Szeged

Huszonhat éve történt a katasztrófa, ami csaknem elpusztította a Tisza élővilágát

Kohári Nándor
2026. február 1., vasárnap
Becslések szerint mintegy 1240 tonna hal pusztult el. A Tisza mégis megmenekült.
Huszonhat éve történt a katasztrófa, ami csaknem elpusztította a Tisza élővilágát

Február elseje a Tisza élővilágának emléknapja. Huszonhat éve érte el a Szamos, majd a Tisza magyarországi szakaszát az a cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz, mely egy nagybányai aranybánya ipari területéről zúdult ki.

Soha nem látott katasztrófa történt, csodával határos módon állt helyre a Tisza. (Fotó: MW archív)
Soha nem látott katasztrófa történt, csodával határos módon állt helyre a Tisza. (Fotó: ATVIZIG)

A romániai ipari tározó katasztrófája

A román-ausztrál tulajdonú cég a környék fémbányáinak meddőhányóiból nyerte ki az aranyat és ezüstöt, a fejlettebb országokban már nem alkalmazott ciános kioldással. Mivel az eljárás vízigénye igen nagy, a mérgező mosóvizet ülepítés után újra felhasználták. Heves esőzések és a gyorsan olvadó hó következtében megemelkedett vízszint miatt a zagytárózó gátja 2000. január 30-án este 10 órakor mintegy 25-30 méteres szakaszon átszakadt, a közel 120 tonna ciánt és nehézfémet tartalmazó szennyvíz megkezdte pusztító útját a Tisza vízgyűjtőjében. A szennyvíz beömlött a Zazar és Lápos folyókba, ahonnan a Szamosba, majd ezen keresztül a Tiszába került.

Románia január 31-én értesítette Magyarországot a katasztrófáról. Az Aurul bányavállalatnál nem létezett semmilyen vészforgatókönyv, kárelhárítási terv, így kísérlet sem történt a szennyezés lokalizálására, enyhítésére.

Soha nem látott mértékű probléma lépett fel. (Fotó: ATVIZIG)
Soha nem látott mértékű probléma lépett fel. (Fotó: ATVIZIG)

Méreg a Tiszában

A halálosan mérgező hatású anyag koncentrációja a folyóvízben kezdetben száznyolcvanszorosan haladta meg a megengedett határértéket, így hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. A legsúlyosabb károk a Tisza élővilágában keletkeztek, ahol a 40 kilométer hosszan elnyúló cianidfolt február 1. és 12. között vonult le a Tiszán, hatalmas környezeti pusztítást hagyva maga után.

Ez volt a hazánkban eddig regisztrált legsúlyosabb vízszennyezés, a környezeti katasztrófa a teljes tiszai élővilág és a halállomány tömeges pusztulását okozta. Becslések szerint mintegy 1240 tonna hal pusztult el, emellett sok más populáció is súlyos károkat szenvedett. A csernobili atomerőmű-baleset óta történt legnagyobb környezeti katasztrófának is nevezték.

A magyar vízügyi szervek mindent megtettek a szennyezés hatásainak mérséklésére, a Tisza menti települések ivóvíz-ellátásának biztosítására, az élővilág megóvására, illetve a tömeges halpusztulás után a tetemek eltávolítására. Kiskörénél megkezdték a Tisza-tó felduzzasztását, hogy tiszta vízzel töltsék fel a tározót, majd lezárták az öblítőcsatornákat, hogy a szennyezett vizet a mederben tartsák. Ezt követően a tározókból kiengedett tiszta vízmennyiséggel hígították a szennyezés mértékét. 

Az akkori alacsony vízállás miatt az árhullám a mederben maradt, így a holtágak megmenekültek. A határozott intézkedések eredményeként a hazai ivóvízbázis nem szennyeződött, haláleset nem történt.

Az újabb csapás után újjászületett a Tisza

Nagy kérdés volt, hogy hosszútávon milyen tartós károk keletkeznek a folyóban, annak élővilágában és a környezetben. És a baj sosem jár egyedül, március 10-én a Máramarosi havasok történelmi bányavidékén, Borsabányán egy újabb ülepítő gát szakadt át és 20 ezer tonna nehézfémekkel szennyezett zagy került a Vasérbe, majd a Tiszába. A szennyezés, amely ólmot, rezet és cinket tartalmazott, március 11-én érte el Tiszabecset, és nyolc nap alatt jutott el a magyar határ alsó szakaszáig. 

A katasztrófákat szerencsére kedvező természeti jelenség követte: mindössze egy hónappal később azonban a Tiszán rekordmagas árhullám vonult végig, amelynek hatására az árterek mocsarassá alakultak, ezek a területek kedvező szaporodási feltételeket biztosítottak az őshonos fajok számára, elősegítve a folyó élővilágának regenerálódását.

Talán a természet csodájának is köszönhető az, hogy az élővilág újjáéledésében még a legoptimistább előrejelzéseket is meghazudtolta a Tisza. Azon a nyáron ugyanis már halakat lehetett fogni a Tisza-tó horgászhelyein, a természet gyógyulásának üteme és mértéke minden várakozást felülmúlt. Magyarországon tilos a cianidos technológia használata, az Országgyűlés annak emlékezetére, hogy mi is került veszélybe a példátlan katasztrófával, 2000. június 16-án elfogadott határozatában nyilvánította február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává.

 

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.