknek kutya kötelessége erre felhívni a figyelmet, és alternatívát kínálni; jobbat. Csakhogy itt jön az a konszern, galeri, banda, eladógárda, akik a kirakatot rendezik, és öltöztetik a problémababákat. A média. És bizony a kormányzat jól tudja, hogy érdemes baráti, testvéri, rokoni kapcsolatokat ápolni a kirakatrendezőkkel. De ideje már konkrétumokról is beszélni végre: kiszállni a kirakatból... Szóval, az egyik nemrégiben felmerült probléma a drogkérdés. Az elmúlt hetekben alig néhány nap alatt majdnem kéttucat túladagolás történt hazánkban, melyek nagyobb része halállal végződött. Szakemberek szerint nincs feltétlen összefüggés e halálesetek és a szenvedélybetegeink ellátása, rehabilitációs lehetőségei között. Én sem gondolom másként. Viszont... A figyelmet mindenképp ráirányítja a felelőségre. Törődni kell a heroinfüggő honfitársainkkal is. Egyrészt mert emberek, másrészt, mert sosem lehet tudni, kinek a családja kerül majd ilyen tragikus helyzetbe. Nem vártam, hogy a bezárt intézményeket - mint ahogy Szeged mellett a deszki központot -, a méltatlan, meggondolatlan megoldásokat pellengérre állítsák, viszont a baloldali médiától több érzékenységet reméltem, még akkor is, ha elvbarátaikat nyomja a felelősség nagyobb terhe. A másik eset - amelynek hatékony kezelése komoly segítséget nyújthat a drogkérdés megoldásában - a sport egyre mostohább körülményei. És erre a problémára bizony a gyengébb olimpiai teljesítményünk ugyanúgy rávilágíthatná a közvélemény figyelmét, ahogy a drogkérdésre a túladagolások hirtelen megugrása. Szem- és fültanúja voltam, amint egy balliberális sajtómunkás gúnyosan kinevette a szegedi ellenzéki képviselőt, ahogy az az olimpiai szereplés kapcsán a sporttámogatások csökkenését rótta fel a kormánynak: ami idehaza az állami költségvetésnek csak a 0,1 százaléka, az Európában 2-2,5 százalék. Persze a jobboldal „Gyurcsány a hibás" matricaragasztó akciójának kellős közepén könnyen a szőnyeg alá söprik ezeket a problémákat, hiszen néhány fanatikus nemrég még Mariska néni döglött kutyájának a homlokára is ragasztott, de... Értelmesen gondolkodó ember felismeri, mi a demagógia-áruház terméke, és mi nem az. A szakmai-politikai összefogást nélkülöző sport és az egészségre nevelés krízise nem az. Ráadásul e probléma összekapcsolható a drogprevencióval is. Kérdés, akarja-e a politika és a média, vagy kéz a kézben tovább gúnyolódnak, és kenegetnek mindenkire, mindenhová, mint a vajas-mézes kenyeres kisfiú a homokozóban.