Orbán Viktor Kiskundorozsmán: stratégiai kérdés az energiabiztonság +videó
Locsolkodás régem és ma: hagyomány és vidámság Szegeden húsvétkor
A húsvéthétfői locsolkodás évszázadok óta a tavasz egyik legvidámabb és legkülönlegesebb hagyománya, amely Szegeden is mély gyökerekkel rendelkezik. A régi időkben Szegeden is még vödörből öntötték a vizet a lányokra, ma inkább kölnivel vagy parfümmel locsolnak a fiúk. A szokás azonban nemcsak tréfás játék volt, hanem ősi, tisztító és megújulást jelképező rítus, amely a kereszténységben is új értelmet nyert.
A húsvéti locsolkodás nem csupán játékos hagyomány, hanem évszázadok óta élő szokás, amely Szegeden is különleges formában maradt fenn. A régi időkben a legények hajnalban indultak útnak, és gyakran vödör vízzel öntötték le a lányokat, miközben locsolóverseket mondtak. Ma már Szegeden is inkább parfüm kerül elő, de a hagyomány lényege – a megújulás, a vidámság és a közösség – változatlan maradt.
Húsvéthétfői locsolkodás régen és ma
Húsvét hétfőjén egy bolondos tréfás szokásé, a locsolkodásé a főszerep. Országszerte még napjainkban is a fiúk és férfiak hétfőn reggel útnak indulnak, hogy meglocsolják hölgy ismerőseiket. A húsvéti locsolkodás hagyománya messze a kereszténység előtti időkig nyúlik vissza. Őseink szerint a víznek tisztító és megújító ereje volt. A tavaszi rítus során az ifjú, hajadon nőket a víz erejével tisztították meg, azaz kezdetekben nem minden nőt illetett meg a locsolás kiváltsága, hanem csupán azokat, akik eladósorba kerültek.
Kereszténnyé vált ősi hagyomány
A kereszténységben ez a tavaszi hagyomány új eredetet és jelképeket kapott. E szerint a húsvéti locsolkodás hagyománya Krisztus feltámadásához köthető, így kapcsolódhatott a húsvéti ünnepkörhöz és a böjti bűnbánatot felváltó vidámsághoz.
A legenda szerint a Jézus sírját őrző katonák a megváltó feltámadását hirdető asszonyokat vízzel öntötték le, hogy elhallgattassák őket. Egy másik történet szerint pedig maga Pilátus öntette le a jeruzsálemi piacon vitatkozó embereket, akik Krisztus feltámadását hirdették.
A piros tojásnak is van keresztény eredetlegendája. E szerint amikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni.
Hazánkban a legkorábbi írásos feljegyzés erről XVII. századból való, Apor Péter tudósított a különleges húsvéti szokásról Erdélyből. Néhány évtizeddel ezelőtt még a legelterjedtebb a vödörből locsolás volt, esetleg néhol vályúba vetették a lányokat. A locsolkodás szokása kizárólagosan közép-európai és leginkább a magyarság körében elterjedt, a nagyvilágban másutt gyakorlatilag ismeretlen.
A régi Szegeden is vödörből locsoltak, gyakran már hajnal előtt elindultak a legények az ismerős lányosházak fölkeresésére. A locsolkodásért italt kaptak és virágot, az így birtokba vett jácintot, nárciszt gyakran a mellükre vagy kalapjukra tűzték.
Feljegyeztek egy régi szegedi locsolóverset is
Szöröncsés jó röggelt kívánok e házba,
Óh, én is mint egy holló, gyüttem a munkába.
Láttam és találtam egy szép virágszálra,
Engödelmet kérök a möglocsolására.
Felvidéki különleges népszokások
Az Ipoly vidékén már előző este jártak a legények, ez volt az úgynevezett tojáshajtás. Lányos házanként 8–10 tojást szedtek össze, majd szalonnát kaptak, ott tojásrántottát készítettek és megették. A héjat annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamilyen oknál fogva haragudtak, majd ezután indultak el locsoló körútjukra. Külön jártak locsolni a még legényszámba nem vett fiúk a keresztanyjukhoz és a rokon lányokhoz. Galgamácsán az öntözés után volt a maskurázó tojásszedés. A gyűjtött tojást a legények eladták, a bevételt pedig a húsvéti táncmulatság költségeire használták fel.
A szlovákság körében nem a locsolkodás, hanem a vesszőzés terjedt el, ami falvaikban ma is élő népszokás. Minden fiú a számára legkedvesebb lányt „korbácsolta meg” tréfásan, leginkább a fenekén 4–6–8 vagy 9 fűzfavesszőszálból készült, sibának nevezett korbáccsal. Sok helyen – magyar hatásra - ma már többnyire locsolnak is a vesszőnyalábos „korbácsolás” után.
A XX. század második felében egyre inkább a kölni került használatba, manapság leginkább valódi parfümmel locsolnak azok a bátor fiúk-férfiak, akik tartják a népszokást. Vidéken, falun még élénkebben él a hagyomány, azonban napjainkban már sokan választják inkább az utazást, hogy megússzák az öntözést és a hosszadalmas készülődést.
További híreink:
