Orbán Viktor rendkívüli interjút ad a jövőről
A szegedi holokauszt öröksége: Megmenekülés és a jelenkori emlékezet
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából nemcsak az elhurcoltak előtt hajtunk fejet, hanem a Cserzy Mihály utcai téglagyár és a strasshofi transzportok máig ható, megrázó helyi történeteit is felidézzük. 1944 tavaszán hazánkban is megindult a gettósítás, amelynek során a holokauszt a dél-alföldi régió, és benne Szeged társadalmát is jóvátehetetlen veszteségekkel sújtotta, átírva családok ezreinek sorsát és a város jövőjét.
Magyarországon 1944 tavaszán indult meg a zsidóság gettósítása, amelynek során a holokauszt a dél-alföldi régió, és benne Szeged társadalmát is jóvátehetetlen veszteségekkel sújtotta. Az Országgyűlés által 2001-ben bevezetett április 16-i, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából nemcsak az áldozatok előtt hajtunk fejet, hanem a Cserzy Mihály utcai téglagyár és a strasshofi transzportok máig ható, megrázó helyi történeteit is felidézzük.
A szegedi holokauszt logisztikája
Szegeden az elkülönítés fizikai valósággá vált, amikor az 1944. májusi polgármesteri rendelet nyomán az Új Zsinagóga és a Gutenberg utca környékén sűrű deszkafallal vették körül a kijelölt belső gettót. Ezt követően a zsidó lakosságot a város peremén található Cserzy Mihály utcai gőztéglagyárba zsúfolták össze, ahová az egész dél-alföldi régióból mintegy 9000 embert tereltek elképesztő körülmények közé. A bevagonírozás végül nem a szegedi nagyállomáson, hanem a Rókusi pályaudvaron zajlott, ahonnan június végén három szerelvény indult a bizonytalanságba.
Bár a magyarországi deportálások végállomása az esetek döntő többségében az auschwitz-birkenaui megsemmisítőtábor volt, a szegedi vonatok utasainak sorsa egy sajátos alku révén másképp alakult. Az úgynevezett Kasztner-alkunak köszönhetően a Szegedről induló harmadik szerelvény teljes egészében az ausztriai Strasshofba tartott, megmentve ezzel több mint ötezer, Szegedről és a régióból elhurcolt embert az auschwitzi rámpán történő azonnali kivégzéstől. Az ausztriai kényszermunka és az 1945 tavaszán indított halálmenetek – köztük az alsó-ausztriai randeggi vérengzés – így is több száz szegedi áldozatot követeltek. A demográfiai adatok alapján a város zsidóságának azonosított embervesztesége meghaladta a 2700 főt.
Nemzeti emlékezet és jelenkori kihívások
A történelmi trauma állami szintű elismerése és társadalmi reflexiója elengedhetetlen része az emlékezésnek. Ennek kapcsán a mai napon Haág Zalán, a Csongrád-Csanád Vármegyei Közgyűlés alelnöke, a kereszténydemokraták vármegyei elnöke is megosztotta gondolatait lapunkkal.
Az első Orbán-kormány döntése nyomán negyedszázada emlékezünk ezen a napon a holokauszt sok százezer magyar áldozatára. A második világháború végének eseménysora olyan szégyenfoltja, egyben tragédiája az emberiség és benne a magyarság történelmének, amit sohasem szabad elfelednünk. Szomorú látni, hogy napjainkban Nyugat-Európában - elsősorban az ellenőrizetlen migráció miatt - újra fellángolt az antiszemitizmus. Szerencsére Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben valóságos zsidó reneszánsz bontakozott ki. Remélem, hogy a magyar zsidó közösségek békéjét, s a zsidó-keresztény civilizációnkat a jövőben sem fenyegetheti majd semmilyen veszély. Mi ennek érdekében is fogunk dolgozni továbbra is
– nyilatkozta Haág Zalán.
A múlt feldolgozása folyamatos feladat és a kirekesztést már a legkorábbi fázisában meg kell állítani. A történelem megismerése – akár az újonnan létrejött digitális adatbázisokon, akár a fiatalokat megszólító edukációs sétákon keresztül – biztosíthatja csupán, hogy a dél-alföldi zsidóság egykori tragédiája a jövő generációi számára is megkerülhetetlen, intő példa maradjon.
További híreink:
