Ritka kincs a mocsári teknős? Tanulságos séta a szegedi Holt-Maroson
Az újszegedi Holt-Maros sétányán tett kirándulásunk alatt a tavaszi napsütésben tucatnyi páncélost láttunk a vízből kiálló tuskókon, ám a fotóinkat visszanézve különös dologra lettünk figyelmesek. Bár laikusként is jól felismerhetőek voltak az ékszerteknősök, egyetlen hazai mocsári teknős sem került a lencsevégre aznap. Pedig ez az őshonos hüllő elvileg még ott rejtőzik a sűrűben, hiába uralják a legjobb napozóhelyeket a betolakodó rokonok.
A tavaszi napsütés kicsalta a szegedieket az újszegedi Holt-Maros partjára, ahol a vízparti farönkökön pihenő állatok látványa fogadja a sétálókat. Bár a hangulat idilli, a szakemberek szerint a felszín alatt komoly küzdelem folyik azért, hogy megmaradjon-e az őshonos mocsári teknős ebben a városi oázisban.
Merre bujkál a mocsári teknős?
A séta során mi is megálltunk a Holt-Maros mentén, hogy megcsodáljuk a napozó hüllőket. A fotókat később visszanézve azonban érdekes jelenségre lettünk figyelmesek:
bár nem vagyunk biológusok, a képeken szinte kizárólag a jellegzetes mintázatú ékszerteknősök voltak azonosíthatók.
Legyen szó a sárgafülű vagy a vörösfülű változatról, a rönkökön terpeszkedő állatok szemmel láthatóan uralták a terepet. Úgy tűnik, hiába kerestük a tekintetünkkel a hazai fajt, a betolakodók testi fölénye és bátorsága egyszerűen háttérbe szorította őket.
Fotó galéria: Teknős les az újszegedi Holt-Maroson
Fotó: SzegedMA
1 - 11
Teknős les az újszegedi Holt-Maroson
←
→
Miért ritka vendég a mocsári teknős?
A látottak után utánajártunk a témának, és egy izgalmas, 2018-as tudományos publikációra bukkantunk. A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói, Molnár Nóra és társai már évekkel ezelőtt rávilágítottak arra, hogy
az újszegedi Holt-Maroson az ékszerteknősök biomasszája – vagyis össztömege – jelentősen meghaladja az őshonos állományét.
Míg egyedszámban a vizsgált időszakban még nagyjából fele-fele volt az arány , a kutatók megállapították, hogy az idegenhonos fajok agresszívabbak és nagyobbak, ami előnyt jelent nekik a legjobb napozóhelyekért vívott harcban.
A tanulmány adatai szerint a mocsári teknősök sokkal sérülékenyebbek: a vizsgált egyedek 20 százalékánál találtak páncélsérülést vagy végtaghiányt, míg az ékszerteknősöknél ez az arány jóval alacsonyabb volt. A Fő fasor és a Bérkert utca közötti szakaszokon végzett csapdázások is megerősítették, hogy a megunt házi kedvencek szabadon engedése tartósan megváltoztatta a holtág ökológiai képét. Bár laikusként is feltűnő volt az ékszerteknősök dominanciája, a Tisza közelségében elterülő sétány továbbra is Szeged egyik legszebb természeti értéke. A séta tanulsága viszont egyértelmű:
vigyázzunk a mocsári teknősökre, és felelős állattartóként soha ne engedjük szabadon idegenhonos kedvenceinket a helyi vizekben.
További híreink:
