Szeged napjának hajnalán

A mai napon, majd háromszáz éve Szeged városát a „királyi jóakarat és kegyelem kitetsző tanúságaként” visszavezették a vágyott és kiérdemelt közösségbe, a szabad királyi városok nagy családjába. Nem feledkezvén meg erről, lokálpatriótához illően ünneplőbe öltöztettem lelkem, majd reggelre kelve átvágtam a Széchenyi téren. Bár kerültem volna a városom főterét! A tegnapi fesztiválnyitás késő estébe hajló mámorának, minden mocska köszönt rám a korai rigófüttyel.

Íme megkezdődött, eljött ennek is az ideje. Szeged napja van, néhány napig programokkal és emberekkel lesz tele a belváros. Annyi rendezvény esik erre a hat napra, hogy bizony hat, városlakónak és turistának egyaránt ugyancsak elő kell vennie a jegyzetfüzetét, mikor, melyik helyszínre volna kedve mennie. Hat nap, öt helyszín, plusz az ez időben zajló egyéb események. A hétvégét tekintve az időjárás is kedvezni látszik az előrejelzések szerint. A borfesztivál tegnap nyitotta meg kapuit.

A mai napon, majd háromszáz éve Szeged városát a „királyi jóakarat és kegyelem kitetsző tanúságaként” visszavezették a vágyott és kiérdemelt közösségbe, a szabad királyi városok nagy családjába. Nem feledkezvén meg erről, lokálpatriótához illően ünneplőbe öltöztettem lelkem, majd reggelre kelve átvágtam a Széchenyi téren. Bár kerültem volna a városom főterét! A tegnapi fesztiválnyitás késő estébe hajló mámorának, minden mocska köszönt rám a korai rigófüttyel. Műanyagpoharak tömkelege, bormaszatos, papírtányéros koszlott lócák, talpukon álló és elgördült flaskák széjjelsége fogadott. Remélem Szeged ünnepi vendégei, ekkor fordultak másik oldalukra, s nem voltak kénytelenek szembesülni városunk másik, uniós zászlók látta balkáni orcájával! Bizony szégyellhetjük magunkat, joggal szidván a szervezőket. Szeged napjainak vannak éjszakái is, melyeket a kijózanító reggelek követhetnek mostanság. Ideje lenne, hogy az ünnepi fesztivál hordalékát időben eltakarítsák az arra illetékesek.

A jelenség tegyük hozzá nem új keletű. Mégis az időbeni takarításra ez évben nagyobb a szükség, mint korábban bármikor. A szervezők nagyot vállaltak, az egész belvárost fesztiválszínhellyé tették Móra parkostól, hídasól, Széchenyi, Dugonics, Szent István terestől…

S ha már a hajnaloknál tartunk: nem ártana meghatározni végre mennyi is az annyi, hány órakor ér véget a móka és kacagás, mikor van kapuzárás. Már csak azért, hogy tudni lehessen, mikortól jöhetnek a takarítók. Különben feszt is fesztiválhangulat ide, vagy oda: szégyenszemre marad a szemét reggelig a városháza előtt. Mi meg pironkodhatunk, a városvezetők helyett is!