Szegeden és közelében nem elmélet: a migráció nem gumicsont


A Horgász Egyesületek Csongrád Megyei Szövetsége (HECSMSZ) friss adatai szerint döbbenetes mennyiségű, több mint hét tonna idegenhonos halat emeltek ki a vizeinkből a téli időszakban. A számok mögött húzódó ökológiai összefüggések rávilágítanak arra, hogy a szisztematikus törpeharcsa gyérítés nem csupán lehetőség, hanem létkérdés a Szeged környéki vizes élőhelyek megmaradásáért.

A HECSMSZ bejegyzése alapján november közepe és december vége között összesen 7290 kilogramm biomasszától szabadították meg a vizeket. A törpeharcsa gyérítés során a legkritikusabb helyzetet idén is az Atkai-holtág mutatta, ahonnan önmagában 5280 kilogramm halat távolítottak el. Bár ez a szám jelentős, érdekes módon elmarad a tavalyi számoktól – ennek hátterében részben a holtág alacsonyabb vízállása, részben pedig az állomány remélt csökkenése állhat. Ezzel szemben a Maty-éri víztározón, amely a nemzetközi versenyhorgászat és az evezősport kiváló terepe, kifejezetten biztató a helyzet:
mindössze 310 kilogramm került a varsákba, ami arra utal, hogy a preventív védekezés sikeresen gátolja az állomány robbanásszerű növekedését.
Sok laikusban felmerülhet a kérdés, miért kell beavatkozni a természet rendjébe, ám a szakemberek egyöntetű véleménye szerint a törpeharcsa gyérítés nélkül az őshonos halállományunk végveszélybe kerülne. A fekete törpeharcsa ugyanis a vizeink „terminátora”:
tavasszal, amikor a pontyok és keszegfélék ívnak, ezek a falánk ragadozók csapatostul támadják meg és falják fel az ikrákat.
Ezenfelül a Tisza vizek táplálékbázisát – a szúnyoglárvákat és planktonokat – is eleszik az értékesebb halak ivadékai elől. Természetes ellenségük alig akad, hiszen szúrós úszóik miatt a ragadozóink nehezen nyelik le őket, így emberi beavatkozás nélkül rövid idő alatt ökológiai sivataggá változtatnák a vizeinket.
A beavatkozás időzítése nem véletlen. A halászati szakemberek a téli hónapokat használják ki, amikor a törpeharcsák „vermelnek”, azaz hatalmas, sűrű rajokba tömörülve pihennek az iszapban.
A Mártélyi-holtágon, amely nemcsak horgászvíz, hanem kiemelt természetvédelmi terület is, a Mártélyi Horgászegyesület megbízásából 1700 kilogramm halat emeltek ki, amely hatalmas eredménynek számít, hiszen minden egyes kivett kiló több ezer megmenekült ivadékot jelent a tavaszi szezonra.
A mostani beavatkozás közvetlen hatása már a tavaszi horgászszezonban érezhető lesz. Kevesebb zavaró kapás és több életteret nyerő nemes hal várható a partra látogatók számára. A HECSMSZ következetes munkája azt bizonyítja, hogy a vizeink kezelése nem merülhet ki a haltelepítésben; az inváziós fajok visszaszorítása legalább ilyen fontos feladat a vármegye természeti kincseinek megőrzésében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.