Nosztalgiakoncerttel ünnepli 20. születésnapját az Alvin és a Mókusok + FOTÓK

Nosztalgikus őszi turnéval és dupla koncerttel ünnepli huszadik születésnapját a leghíresebb hazai punk-rock zenekar, az Alvin és a Mókusok. Csoma Vikivel, a zenekar basszusgitárosával SZIN-es koncertjüket követően beszélgettünk.

- Crowd surfingre feldobott kuka, fiúk nyakában lányok - jól felpörgettétek a Tisza színpad hangulatát! Milyen volt a szegedi koncert?

- Nagyon jó volt a koncert! Nem csak azért mondom, mert épp itt vagyunk, de az országban talán itt Szegeden van az egyik legjobb közönség! Látszik rajtuk, hogy most is jól érezték magukat, és ez minket is mindig nagyon felhangol. Sokat felléptünk egyébként itt Szegeden a JATE Klubban - az újban és a régiben is - és mindig örömmel jöttünk. Nem csak technikailag, de emberileg is olyan módon fogadtak minket, amiért szívesen tesszük meg a nagy távolságot egy koncertért.

- Van összehasonlítási alapotok, tizenegy koncertet adtatok az elmúlt másfél hónapban: VOLT, Rock Beach, Kőrös-Toroki Napok, Sziget...

- A nyári fesztiválturnénk utolsó állomása volt itt a SZIN, szeptember végén indul majd az őszi időszak. Lesz szeptemberben egy rövid kihagyás, de október elejére megint nagyon felpörgünk.

- Egy nagyon szép, kerek évfordulót is ünnepelhettek októberben: húszéves az Alvin és a Mókusok! Mivel készültök?

- Igen, igazából az őszi turné is ennek a keretein belül fog telni, nosztalgikus hangulatúra tervezzük az egészet. A koncerteket általában a legutolsó lemezekre építjük fel, onnan válogatjuk a dalokat a műsorra - persze játsszuk a régieket is, de minden sajnos nem fér bele egy fellépésbe. Most szeretnénk egy kicsit visszanyúlni a korábbi számainkhoz, amit mi is nagyon szerettünk, de már régen adhattuk elő. Decemberben lesz ünnepélyesebb a hangulat, az A38 hajón dupla koncertet adunk majd: pénteken az első tíz év terméséből válogatunk, szombaton pedig a második tíz év dalai szólnak majd.

- Ha nem is a kezdetektől, de már tizenöt éve vagy az Alvin oszlopos tagja. Gondoltad volna akkor, hogy a legnagyobb hazai punkzenekarrá növitek ki magatokat?

- Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve kerültem be még '98-ban, igazából nem is volt olyan komoly a részemről, de csak ott maradtam és csináltam. Bár a zenekar addigra már elég sikeres volt kisebb underground körökben, mégsem voltak olyan elképzeléseink, hogy feltörünk. Egy garázsbandaként működtünk jóval kevesebb koncerttel, de szerettük amit csináltunk, jó volt együtt zenélni. Végül jöttek a lemezek és a nagyobb felkérések, tudatos munkával és vakszerencsével is, de végül itt vagyunk.

- A punkzene a fiatalság és a lázadás zenéje, nem lehet ebből a stílusból kiöregedni?

- Szerintem abszolút nem, hisz nagyon tág a stílus kerete, sok minden belefér. Benne van az anarchia, a lázadás is, de számunkra sosem erről szólt a zenekar. Ez az a műfaj, amiben ki tudjuk magunkat fejezni: a zúzós számok mellett vannak lírikusabb dalaink, vagy például ska-muzsikák is. Mivel ilyen változatos, ezért ezt a stílust nem is lehet megunni, én is egy csomóféle punkzenekart szeretek. Ott van például a három évtizede működő NOFX, akiknek nemrég voltam a koncertjükön, és ugyanolyan élmény volt, mint tizenöt évvel ezelőtt. De itthon is sok veterán, kiváló zenészünk van,

Nagy Feró

például elképesztően jó koncerteket ad a mai napig. Aki szívesen, élvezettel csinálja a zenét, nem azért, mert muszáj, az a közönségnek is át tudja adni azt, amit ő a koncertre kiérve a színpad előtt vár. Semmiből sem lehet kiöregedni, ha örömét leli az ember benne.

- Rádobtok még egy húszast?

- Nem lehet annyira előre tervezni, nyomjuk ezerrel, minden energiánkat belefektetjük, mert manapság már tényleg bele kell. Amíg nem lesz izzadtságszagú a dolog, addig fogjuk csinálni.

- Alvin Records névvel saját lemezkiadót működtettek, mennyi plusz munkát jelent ez nektek?

- Régebben, amíg nagyobb volt a lemezforgalom, más zenekarokkal is foglalkoztunk, de már csak az Alvin részére működtetjük. Csak ezért van, hogy saját kézben lehessen az egész. Ez sok melóval jár, minden háttérmunka és papírmunka ránk hárul, illetve nekünk kell előteremteni az anyagiakat is a zenekar működéséhez. Nincs egy nagyobb cég, ami a kezünkbe nyom egy rakás pénzt és megmondja, hogy mit kell csinálnunk, viszont kőkeményen meg kell azért dolgozni, hogy a mostani dolgokat fenn tudjuk tartani.

- Korábban egy interjúban A végén majd meghajlunk című albumotok kapcsán úgy nyilatkoztál: egy kicsit elköszönő hangulatban készült a korong, mert lehet, hogy ez lesz az utolsó. Azóta pedig volt két nagylemez (Szörnyek pedig léteznek, Bátorság, nyújtott kéz), egy akusztikus átirat (Alvin Unplugged) és egy EP (Hazudni kell). Ezek szerint akkor nincs vész!

- Igen, ez a beszélgetés sajnos egy kicsit félreérthető volt, azóta többen is feltették ezt a kérdést. Nem úgy értettem, hogy az lesz az utolsó albumunk, hanem hogy az utolsó, ami a megszokott CD-formátumban jönne ki. Sajnos egyre körülményesebb már a CD-gyártás, sokba kerül és a kereslet is csökken, a zenekarok inkább úgynevezett trackeket hoznak ki és MP3 formátumban terjesztik. Tervben volt nálunk is, hogy csak dalok lesznek, de aztán arra jutottunk, hogy kell valamiféle kézzelfogható dolog az embereknek, hisz sok a gyűjtő, és vannak, akik lemezvásárlással szeretnék támogatni a zenekarokat. Nekik kell, hogy kézbe vehessék a lemezt.

- Technikailag sokat fejlődött a zenekar a két évtized alatt, de a dalszövegekben vagytok igazán erősek: a rendszerkritika mellett a számaitokban személyes, hétköznapi érzéseket is megfogalmaztok. Ritka a punkzenében a mély, elgondolkodtató dalszöveg, ez tett titeket a stílus hazai éllovasává?

- Zeneileg is próbálunk minél többet letenni az asztalra, egyre összetettebb és változatosabb dalokat csinálni, de én is úgy gondolom, hogy a szövegek teszik igazán különlegessé a zenekart. A visszajelzésekből is azt szűrjük le, hogy a dolgok, amikről énekelünk, mindenkit érintenek, sokszor kapunk üzeneteket, hogy a számok segítettek átlendülni egy-egy nehéz időszakon. Tudják, hogy nincsenek ezzel a problémával egyedül, és egy kicsit közelebb kerülnek hozzánk. Egyébként nagyon közvetlen kapcsolatot ápolunk a rajongóinkkal, sokukkal napi szinten érintkezünk. A zenénk hozzájuk, és róluk is szól.