
Huszonhat éve történt a katasztrófa, ami csaknem elpusztította a Tisza élővilágát
Becslések szerint mintegy 1240 tonna hal pusztult el. A Tisza mégis megmenekült.

Február elseje a Tisza élővilágának emléknapja. Huszonhat éve érte el a Szamos, majd a Tisza magyarországi szakaszát az a cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz, mely egy nagybányai aranybánya ipari területéről zúdult ki.

A romániai ipari tározó katasztrófája
A román-ausztrál tulajdonú cég a környék fémbányáinak meddőhányóiból nyerte ki az aranyat és ezüstöt, a fejlettebb országokban már nem alkalmazott ciános kioldással. Mivel az eljárás vízigénye igen nagy, a mérgező mosóvizet ülepítés után újra felhasználták. Heves esőzések és a gyorsan olvadó hó következtében megemelkedett vízszint miatt a zagytárózó gátja 2000. január 30-án este 10 órakor mintegy 25-30 méteres szakaszon átszakadt, a közel 120 tonna ciánt és nehézfémet tartalmazó szennyvíz megkezdte pusztító útját a Tisza vízgyűjtőjében. A szennyvíz beömlött a Zazar és Lápos folyókba, ahonnan a Szamosba, majd ezen keresztül a Tiszába került.
Románia január 31-én értesítette Magyarországot a katasztrófáról. Az Aurul bányavállalatnál nem létezett semmilyen vészforgatókönyv, kárelhárítási terv, így kísérlet sem történt a szennyezés lokalizálására, enyhítésére.

Méreg a Tiszában
A halálosan mérgező hatású anyag koncentrációja a folyóvízben kezdetben száznyolcvanszorosan haladta meg a megengedett határértéket, így hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. A legsúlyosabb károk a Tisza élővilágában keletkeztek, ahol a 40 kilométer hosszan elnyúló cianidfolt február 1. és 12. között vonult le a Tiszán, hatalmas környezeti pusztítást hagyva maga után.
Ez volt a hazánkban eddig regisztrált legsúlyosabb vízszennyezés, a környezeti katasztrófa a teljes tiszai élővilág és a halállomány tömeges pusztulását okozta. Becslések szerint mintegy 1240 tonna hal pusztult el, emellett sok más populáció is súlyos károkat szenvedett. A csernobili atomerőmű-baleset óta történt legnagyobb környezeti katasztrófának is nevezték.
A magyar vízügyi szervek mindent megtettek a szennyezés hatásainak mérséklésére, a Tisza menti települések ivóvíz-ellátásának biztosítására, az élővilág megóvására, illetve a tömeges halpusztulás után a tetemek eltávolítására. Kiskörénél megkezdték a Tisza-tó felduzzasztását, hogy tiszta vízzel töltsék fel a tározót, majd lezárták az öblítőcsatornákat, hogy a szennyezett vizet a mederben tartsák. Ezt követően a tározókból kiengedett tiszta vízmennyiséggel hígították a szennyezés mértékét.
Az akkori alacsony vízállás miatt az árhullám a mederben maradt, így a holtágak megmenekültek. A határozott intézkedések eredményeként a hazai ivóvízbázis nem szennyeződött, haláleset nem történt.
Az újabb csapás után újjászületett a Tisza
Nagy kérdés volt, hogy hosszútávon milyen tartós károk keletkeznek a folyóban, annak élővilágában és a környezetben. És a baj sosem jár egyedül, március 10-én a Máramarosi havasok történelmi bányavidékén, Borsabányán egy újabb ülepítő gát szakadt át és 20 ezer tonna nehézfémekkel szennyezett zagy került a Vasérbe, majd a Tiszába. A szennyezés, amely ólmot, rezet és cinket tartalmazott, március 11-én érte el Tiszabecset, és nyolc nap alatt jutott el a magyar határ alsó szakaszáig.
A katasztrófákat szerencsére kedvező természeti jelenség követte: mindössze egy hónappal később azonban a Tiszán rekordmagas árhullám vonult végig, amelynek hatására az árterek mocsarassá alakultak, ezek a területek kedvező szaporodási feltételeket biztosítottak az őshonos fajok számára, elősegítve a folyó élővilágának regenerálódását.
Talán a természet csodájának is köszönhető az, hogy az élővilág újjáéledésében még a legoptimistább előrejelzéseket is meghazudtolta a Tisza. Azon a nyáron ugyanis már halakat lehetett fogni a Tisza-tó horgászhelyein, a természet gyógyulásának üteme és mértéke minden várakozást felülmúlt. Magyarországon tilos a cianidos technológia használata, az Országgyűlés annak emlékezetére, hogy mi is került veszélybe a példátlan katasztrófával, 2000. június 16-án elfogadott határozatában nyilvánította február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává.







