Melegfront

Melegügyben nehéz állást foglalni, mert hosszú ideje pró és kontra intoleráns vélemények uralják a témát. Normális és modern országban lehet racionális vitát folytatni a homoszexualitásról és melegjogokról, de ahogy sok más témában, úgy ebben sem mutat normális és modern képet Magyarország.

Magyarország fővárosa a 2006. októberi állapotokat idézte a „Meleg Méltóság Menetével" szembeni tiltakozó akciók és a rendőrségi fellépések miatt. Melegügyben nehéz állást foglalni, mert hosszú ideje pró és kontra intoleráns vélemények uralják a témát. Amikor Óbuda polgármestereként Tarlós István fellépett az ellen, hogy a Sziget Fesztiválon „felvilágosítás" címen propagálják a homoszexualitást, a balsajtóban ideológiai attakot indítottak Tarlós ellen. A támadások tipikus része volt, hogy Bombera Krisztina, a TV2 akkortájt sztárriporterként futtatott munkatársa felemlegette, hogy a melegeknek milyen brutális üldöztetésben volt s van részük a kommunista Szovjetunióban és Ázsiában, végül - a „ballib" politikai kultúrában bevett módon - főbelövést emlegetett.

A társadalmi helyzetük miatt egyébként is frusztrált melegek számára Isten csapása, hogy a „ballib" értelmiségi és médiaelit ideológiailag agresszív csoportjai a védelmükbe veszik őket, mert úgy gondolom, hogy a melegjogok „ballib" védelmezésének a lényege, hogy a melegeket politikai eszközként használják fel épp úgy, mint a zsidókat, cigányokat és minden egyéb „kisebbséget".

Normális és modern országban lehet racionális vitát folytatni a homoszexualitásról és melegjogokról, de ahogy sok más témában, úgy ebben sem mutat normális és modern képet Magyarország. Magam speciel nem értek egyet azzal, hogy „szexuális orientációra" hivatkozva a házasság intézményét (jogát) kiterjesszék a melegekre, de ebből nem következik az, hogy - a radikális „ballib" értelmiségiek előítélete szerint - hatóságilag üldöztetni vagy főbe lőni akarnám őket. Az ilyen előítéletek és az előítéletekkel párosuló irracionalitás miatt van jó ideje patthelyzet a társadalmi diskurzusokban. Én ahhoz a korosztályhoz tartozom, amely (már) a „tolerancia" fogalmán nőtt fel, de a tolerancia (még) értelmes fogalom maradt számomra. A „ballib" oldalon még mindig kultivált tolerancia megtűrést, eltűrést, türelmet jelent, esetünkben tehát azt, hogy a társadalom nem szankcionálja, nem bünteti, nem üldözi a melegeket, és nem diszkriminálja őket az élet bármely területén (például munkában) - úgy, ahogy a katolikus „vallási türelem" is egyenjogúsította az addig üldözött és diszkriminált protestánsokat. A „homoszexualitás" fogalma ugyan szexuális szokásra, beállítódásra vagy - a „ballib" retorika szerint - orientációra utal, de éppen a fogalom józan paraszti ésszel is felfogható jelentésével élnek vissza azok, akik a „szexuális orientációra" hivatkozva társadalmi alapintézményeket (házasság, család) vesznek célba. Ha ugyanis pusztán csak és kizárólag „szexuális orientáció" kérdése lenne a házasság és a család intézményének átszabása, akkor - s ezt a lehető legkomolyabban mondom - várhatjuk, hogy színre lépjenek a még frusztráltabb pedofílok, nekrofílok, zoophilok és a fetisiszták, akik gyermekekkel, állatokkal, hullákkal és tárgyakkal akarnak „házasságot" kötni és „családot" alapítani...

A melegek számára azért is Isten csapása az agresszív „balliberálisok" védelme, mert azok hajlamosak olyan dolgokat felkarolni és védelmükbe venni, amivel a melegek nagyobb része sem ért egyet. A tavalyi melegfelvonulás tele volt obszcén, vallásellenes és erkölcstelen jelenetekkel, amik bizony belefértek a büntetendő cselekmények kategóriájába, de a „ballib" protektorokat ez nem zavarta, csak az ellenreakciók. Idén már nagy nyilvánosságot kapott melegcsoportoknak a menettől és a tavalyi affértól való elhatárolódása, ami azonban nem menti azokat az emberszabásúakat, akik kiszabadultak Isten állatkertjéből, és nemcsak ellendemonstrációt tartottak, amihez maximális joguk van, hanem verekedtek, randalíroztak és Molotov-koktélokat dobáltak.