Dinnyefront

A szociáldemokráciát felszámoló kommunista rendszernek hála, az emberekből kiveszett a szocdemek szerint fontos politikai öntudat és harcos érdekérvényesítés. A rendszerváltás óta mindent újra kellett tanulnunk, amiből viszont a „szocdemek" meg nem tanultak. Az elmúlt években a „szocdemek" hányszor is támogattak, netán aktívan, társadalmi tiltakozásokat?

Július 11-i cikkében („Centrumban a szocdemek") Miklós Péter joggal pécézte ki a Centrum és az MSZDP július 8-i megállapodásának ideológiai körítését, miszerint a felek „száműzték az ideológiát". „Egyáltalán lehet-e ideológia nélkül politizálni?" - kérdezi kollégám, és az ember nem is tud nem gondolni arra, hogy az ideológia száműzésének hangoztatása maga is ideológia. Anélkül, hogy mélyebb ideológiaelméleti fejtegetésekbe merülnénk, elég, ha az ideológia védelmében nem feledkezünk meg arról, hogy az ember gondolkodó lény, aki a társadalmi és természeti valóságot értelmileg-gondolatilag feldolgozza, és ebből kifolyólag ember- és polgártársaival folyamatosan és kölcsönösen kommunikál a szerinte létező valóságról, a megváltoztatandó dolgokról és a szükséges tennivalókról. Igen-igen tömören ebben rejlik az ideológiák lényege, ezért ha pártok (például a Centrum és az MSZDP) a polgárok részére megállapításokat tesznek a fennálló társadalmi és politikai helyzetről, és cselekvési programokat fogalmaznak meg, akaratlanul is ideológiákat gyártanak, mert ha nem így lenne, akkor azt kellene hinnünk, hogy pártok és pártpolitikusok valamifajta objektív igazság birtokában vannak természetről és társadalomról, mely képességgel való rendelkezést utoljára a sztálinisták és marxista-leninisták feltételezték magukról e honban.

Eszem ágában sincs ideológiai továbbképzést tartani szocdemeknek, de azért nem lehetnek olyan dinnyék, hogy ne ismerjék fel: pusztán azzal, hogy pártként számon tartott politikai közösségüket szociáldemokratának nevezik, ideológiailag is eleve behatárolták magukat, és - ezért - meghatározott értékek, eszmék és szemléletmód (ideológia) szerint látják és láttatják azokat a problémákat, amikkel kapcsolatban most száműzni akarják az ideológiát. Egyszerre lenni ideológiamentesnek meg szocdemnek tehát fából vaskarika. Ám legyen. Ha snassz nekik az ideológia, akkor ne ideologizáljunk, hanem csak és kizárólag gyakorlati kérdések gyakorlati megoldására összpontosítsunk, ahogy azt az ideológiaellenes pragmatikuséknál szokás.

Például dinnyetermesztőknek a multik és a velük szövetséges kereskedőkkel folytatott létharcára fókuszálhatnánk. A szociáldemokráciát felszámoló kommunista rendszernek hála, az emberekből kiveszett a szocdemek szerint fontos politikai öntudat és harcos érdekérvényesítés. A rendszerváltás óta mindent újra kellett tanulnunk, amiből viszont a „szocdemek" meg nem tanultak. Az elmúlt években a „szocdemek" hányszor is támogattak, netán aktívan, társadalmi tiltakozásokat? A Miklós Péter által is idézett Kapolyi László volt is olyan politikai dinnye, hogy Balatonőszöd után és a gyurcsányi megszorítások során rejtélyes okból tovább nyomta az ideológiai mantrát a posztkommunista főguru érdekében, hogy nem az MSZDP és az MSZP közötti különbség a lényeg, hanem az, ami a két pártot összeköti.

Nem tartozom Karsai József battonyai szocialista képviselő politikai fan clubjába, de ő most, akár önös érdekből, bár mindegy, felvillantott valamit a régi szocdem hagyományokból, amikor csatlakozott a padlóra küldött dinnyetermesztők harcához. A Csongrád és Békés megyei „szocdemeknek" nem szabadna politikai dinnyének lenniük: igenis ideológiailag elkötelezetten, pártjuk évszázados hagyományainak megfelelően kellene régóta ezen a fronton is az első vonalban harcolniuk - a szocdemek számára állítólag fontos „kisemberek" érdekében...