Hatalmas bulival ért véget a Deja Vu

Az egyslágeres retró bandák hiába vércikik, akkor is jó bulit tudnak csapni, mert bugyuta dalaikat mindenki kívülről fújja.

Habár többen is a Facebookon panaszkodtak a Deja Vure három napon át és arra jutottak, hogy a csendrendeletnek igenis lenne értelme,a fesztiválon a hatalmas bulikban nem jutott eszünkbe, hogy lejjebb tekerjük a hangerőt. Már kora este elkezdődött a buli, a Splash zenekarral, akikről akkor sem tudtam volna megmondani, hogy kicsodák, ha az életem múlt volna rajta. Azért megszólalt a Tedd fel a kezedet című számuk és egyből beugrott, az emberek pedig megörültek neki, együtt énekelték a kétfős bandával. Majd pár szám után ismét megszólalt az egyetlen ismert daluk és ekkor a tömegnek leesett, hogy miért is nem lettek például ők népszerűbbek.

A bulik valahol azért is voltak olyan jó hangulatúak, mert a rém egyszerű dalokat még akkor is fejből tudjuk énekelni, ha nem szeretjük őket. Ez nagyjából egyébként annak köszönhető, hogy a 90-es években nem tudtuk úgy bekapcsolni a rádiót, hogy ne szóljon valamelyik agyzsibbasztó romantikus dalocska, vagy könnyed bulizós nóta. Tény, hogy jókat lehet ezekre a dalokra ugrálni, de hogy a szövegük milyen ostoba, az valahol mégis bosszantó, hiszen nagyjából 5 perc lehet egy ilyet megírni. Szerkesztőségünknek tegnap este még volt is egy gyenge pillanata, amikor ad hoc módon összedobtunk egy tipikus retróslágert, de mindenki szerencséjére azt sose lehet majd meghallgatni. A Deja Vu-n a legnagyobb őrület mégiscsak azután kezdődött, mikor a nagyszínpadon véget ért a műsor, ugyanis akkor kezdődött el a kisebb színpadok előtt a klubhangulatot idéző tuc-tuc ugribugri, amit egészen hajnalig lehetett nyomni. Egy fesztiválban a zenék mellett még a tömegben felelhető arcok azok, akik emelik a buli színvonalát. A mi kedvenc fesztiválozónk egy karon ülő baba, aki a Splash koncert buborékaiért valósággal megőrült, és határozott kézmozdulatokkal irányította anyukáját, hogy melyik buborékot szeretné éppen szétpukkasztani.

Az egész fesztiválon egyetlen dolog zavarta az embereket, és az nem a sár volt, hiszen a nagyobb pocsolyákat a szervezők faforgáccsal töltötték fel, hanem a szervezők elszámolták a tömeghez képest a mosdók számát. Összességében azt lehet mondani a fesztiválról, hogy hiába lőnénk főbe magunkat az olyan dalok hallatán, mint Az éjjel soha nem érhet véget, a legnagyobbakat mégis azokra tudunk bulizni, mert egyszerűségükben rejlik nagyszerűségük. Így hát minden fanyalgás ellenére, már sajnáljuk, hogy vége a fesztiválnak, és jövőre tuti, hogy ismét kimegyünk. (Fotók: Deja Vu Fesztivál)