Törvény és rend

Az, hogy az általános gyakorlat szerint csak a jól táplált óvódás külsejű gyerekeknek nem adnak el alkoholt és cigarettát, köztudott. De az is, és legyünk csak önkritikusak, hogy a két és fél millió alkoholbeteget magában foglaló magyar társadalom nagy része ezt birkaként tűri, a hasonlóképpen szocializálódott kisebb részének meg mi sem természetesebb. Ebben a helyzetben a hatóságok (a rend intézményeinek) kezében van a kulcs.

Az ideológiai skatulyázások szerint a liberálisok jog-, a konzervatívok meg rendpártiak, és a kettő valamifajta dialektikus egysége ötvöződik a liberális konzervativizmusban és a konzervatív liberalizmusban. Az angolszász konzervatívok jelszava a Law and Order (Törvény és rend), aminek nagyjából olyan tudati ereje és hatása van, mint nálunk az Isten, haza, család jelszavának. A 2006. szeptemberi és októberi zavargások miatt a vezető jobboldali (konzervatív?) pártot, a Fideszt jogosan kritizálták amiatt, még saját sorain belül is, hogy jobboldali (konzervatív?) pártként a tiltakozások törvénysértő és – pláne – erőszakos epizódjai ellen nem emelte fel kellőképpen a szavát. Az idei melegfelvonulást kísérő erőszakos rendbontásokat illetően mind a Fidesz, mind az SZDSZ (!) a helyzet magaslatát látszik elfoglalni. Fodor Gábor a jogvédelemre (a melegek jogainak védelmére) hivatkozva elhárította Gyurcsány Ferenc jogkorlátozó (a tiltakozáshoz való jogot korlátozó) törekvéseit, és azt mondta, hogy a hatályos jogszabályokat kell csak érvényesíteni: például a Molotov-koktél dobálása kimeríti a hivatalos személyi elleni erőszak és az emberölési kísérlet kategóriáját. Orbán Viktor is hasonlóképpen látta a megoldást, amikor arról beszélt, hogy a kormány nem képes kormányozni, mert képtelen a hatályos jogszabályoknak érvényt szerezni. Jogérvényesítési problémát látok abban a – közelmúltban szegedi médiát is foglalkoztató – kérdésben, hogy 21 év alatt ne szolgáljanak ki alkohollal fiatalokat. Boltosok, főiskolások és egyetemisták egy emberként utasítják el a szerintem is eszement és jogkorlátozó ötletet. Az ötletgazdákat nyilván jó szándék, a fiatalok körében is terjedő alkoholizmus vezérelte, ámde az általam is elfoglalt jogvédő álláspont egy minapi hírrel igazolható: az ellenőrök több száz millió forintra büntettek „vállalkozókat” amiatt, hogy 18 éven aluliakat szolgáltak ki alkohollal és cigarettával. Nohát, helyben vagyunk! Az, hogy az általános gyakorlat szerint csak a jól táplált óvódás külsejű gyerekeknek nem adnak el alkoholt és cigarettát, köztudott. De az is, és legyünk csak önkritikusak, hogy a két és fél millió alkoholbeteget magában foglaló magyar társadalom nagy része ezt birkaként tűri, a hasonlóképpen szocializálódott kisebb részének meg mi sem természetesebb. Ebben a helyzetben a hatóságok (a rend intézményeinek) kezében van a kulcs. A kocsmárosok ezerszer meggondolnák majd, hogy törvénysértő módon fiatalkorúakat itassanak, ha súlyos pénzbüntetéssel vagy bezárással sújtják őket. A kulcsszereplők egy másik körét az iskolák, a pedagógusok és a rendőrök alkotják. Amíg iskolaigazgatók tudván tudják, hogy iskolájuk közelében lévő kocsmákban tanyáznak a diákjaik, és nem tesznek semmit, nagyon nagy a baj, hiszen a rendőrjárőrök akár az ő kezdeményezésükre is be-bekukkanthatnának a műintézményekbe. De miért is történhetne mindez ilyen egyszerűen, ha az újságosok tömkelege is az ellenőrzés és büntetés hiánya miatt sérti a hatályos jogszabályokat azzal, hogy gyermekek számára is látható módon kínálja a szex- és pornóújságokat? Érvényt szerezni a törvényeknek a szabadság rendje érdekében nem a liberálisok és a konzervatívok szellemi kiváltsága. „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet” – írta József Attila echte baloldaliként, ami bizonyítja, hogy a józan ész közös nevező lehet egy ideológiailag felszaggatott társadalomban.