Minél többen küldik vissza a petíciót, annál erősebb lehet a magyar álláspont
Az Unió terve tönkretenné a vármegyei gazdákat
Veszélybe kerülhet a Csongrád-Csanád vármegyei gazdák megélhetése. Brüsszel döntése miatt ránk szabadulhat a Mercosur.
Dávid és Góliát küzdelmére készül a magyar mezőgazdaság, de a számok alapján ez a harc már a kezdőrúgás előtt eldőlni látszik. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) lapunknak adott válaszai szerint a Mercosur nem csupán piaci versenyt, hanem totális pályaletarolást hozhat: a dél-amerikai kvóták mértéke több ágazatban is pontosan megegyezik a teljes magyar termelői kapacitással.
A Mercosur és a sokkoló húsipari arányok
A szegedi és környékbeli baromfitartók számára a legijesztőbb adat a mennyiségekben rejlik. A megállapodás értelmében 180 ezer tonna új vámmentes kvóta nyílik meg, ami a korábbiakkal együtt összesen 480 ezer tonna dél-amerikai baromfihús beáramlását teszi lehetővé az unióba. Hogy ez mekkora csapás, azt a magyar adatokkal összevetve látjuk igazán:
hazánk teljes baromfi exporttöbblete évi 240 ezer tonna. Gyakorlatilag a nyakunkra engedett mennyiség a duplája annak, amit mi külföldön el tudunk adni. Ez a hatalmas tömegáru zömében mellfilé, ami a Dél-Alföld éttermeibe és feldolgozóiba kerülhet, kiszorítva a biztonságos, helyi alapanyagot.
A marhahús esetében még drasztikusabb az erőfölény. Brazíliában a marhaállomány meghaladja a 200 millió egyedet, ami a teljes európai állomány háromszorosa. Ezzel a volumenellátással a magyar gazdák évi 64 ezer tonnás élőállat- és 8,8 ezer tonnás húsexportja képtelen versenyezni árban.
Mi a Mercosur egyezmény?
A Mercosur egy dél-amerikai országokat – köztük az agrárnagyhatalom Brazíliát és Argentínát – tömörítő gazdasági közösség, amely a világ egyik legnagyobb élelmiszer-exportőre. Az egyezmény az Európai Unió és a dél-amerikai államok közötti átfogó szabadkereskedelmi megállapodás, amely a vámok és kereskedelmi akadályok lebontásával kötné össze a két gazdasági térséget.
Hogyan teszi tönkre a Mercosur a kukoricatermesztőket?
Csongrád-Csanád vármegye szántóföldjein a kukorica az egyik legfontosabb haszonnövény, amelynek 1,4 millió tonnás hazai exporttöbblete eddig stabil bevételt jelentett. A térség azonban iparilag is kitett: Magyarország a világ harmadik legnagyobb bioetanol-termelője lakosságarányosan, és az unió termelésének több mint egytizedét mi adjuk. A kukoricatermésünk egyharmadát épp ezek az ipari üzemek vásárolják fel.
A brüsszeli tervek szerint a dél-amerikai országok 650 ezer tonna vámmentes etanol-kvótát kapnának. Ez a szám azért mellbevágó, mert szinte tonnára pontosan megegyezik a teljes magyarországi éves etanol-előállítással.
Ha ez az olcsó import megjelenik, a hazai gyáraknak nem lesz szükségük a helyi gazdák kukoricájára, ami láncreakciószerű összeomlást okozhat a megyei növénytermesztésben.
Mézédes ígéretek helyett keserű valóság
A Tisza menti ártéri erdők és a homokhátsági legelők kiváló méhlegeltetők, nem véletlen, hogy hazánkban húszezer család megélhetése kötődik a méhészethez. A szektor exportfüggősége óriási: a termelés kétharmada külföldre megy.
A Mercosur-paktum itt is kíméletlen: 45 ezer tonnás vámmentes kvótát biztosítana a dél-amerikaiaknak. Ez a mennyiség közel a duplája a teljes magyar méztermelésnek, és közel háromszorosa a 16,3 ezer tonnás magyar exporttöbbletnek.
Egy ilyen mértékű piaci elárasztás mellett a helyi termelőknek esélyük sem lenne értékesíteni a prémium minőségű, de drágábban előállítható magyar mézet.
Függőség és ígéretek hálójában
A helyzetet tovább bonyolítja egyfajta paradoxon: miközben a dél-amerikai hús ellen küzdünk, a takarmányozásban már most is kiszolgáltatottak vagyunk.
Az Európai Unióban felhasznált szója több mint 80 százaléka már jelenleg is Brazíliából és Argentínából származik, így az állattartók költségeit is a tengerentúli árak mozgatják.
Brüsszel azzal próbál nyugtatni, hogy 2026-2027-ben 50 százalékkal növelik a harmadik országokban végzett auditok számát, és 33 százalékkal a határellenőrzéseket. A gazdák szerint azonban ezek a számok eltörpülnek a milliós nagyságrendű állatállomány és a beáramló árutömeg mellett. A félelem nem alaptalan: az élelmiszerbiztonsági kockázatot (szalmonella, hormonok) nem lehet adminisztratív kvótanöveléssel kiszűrni, ha a rendszer alapjaiban hibás.
A fogyasztó sem jár jól
Az általános vélekedéssel ellentétben a dél-amerikai importdömping nem hoz majd érezhető árcsökkenést a szegedi családok számára. A hasznot várhatóan a nagy kereskedelmi láncok és importőrök fölözik le, miközben az élelmiszerbiztonsági kockázat a lakosságra hárul. Az ígért "szigorú ellenőrzések" és a gyakoribb határvizsgálatok a szakma szerint nem elegendőek ahhoz, hogy kiszűrjék a hormonkezelt húsokat vagy a betiltott vegyszereket tartalmazó növényeket. A tét tehát nemcsak a gazdák megélhetése, hanem az asztalunkra kerülő étel minősége is.
Elhalasztották a döntést
A jelenlegi állás szerint a Mercosur-megállapodás végső bevezetését elhalasztották, mivel a paktumot előbb jogi felülvizsgálatra az Európai Bíróság elé utalták.
További híreink:
