Dóm téri Pantheon: Széchenyi István, Szeged első díszpolgára
Széchenyi István nem volt forradalmár, nagyon nem. Katona József Bánk bánjáról megfogalmazott német nyelvű naplójában írt elmarasztaló véleményét korábbi ismertetőnkben már idéztük. Mégis, a kortárs, vele sokmindenben vitába szálló Kossuth Lajos máig élő szavaival: ő a legnagyobb magyar. Az 1848-ban megalakult első felelős magyar kormány közmunka és közlekedésügyi miniszterének működése és hatása alapján a modern Magyarország egyik megteremtőjét tisztelhetjük személyében. A kétszeres életnagyságú mészkő portrészobor Széchenyi jól ismert arcmása, mely alatt babérkoszorú látható. Az oroszlánfejes gyámkő az ábrázolt személy nagyságát, tudása hatalmát hivatott szimbolizálni. A művész a lehetséges mértékig egyszerűsítette, stilizálta a mértékében is megnövelt portrét, de így is megőrizte Széchenyi arcvonásainak jellegzetes karakterét.
Csatazajból indulva a magyar haladás apostola
A bécsi Széchenyi palotában megszülető arisztokrata gyermek édesapja Ferenc, 1802-ben adományával létrehozta a mai Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchenyi könyvtár jogelődjét. A fiatal István klasszikus neveltetést követően egy hagyományosnak tekinthető nemesi pályán, a hadseregben kezdte felnőtt életútját. Az ifjú huszártiszt a napóleoni háborúk során többször is kitüntette magát. 1813-ban a lipcsei népek csatájában kulcsfontosságú küldetést hajtott végre, az általa továbbított hadvezetési üzenet döntő mértékben járult hozzá Napóleon csatavesztéséhez.
A háborús fegyverzaj elültével egy darabig úgy tűnhetett, hogy egy gazdag fiatalember könnyed életét élő főnemes nem fog további történelemformáló tetteket végrehajtani. Nem így lett.
Nyugat-európai, különösen angliai utazásai során látott fejlettség és a korabeli magyar valóság közötti különbség tettekre ösztönözte. Gazdasági fejlődésünk meggyorsítására gyárakat létesített, kezdeményezte a Duna szabályozását, megszervezte a Vaskapu folyamszorosának hajózhatóvá tételét és a Lánchíd megépítését. Eszméit tartalmazó könyvei, a Hitel, a Világ és a Stádium óriási hatást gyakoroltak kora szellemi megújításában. 1825-ben egyévi jövedelmét felajánlva megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát.
A Tisza-vidék árvízmentesítésének kezdeményezője, a korszerű bortermelés, a selyemhernyó-tenyésztés, a cukorgyártás, a gázvilágítás, az országos vasútfejlesztés, a magyar gőzhajózás és hajógyártás egyik előmozdítója, valamint az első gőzhengermalom létrehozásával a modern lisztgyártás megalapozója volt.
Az 1848-as forradalmi lelkesedés őt is magával ragadta, de látva a Habsburg-házzal szemben kiteljesedő konfliktust visszavonult a közélettől, a szabadságharc történéseit már a nemzet jövőjéért aggódva kívülállóan szemlélte.
Széchenyi István és Szeged
A hálás magyar nemzeti utókor által róla elnevezett utak, közintézmények, elhelyezett emléktáblák, felállított szobrok számbavétele kötetnyi terjedelmű.
A már országos hírnévvel és megbecsültséggel rendelkező Széchenyi István 1833-ban járt Szegeden.
Szeptember 3-án a Duna gőzhajóval a Tiszán megérkező grófot lelkes tömeg és köszöntő beszédek fogadták, melyek után Széchenyi megmutatta és meg is magyarázta a gőzhajó szerkezetét és gépeit azoknak, akik a hajóra özönlöttek. Az ünnepi ebéden a város vezetőivel a Duna-Tisza között tervezett hajózható csatornáról és a Tisza szabályozásáról is tárgyalt.
Este nem maradhatott el a helyi polgári kaszinó meglátogatása sem. A kaszinó történetének leírója szerint:
Széchenyi nevét is beírta a kaszinó emlékkönyvébe. Három rovata volt: a vendég neve, karaktere és bevezetője. A gróf így töltötte ki: Név: Széchenyi István, karaktere: semmi, bevezető: Kiss Károly (a szegedi főbíró fia). Az urak nagyot néztek azon, hogy karaktere semmi? Széchenyi kimagyarázta magát: Ne akadjanak ezen fel, uraim. Nekem most nincs hivatalom, abszolút semmi se vagyok, csak egyszerű napszámosa a hazának.
Még ugyanazon év decemberében Szeged akkori önkormányzata, tisztelete jeléül elsőként neki adományozott díszpolgári címet. Halála után egy hónappal 1860 májusában lett róla elnevezve a város főtere, mely máig viseli a nevét.
Strobl Alajos ruskicai márványból faragott egész alakos Széchenyi szobrát 1913-ban leplezték le a nagyposta előtt. Talapzatán a Lánchíd domborműve látható, alatta az egész életművet is összegző mondással: Magyarország nem volt, hanem lesz.
